Demeter Zsófia (szerk.): Alba Regia. Annales Musei Stephani Regis - Szent István Király Múzeum közleményei. C. sorozat 42. (Székesfehérvár, 2014)
Tanulmányok - Gelencsér József: "Kiszúrom a szemedet!" A megvakítás mint bűncselekmény, mint büntetés, valamint továbbélése a népi gyakorlatban
Gelencsér József: „Kiszúrom a szemedet!” A megvakítás mint bűncselekmény, mint büntetés, valamint továbbélése a népi gyakorlatban kategóriájába tartozott a megcsonkítás. A 303. § alapján öt évig terjedő börtönnel volt büntetendő a testi sértés, ha annak következtében a sérült testének valamely nevezetesebb tagját vagy érzékét, beszélő-, halló-, látó- vagy nemzőtehetségét elvesztette, ha e tagok, érzékek vagy tehetségek valamelyike használhatatlanná lett, ha a sérült nyomorékká vált, ha elméje megzavarodott, ha előreláthatólag hosszú ideig tartó betegségbe esett, vagy rendes foglalkozásának folytatására végképp vagy előreláthatólag hosszú időre képtelenné vált, vagy feltűnően eltorzíttatott. A törvényben további minősített esetek is találhatók. A Csemegi-kódex általános része 1950-ig, különös része 1961-ig, az új Btk. az 1961. évi V. törvény megalkotásáig maradt hatályban. Az 1961 utáni időszak azonban már kívül esik vizsgálódásomon. Királyi megvakítás Magyarországon a 11—13. században a megvakítás nem csak írott törvényben szabályozott szankcióként, hanem az uralkodó, a király által alkalmazott gyakorlati, szokásjogi eszközként is ismert volt. A trónkövetelőknek, a nemkívánatos, potenciális utódoknak uralkodásra alkalmatlanná tételére, segítőik megbüntetésére szolgált.34 A király elleni összeesküvés, merénylet, lényegileg a hűtlenség, illetve felségsértés elkövetőinek büntetése a fővesztés lett volna, melyet azonban több alkalommal nem szabtak ki, hanem a megvakítást mint politikai fegyvert,35 illetőleg kegyetlen szankciót alkalmazták, mely akár halált is eredményezhetett. Nem csak az uralkodóra veszélyes, bűnös személyekkel, hanem vétlenekkel szemben is végrehajtották a megvakítást, az uralkodásra alkalmatlanná, képtelenné tétel érdekében. Az uralkodó a végrehajtást jórészt hozzá hű embereire, előkelő személyekre bízta. Az Árpád-házi királyok korából a fentiekre figyelemmel Vazul herceg, I. Orseolo Péter király, Almos herceg és fia, Béla herceg, valamint Ampod fia Dénes nádor esetét kell megemlíteni. Az egymástól részben eltérő, töredékes forrásokból nem könnyű kibontani az Árpád-házból származó Vazul történetét. Imre herceg 1031-es halála utáni évek egyikében, úgy 1033 táján bontakozott ki egy összeesküvés az államalapító ellen. Szent István király kis legendája szerint, mikor az uralkodó súlyos betegségbe esett, már lábára sem tudott állni, udvarának négy legfőbb nemese csalárd tervet kovácsolt ellene, életére kívántak törni. Egyikük estére kelve köpenye alá egy csupasz kardot rejtett, úgy közeledett a beteg király nyughelyéhez. Annak közelébe érve azonban a kardja a földhöz ütődve megpendült. A király felriadt, kérdésére a merénylő szándékát beismerte, cinkosait leleplezte. A következő napon a király rendeletére a megjelölteket elővezették, rájuk az uralkodó ítéletet mondott. Az utódok okulására „látásuktól őket megfosztotta, ártó kezüket levágatta”, így „az igazságos ítélettel bajos életre jutottak”.36 Valószínűsíthető, hogy a négy főember közé tartozott Vazul herceg, az unokaöcs, aki magát tartotta a trón várományosának. Szent István viszont erre alkalmatlannak tartotta. Ezért is Nyitra várában őriztette. Mivel Vazul személyesen nem vehetett részt a merényletben, így megbízottját küldte, akit a leeső kardja elárult. A király gyors büntetése testcsonkítást jelentett: megvakítást és kézlevágást. Ezen felül — bár a források egymásnak ellentmondóak — Vazul fülébe ólmot is öntöttek, ami még egyértelműbben alkalmatlanná tette az uralkodásra. Van forrás, mely a Vazullal szembeni eljárást jelentős részben Gizella királynénak, befolyásának tulajdonítja, mivel ő Péter utódlását támogatta.37 Sőt, Kézai Simon krónikájában egyenesen ezt írta: István király utódjának a tömlöcbe zárt Vazult kívánta, követeket küldött érte. „Mit Gizella királyné meghallván, s pártosaival tanácsot tartván, elküldé udvari emberét Seböst, hogy a király követét megelőzve Vazul szemeit vájja ki, füleit olvasztott ólommal öntse be, aztán fusson Csehországba.”38 Eszerint a döntést a megvakításról a királyné hozta volna, ami feltehetően nem állja meg a helyét. Vazul megvakítása után nem sokáig élhetett, mivel a források már nem szóltak róla. I. Orseolo Péter utódnak jelölése azonban elhibázott lépésnek bizonyult. Ez a nőági unokaöcs a trónra kerülve hibát hibára halmozott. Mikor már Gizella királynét is megfosztotta szabadságától és birtokaitól, a főúri-főpapi tanácsra sem hallgatott, akkor 1041-ben a főurak egyöntetűen felléptek ellene. Követelték tőle legfőbb tanácsadója, Buda - kinek szerepe volt Vazul megvakításában - kiadatását. Hogy magát mentse, hívét kiszolgáltatta. A közharag véres tettekbe, mai kifejezéssel népítéletbe csapott át: Budát felkoncolták, gyermekeit pedig megvakították. I. Péter Bajorországba menekült, a trónt a nálánál jóval népszerűbb Aba Sámuel foglalta el, aki Szent István közeli rokona volt.39 Ismert, hogy Aba Sámuel is vakíttatott meg olyan személyeket, akik uralkodására veszélyt jelentettek.40 I. Péter azonban a fiatal, energikus császár, III. Henrik segítségével visszaszerezte az uralkodói széket, ünnepélyesen vonult be 34 SZABÓ 2011, 20.; ENGEL 1990,122. 33 SZABÓ 2011,. 20-23,28-29. 36 ÉRSZEGI 1987,21. 37 GYÖRFFY 1977, 375-378.; SZABÓ 2011, 23., 24. 38 KÉZAI 1862, II.1I.1. 39 SZÉKELY 1984,1. rész. 835-838. 40 SZABÓ 2011, 24. 194
