Demeter Zsófia (szerk.): Alba Regia. Annales Musei Stephani Regis - Szent István Király Múzeum közleményei. C. sorozat 42. (Székesfehérvár, 2014)

Tanulmányok - Szücsi Frigyes: Avar kori balták, bárdok, szekercék és fokosok. Baltafélék a 6-8. századi Kárpát-medencében

elhelyezkedésének a sírban nincs hitvilágbeli oka, hanem talán az eltemetett jobb- vagy balkezességével lehetett összefüggésben.214

Szűcsi Frigyes: Avar kori balták, bárdok, szkénék és fokosok. Baltafélék a 6—8. szágadi Kárpát-medencében—AivarengeitUche Streitäxte und Beik.

Axte im 6—8. Jahrhundert aus detn Karpatenbecken—Axes and hammer axes in the Avarperiod. Axes in the 6—8. century in the Carpathian Barin

9.5. Élükkel a sír földjébe vágott baltafélék

8 esetben215 sikerült megállapítani, hogy a baltafélét élével a sír földjébe vágták. Típusuk alapján van köztük bárd, fokosbalta és kettősfokos is. 4 esetben a Dunántúlon (Csorna-l losstgűdomb 12. sír; Kömye 125. sír, 147. sír; Bécs/Wien XI. — Csokorgasse 421. sír), 2 esetben a Duna—Tisza közén (Kiskőrös-Pohibuj 53. sír; Stjeged-Kundomb 248. sír), 1 esetben a Duna bal partján (S%ob 113. sír) sikerült megfigyelni ezt a szokást. A temetkezések korát vizsgálva megállapíthatjuk, hogy az egész avar korban élt ez a hagyomány. Révész László egy általa feltárt honfoglalás kori temetkezésnél a balta sírba vágását a gonosz hatalmaktól védő szerepével magyarázta.216 A honfoglalás korából 7 esetet ismerünk a balta sír földjébe vágására, aminek a hitvilággal kapcsolatos oka lehetett.217 Nem oktalanság az avaroknál is hasonló magyarázatot keresni, mert a baltafélékkel kapcsolatos mellékletadási szokások terén számos párhuzamot találunk az avar kor és a honfoglalás kor között. Az egyeden ismert honfoglalás kori kettősfokost (Szabadkígyós-Pálliget 7. sír) ugyanúgy a sír földjébe vágták, mint a késő avar kori csornai kettősfokost.218 Bálint Csanád 1971-ben megfogalmazott véleménye szerint a szabadkígyósi kettősfokos egy bizonyítéka a közvetlen avar—magyar kapcsolatoknak.219

Nagykamarás 7. sírjában a fokával vághatták a sír földjébe a fokosbaltát. Kérdés, hogy ebben az esetben a földbe vágott foknak, vagy' inkább az így felfelé néző élnek lehetett szerepe.

9.6. Élükkel felfelé eltemetett baltafélék

Táp-Borbapusytán a 103. sír szekercéjét élével felfelé temették el,220 Nagykamarás 7. sírjában a fokával a földbe vágott fokosbalta éle felfelé nézett, Kiskőrös-Vágóhídi-dűlőWW/A sírjának bárdját pedig élével felfelé helyezték el az ott eltemetett kislány mellett. Utóbbi esetben nyilvánvaló, hogy a bárd nem lehetett a kislány szerszáma, fegyvere vagy játékszere. Először László Gyula fogalmazta meg, hogy a balta sírba helyezésének okát a hitvilágban kell keresni.221 Az előbb felsorolt sírokban nem kizárólag a vas babonás ereje lehetett a fontos, hanem az, hogy' az éles vágóeszközt élével felfelé helyezték a halott mellé, talán rontáselhárító szereppel.222 A közép avar kortól biztosan számolhatunk a szokással {Kiskőrös-Vágóbídi-dűlő Y1W/A sír, Nagykamarás 7. sír), egészen az avar kor végéig (Táp-Borbapus^ta 103. sír).

