Demeter Zsófia (szerk.): Alba Regia. Annales Musei Stephani Regis - Szent István Király Múzeum közleményei. C. sorozat 42. (Székesfehérvár, 2014)
Tanulmányok - Lukács László: A karácsonyfa a szépirodalomban
Lukács László: A karácsonyfa a szépirodalomban A legszebb dolog ezen a csodálatos fán mégis az volt, hogy az ágain száz kis gyertya szikrázott, akár a csillagocskák, és sugározva barátságosan hívta a gyerekeket, finomságai leszedésére.”10 Heinrich Heine (1797—1856) Atta Troli - Nyáréji álom című költeményéhez 1846 decemberében, párizsi emigránsként írt előszavában a németországi karácsony jellemzőjeként említette a gyertyás karácsonyfát: „Minden esztendőben szent karácsony táján, amikor a bájos gyertyácskák csillognak a fenyőfákon, híven megújították a német határtól kezdve minden állomáson a költő hazatérésére sóváran leselkedő — elfogatási parancsokat. Az utak ilyetén, bizonytalansága miatt számomra könnyen kellemedenné vált volna az utazás a német tájakon; így hát idegenben ünnepelem karácsonyaimat...”11 Heine lm Oktober 1849 (1849 októberében) című versében nem csupán a levert magyar szabadságharcnak, hanem a németországi családi karácsonyfának is méltó emléket állított: Gelegt hat sich der starke Wind, Und wieder stille wird’s daheime; Germania, das große Kind, Erfreut sich wieder seiner Weihnachtsbäume. [Lecsillapult a förgeteg, Es odahaza újra csend lett; Germánia, e nagy gyerek Örülhet majd karácsonyfái mellett. Wir treiben jetzt Familienglück — Was höher lockt, das ist vom Übel — Die Friedensschwalbe kehrt zurück, Die einst genistet des Hauses Giebel. Családi boldogság a cél, Gonosz, ki magasabbra szállna — A békefecske visszatér, A tető alatt régi fészke várja.]12 A karácsonyi piramis első szépirodalmi említésével — Otto Huth szerint — Johann Ludwig Tieck (1773—1853) Der Weihnachtsabend című elbeszélésében találkozunk, amely Berlinre és az 1791. évre vonatkozik.13 Mivel a berlini születésű Tieck 1792-től a hallei, göttingeni, majd az erlangeni egyetemen tanult, ez a datálás helyes. Tieck elbeszélésében „nagy piramisokat sok sok gyertyával” említ.14 Weihnacht-Abend című novellája megjelent a Weihnachten im alten Teriin című antológiában.15 A Westkreuz Verlag 1993 karácsonyára ezt választotta üdvözlő füzetébe (Christpost 29). Egyikük szövegében sem szerepel a karácsonyi piramis. Két eshetőség adódik: 1. A berlini antológiában rövidítve közölték a szöveget, s ezt vette át a Christpost is. 2. Mivel a két elbeszélés címe nem teljesen azonos (Der Weinachtsabend — Weihnacht-Abend), lehet, hogy két különböző elbeszélésről van szó, ami a sokat író Tieck esetében, akit Hebbel a romantika királyának nevezett, nem elképzelhetetlen.16 A kérdés eldöntése további Tieck-kiadások vizsgálatát igényli. Kiderült, hogy az említett kiadások közül egyik sem teljes, éppen a karácsonyi piramisokra vonatkozó részt hagyták el. Hermann Kügler tanulmányában Tieck novellájának két korábi kiadására (Ludwig Tiecks Gesammelte Novellen. Bd. 2. Breslau, 1835; Ludwig Tiecks Schrifien. Bd. 21. Berlin, 1853. 139-186.) hivatkozik, azzal a megjegyzéssel, hogy a szép novella megérdemelne egy újabb kiadást.17 A Világirodalmi Lexikon szerint van is új, gyűjteményes kiadás: Werke in vier Tündén, 1963—1966. Magam ennél is újabb kiadást használhattam: Schriften 1834—1836. Deutscher Klassiker Verlag, Frankfurt, 1988. Ebben az elbeszélés címe: Weihnacht-Abend.18 Tieck novellájában több helyen is említette a karácsonyi piramist. Minchen (Wilhelmine) a szemközti ház ablakában nagy piramisokat látott sok-sok gyertyával. Saját karácsonyi díszítéséről említette: „Benn van már a kalács és a kis piramis néhány apró viaszgyertya számára, azután mindezt szépen feldíszítjük.” A berlini Breite Straße karácsonyi vásárában kiabálták az árusok: „Piramisokat, zúgattyúkat (1Waldteufel) vegyenek!”19 Szépen írta le a piramist a berlini karácsonyi vásárból Georg Hermann (1871—1943) jettchen Gebert című, 1906-ban megjelent regényében: „Jettchen egy altonai illatszerkereskedőtől egy üveg levendulavizet vásárolt, egy mézeskalácsosnál thorni, liegnitz-i és nürnbergi mézeskalácsot és königsbergi marcipánt. Végül még a piramiskereskedőnél választott egy szép piramist, jó három láb magasat. Zöld zsírpapírból készült az egész, ágain a kerek gyöngyök vörös lakkból, és számtalan kis sárga viaszgyertyával pompázott. Ezt vette meg Jettchen, és a kifútófiúnak még egy kis csomagot tett hozzá: ezt mind vigye haza.”20 Berlinben korábban a piramis küzdött a fenyőkarácsonyfával, s úgy tűnt, hogy az előbbi lesz a győztes. Wilhelm Raabe (1831—1910) Die Chronik der Sperlingsgasse című, 1857-ben kiadott regényében Berlinből olvashatjuk: „Igen, a 10 SICHELSCHMIDT 1984, 36. 11 HEINE 1958, 8. Erdődy János fordítása. >2 HEINE 1981, 96-97. Eörsi István fordítása. » HUTH 1938,25. 14 TIECK 1988, 927. 15 SICHELSCHMIDT 1984, 13-22. 16 BALZER-MERTENS 1990, 256. ” KÜGLER 1930,148. 18 TIECK 1988, 907-948. '■> TIECK 1988, 927., 938., 939. 2(1 SICHELSCHMIDT 1984, 88. 11
