Demeter Zsófia (szerk.): Alba Regia. Annales Musei Stephani Regis - Szent István Király Múzeum közleményei. C. sorozat 42. (Székesfehérvár, 2014)

Tanulmányok - Lukács László: A karácsonyfa a szépirodalomban

Lukács László: A karácsonyfa a szépirodalomban

Hulló karácsonyfák című írásában a nagyvárosi lakótelepi karácsonyfák sorsát dokumentálta. Közülük egyet január végén kidobtak korán reggel a tizedik emeletről: „A karácsonyfa könnyen és kétségbeesetten hullik lefelé, útközben megpördül, fejtetőre áll, ágaival végighorzsolja a falat, vézna, dísze fosztott fácska, csak eltüzelni volna jó, de még van benne egy kis fény is, most néhány pillanatig szinte lebegni látszik, mintha reménykedne, hogy elviszi a szél, ágain ittott az ünnep szemétté vált csillogása, tépett arany és összegyűrt ezüst, kibelezett sztaniolpapírok röpködnek rajta, szaloncukorburkok, cémaszálak, néhány foszlott angyalhaj-csomó, s mintha egy kiolthatatlan gyertya lángja is égne valahol, ott bolyongana az ágak közt, így ér végül is földet.. ,”35 Rá is ugyanaz a vég vár, mint többi társára, akiket liften hoztak le a lakók: reggel majd bedarálja őket a szemeteskocsi.

Magyar szerzők nem csupán a hazai karácsonyfáról írtak. Zilahy Lajos elbeszélésében (Orosz karácsony Párizsban) az 1917-es októberi forradalom után Franciaországba emigrált orosz arisztokraták karácsonyfájáról olvashatunk.36 Sárközi Mátyás Albion köd nélkül című könyvében az angliai karácsonyfáról küldte tudósítását: „A fa tehát termékenység-szimbólum az angol néphit szerint. A karácsonyfa persze megint más dolog. Azelőtt nem volt karácsonyfa Angliában, csak miután Saxe-Coburg-Gotha Albert herceg nőül vette Viktória királynőt. A herceg hozta hazájából, Németországból a karácsonyfaállítás szokását. Az angolok a magyalkoszorút ismerték addigelé mint karácsonyi díszt. Ma is kiakasztják a bejárati ajtóra adventkoszorúként... Karácsony táján a virágosok meg a zöldségesek Angliában mind árulnak fagyöngyöt. A régi szokás szerint ezt fel kell függeszteni a karácsonyfa közelében a szoba mennyezetére, és ha egy férfi széplánnyal, szépasszonnyal egyszerre áll meg alatta, akkor megcsókolhatja. Mármint nem a szúrós fagyöngyöt, hanem a hölgyet.”37

A magyar költők is megverselték a karácsonyfát. Molnár Ferenc (1878—1952) Karácsonyi nótájában szinte lélegzetvétel nélkül sorolta fel, hogy a boldog békeidőkben mit raktak a gazdag ember karácsonyfájára. Verse a Budapesti Napló 1901-es karácsonyi számában jelent meg:

Van rajt’ aranydió,

S mi jó:

Van rajt rézalma, ezüstkörte,

Cukorrámás kis tükörke,

Cukorbaba, cukorló.

Cukorteknő, mángorló,

Cukorkés, cukorolló,

Bábu, ezüstcsillag Aranyhaj is csillog...

Üveggolyó, pléhkatona.

Rezgő-rengő aranycsimbók,

Ezüst csimbók, cukorbimbók,

Aranyputtony, fényes bicska,

Bádogvirág, vattahó,

Kristályüveg-jégcsapocska,

Betlehemi ezüst-rocska.

Csokoládé-kéményseprő,

Cukor-üst,

Aranyfüst És ezüst Füst,

Papírrózsa, virágfüzér,

Fahuszár és ólomfüzér Pléhtulipán, pléhmalac,

Drótmajom és cukorpuska,

Ezüstcsík, aranyhaluska,

Cukortehén, cukorbika,

Csokoládé-britannika,

Cukorból kis férfi meg nő,

Köpülő és mosóteknő,

Füge, Kugler, datolya,

35 G ALS AI é. n. 391.

36 ZILAHY 1984,181.

37 SÁRKÖZI 2004,145-146.

14