9.7. Korcsoportvizsgálatok

63 esetben rendelkezünk adatokkal az eltemetett korával kapcsolatban: 14 infans (0-14 év között), 3 iuvenis (14- 23), 20 adultus (23-40 év között), 21 maturus (40-60 év között), 1 adultus vagy maturus, 3 senilis (60 év felett). A kevés adat óvatosságra int, annyi mindenesetre kiderül, hogy' baltaféle minden korosztály mellett előfordult. Nincs tehát - például a 7. századi angolszász temetkezésekben megfigyeltekhez hasonló223 — kapcsolat a baltafélék sírba helyezése és

214 A jobbkezesség 3-400 ezer éve minden népességben domináns a balkezességgel szemben. (|UST 2008, 142.) A balkezesek és a jobbkezesek arányának vizsgálata során megállapították, hogy a különböző kultúrájú népességek körében eltérés figyelhető meg. (JUST 2008, 139.) „A bal kéz használatát a különböző kultúrák eltérő szinten engedik vagy' éppen fojtják el”. 0UST 2008, 141.) Nincs adat az avar kori balkezesség arányára, de a 15-20% elképzelhetőnek tűnik a más korokból és más népektől rendelkezésre álló statisztikai adatok alapján. (JUST 2008, 139.)

215 Bécs/Wien XI. Csokorgasse 421. sír; Csoma-Hoss^údomb 12. sír; Kiskőrös-Pohibuj 53. sír; Kömye 125. sír, 147. sír; Nagykamarás 7. sír; Ssgged-Kundomb 248. sír; S%ob 113. sír.

216 Karos-Eperjeszög II. temető 69. sír. (MÓROCZ 2011, 53.; RÉVÉSZ 1996, 32.; RÉVÉSZ 1999, 71.)

217 Hencida-Szeredekhalom 9. sír (fokával vágták a földbe); Ibrány-Esbó halom 199. sír; Karos-Eperjeszög II. temető 69. sír; Kisdobra-Ligahomok 1. sír; Kiszombor C37-es objektum; Szabadkígyós-Pálliget 7. sír; Szentes-Szentlászló 100. sír. (PETKES 2006, 82.) A szokást a honfoglalás korban - szemben az avar korral - főleg a Tiszántúlon sikerült megfigyelni: 5 eset a Tiszántúlról, 1 eset a Felső-Tisza-vidékról, 1 eset Felvidékről.

21« PETKES 2006, 55.

219 Bálint Csanád még nem ismerte a késő avar csornai kettősfokost. (BÁLINT 1971, 62.) Több avar kori kettősfokos foka is lefelé hajlik eny'he ívben, a különbség mindössze annyi, hogy' a honfoglalás kori darab fokai nagyobb ívben hajlanak lefelé.

220 TOMKA 1977-78, 46.

221 ,AzAltai vidéki koravaskori temetőkben lándzsabegyeket találtak a halott fejénél, ezeket a lándzsákat a temetéskor úgy helyezték a sírba, hogy hegükkel az égnek néztek. Az avarok őshazája is ezen a helyen volt. Nyilván tehát ősi szokás szerint temették el az avar kislányt. ” László Gyula az érthetőség kedvéért egy’ még a XX. század elején is élő néprajzi példát hoz, miszerint ha eső kerekedett, élével felfelé vágták ki a fejszét az udvarra, mert a jégesőben, mint minden rontásban, emberi lény (boszorkány) rejtőzik, s az megvágja tőle a lábát. (LÁSZLÓ 1944, 88-89.)

222 LÁSZLÓ 1944, 88-89.

223 Heinrich Harke 291 angolszász temetkezés elemzésével megállapította, hogy baltaféléket csak felnőttek sírjaiba mellékeltek. A baltafélés sírokban fekvő halottak ádagosan 35-39 éves korukban hunytak el, szemben a lándzsával, karddal vagy' pajzzsal eltemetettekkel, akiket átlagosan 28-31 éves korukban ért a halál. Nincs nyilvánvaló vagy praktikus magyarázat erre a temetési szokásra; az okokat tehát minden bizonnyal a szimbolizmusban kell keresnünk. (HÄRKE 1992,156—157.)