Demeter Zsófia (szerk.): Alba Regia. Annales Musei Stephani Regis - Szent István Király Múzeum közleményei. C. sorozat 42. (Székesfehérvár, 2014)
Tanulmányok - Demeter Zsófia: A Keleti-Bakony Gaja-völgyi községeinek történetlmi együttműködése
Demeter Zsófia: A Keleti-Bakony Gaja-völgyi községeinek történelmi együttműködése mészégetés egész évben munkát adott: az égetéshez alkalmas mészkövet a kemencéhez, majd az érte kapott és a megvásárolt meszet messze földre fuvarozták.67 68 A palotai meszesek ismert alakjai voltak a Mezőföldnek és Székesfehérvárnak is. Építkezés, szőlőművelés (permetezés), vagy a nagy ünnepek előtti meszelés nem történhetett meg nélkülük. A terméket tehát a városi és a paraszti háztartások és az uradalmak sem nélkülözhették. Érdekes adat a palotai meszesek ismertségére a székesfehérvári „bőgőtemetés”, egy húshagyó keddi szokás egyik nyomtatott gyászbeszéde. A Szent István Király Múzeum gyűjteményében megőrzött, keltezetlen nyomtatvány Kaufmann Fáni nyomdájában, valószínűleg a 19. század utolsó évtizedeiben készült. A temetési paródiával az önkéntes tűzoltóegylet bálján a farsangi hangos mulatságokat zárták be, azaz temették el a bőgőt,69 s mint ismert tényt említik, hogy a „palotai meszesek meszet oltottak a hasában, a kőmívesek maltert kevertek benne az építendő új városháza fundamentumához.” Látjuk, hogy a palotai meszesek nélkül még az új, fehérvári városháza régen húzódó építését sem tartották lehetségesnek. A mészégetés elsősorban a Zichy-uradalom, majd utódai vállalkozása volt. A paraszti mészégetésnek csak Isztiméren a Mellár határrészen élt az emléke. A környék lakossága szegődményesként a kőfejtésben és a fuvarozásban vett részt.70 Az uradalmi mészégetés a Péti Nitrogénművek 1932-ben történő megnyitása után jelentősen növekedett, hiszen télen rendszeresen ide szállíthattak. A péti műtrágya alapanyagaként szolgált az égetett mész.71 Szénre 1876-ban találtak a Zichyek birtokán, mélyműveléssel kitermelni Várpalotán kezdték 1887-ben. A 20. század elején már az új tulajdonos, Altdobern Witzleben Henrik kezdte meg azokat a nagyberuházásokat (iparvágány, téglagyár, mészégetőüzem, villamoserő-telep, brikettgyúr), amelyekkel, s amelyek miatt a bányászott szén nagyobb mennyiségére volt szükség; az 1920-30-as évek nagyobb ipari beruházásai (Fűzfő Gyártelep, Péti Nitrogénművek) pedig már kifejezetten a szénvagyonra települtek.72 Az 1920-as években nyíltak a környező bányák Bakonycsernyén, Inotapusztán, Kisgyónban. Szápáron azonban ekkorra már megszűnt a bánya, de ipari lóvasútját továbbra is használták, majd 1923-ban keskenyvágányú ipari vasutat építettek Bodajkig.73 A bányászat ebben a század eleji formájában vidékünk népének még többnyire csak téli elfoglaltságot jelentett, a nyári megélhetést továbbra is az erdő és a fuvarozás nyújtotta.74 A bányanyitások és az iparvágány építése a faszükségletet növelte, így' nőtt az erdei talpfa- és bányafamegmunkálás, nőtt a fuvarigény és a lótartás.75 Bányafaként először a fenyőállományt, majd ennek fogytával a tölgyet dolgozták fel.76 A fa megmunkálására a Gajára fűrészmalmokat telepítettek Mecséren és Nagygyónnál.77 A nagy' erdőség messziről jött famunkásoknak is munkát adott. Nyaranként hónapokig faragták itt a hordódongát a szlavóniai és horvátországi kádárok (gránerok), telente pedig talpfát készítettek a Zalából érkező famunkások.78 Vasúti talpfára a 19—20. században nagy' szükség mutatkozott: a talpfafaragók a tölgy'- és bükkerdők fáját használták, Gy'ónban, Inotapusztán és Csőszpusztán bandában dolgoztak. A szlavóniaiak és horvátországiak az I. világháború végéig jártak ide. Tanyáikat elsősorban Farkaskút környékén verték fel, csernyeiek, jásdiak és isztimériek segítették munkájukat: biztosították az élelmet és a fuvart számukra.79 A bányászat itteni megszüntetésével és a vasútépítés új módjával mindez megszűnt. Persze kevesebb is az erdő, mások az igények. Ma már újratelepítjük, fáit tanösvényeken ismertetjük, kirándulni, felüdülni vesszük célba. Ezen újfajta hasznosítás azonban ismét alkalmas arra, hogy összekösse a Gaja-vidék népét: például a 2011-ben a Simek István erdejében létesített Hegyi Imre Emlékpark avatása alkalmából.80 67 PACSUNÉ FODOR 1995, 9. “ LUKÁCS 2009, 59. » GELENCSÉR-LUKÁCS 1991, 197-211. 70 HEGYI 1978, 114-115. 71 PACSUNÉ FODOR 1995, 33. 72 PACSUNÉ FODOR é. n. 45-46. 73 VARGA 2004, 15-16. 7< VARGA 2004,17. 75 HEGYI 1978, 64. 76 HEGYI 1978, 85. 77 HEGYI 1978, 85. 78 HEGYI 1978, 78-91. 79 HEGYI 1978, 80-82. 80 B. KISS 2012, 83-84. 111
