Demeter Zsófia (szerk.): Alba Regia. Annales Musei Stephani Regis - Szent István Király Múzeum közleményei. C. sorozat 42. (Székesfehérvár, 2014)
Tanulmányok - Demeter Zsófia: A Keleti-Bakony Gaja-völgyi községeinek történetlmi együttműködése
Demeter Zsófia: A Ke/eti-Bakony Gaja-völgi községeinek történelmi együttműködése irtásbérek megfizetésének nagt1 folyamata országosan az úrbérrendezés és az 1848. évi jobbágyfelszabadítás között zajlott.44 Az úrbérrendezés előtt lezajlott folyamatra vet fényt a bakonycsemyeiek hosszú pere, mely az irtásbér utólagos megfizettetésére irányult. A persorozat arra is utal, hogy ezen idő alatt jelentős gazdaságtörténeti változások zajlottak. Adatainkból egyrészt az allodiális földesúri gazdálkodás kiépítéséről, másrészt — ezzel persze szoros összefüggésben - a jobbágyok viszonylag szabad földhasználatának visszaszorításáról, végső fokon az úrbérrendezés kapcsán az irtványok különös jogállásának egyoldalú megszüntetéséről kapunk hírt. Fontos tanulság: vidékünkön a földesúri gazdaság kiépítésének középpontjában is csak az erdő állhatott. 1753-ban Zichy János és István osztályos egyezség keretében felosztotta az uradalmat. János gróf birtoka Súr központtal Dolosd puszta feléig, István grófé ettől — Csemye központtal — Jásdig terjedt. Az egyezségben szó esett már a tervszerű és üzemszerű erdőhasználatról, hiszen közösen tartottak egy jágert, erdőispánt és erdőkerülőket.45 A szerződés bizonyítja, hogy' a földesurak az erdő állományát védték, és annak haszonvételeit az elégetett fa hamujáig bezáróan a maguk hasznára akarták fordítani. Zichy István ugyanekkor, 1753-ban csernyei jobbágyaival újabb szerződést kötött. Ebben az irtások rendjét és az irtványok területén kialakított művelt földek sorrendjét is újraszabályozta. Az új határhasználati rend nyilvánvalóan összefügg a földesúr saját kezelésű földjeinek egy tagba vonásával, de mutatja azt is, hogy' vége lett annak az időnek, amikor a telepesek ott és annyi irtást foghattak föl, amennyit bírtak. Az irtvány és a belőle nyerhető fa értéke is megnövekedett. Ez a szerződés alkalmas volt arra is, hogy a földcserékkel, a telkek újraosztásával eltűnjön a földek irtvány jellege, s így az 1768-as úrbéri összeírásba már mint jobbágyi szolgálatokkal terhelt telek került.46 Ezután a csernyeiek panaszai között rendre visszatért, hogy a földesúr az irtvány'okat az irtásbér megfizetése nélkül vette el.47 Az Úrbéri Bíróság, majd a Helytartótanács közbejöttével 1787-ben több perben nyerték el a felbecsült irtásbér tizedét, ám ezzel a Csemyéhez tartozó pusztákat a földesúr teljes egészében saját kezelésébe vonta.48 Jellemző, hogy az 1786-ban kezdett, sok szálon futó pereskedés 1846-ban egyezséggel végződött, és a nyomán elkezdődött mérnöki munka, az urasági és jobbágyi földek szétmérése 1847-ben fejeződött be.49 A bakonycserny'eiek példáján is láttuk, hogy' a telepesekkel kötött szerződések kezdetben nagyvonalúan, később szűkmarkúbban szabályozták, végső fokon tehát szűkítették a jobbágyközösségek számára az erdőélést. Az erdőélés A megtelepedés és az irtás időszakában a viszonylag szabadabb erdőhasználat a telepesek számára némi megélhetést biztosított. Bél Mátyás 1735-ös leírásában sokszor sajnálkozik az éppen megtelepedett nép szegénységén. Egy helyütt így' ír a fa eladásából való jövedelemről: ,,Az egyetlen, amivel könnyűének helyzetükön, a faizás lehetősége. Ezért télen és a mezei munkák szünetében kimennek az erdőre szegények és a ledöntött faanyagot elszállítják a városokba és a fában szűkölködő falvakba és bármily csekély árért eladják, hogy végső szükségükön segítsenek. Egyegy szekérre valót 6-6, legfeljebb 8-8 garason vesznek meg tőlük. Ezért a pénzért nem tudom, hogy az emberek fáradságát, vagy a szekereknek és az igásállatoknak a költségeit számolod-e, mert ezek egyenként - hogyha a dolgot méltányosan becsüljük meg - többe kerülnek.”50 Érdekes következménye lett annak, hogy' a fával való kereskedést a szerződések később a jobbágyok számára tiltották, míg a félkész és kész faáru kereskedését nem.51 Ebből a tényből következik, hogy' a faeszközök készítése és a félkész megmunkálás több falu lakosságának jelentett megélhetést: eszközeit a térség híres vásárain kocsiszámra értékesítette. Lókút a fakanálról, Jásd, Bakonynána a gereblyéről, járomfáról és keréktalpról volt ismert. Dudaron összeállítható hidast (sertésólat), Jásdon a teljes kocsi fa alkatrészeit meg lehetett rendelni.52 Az elsődlegesen feldolgozott fa megvásárlásával lendült föl az egész térség fafeldolgozással kapcsolatos kézműipara, hiszen a kádárok, bognárok, pintérek, csutorások a gazdák által kitermelt és félkész áruvá feldolgozott fát vásárolták fel Veszprémben és Várpalotán is.53 Táncsics Mihály ÉÚtpályám című leírásában sok adatot találunk erre az élethelyzetre: az ácsteszéri zsellérháztartás néhány darab bókonnyá, vagy7 keréktalppá munkálható fával Győrbe, vagy7 Komáromba szekerezett.54 44 OROSZ 1998, 95. 45 HE1ZINGER 1974, 47-50. « HEIZINGER 1974, 54-60. 47 HEIZINGER 1974, 81-82. 48 HEIZINGER 1974,140-141. 47 HEIZINGER 1974,211-222. » BÉL 1989,42. 5' HEGYI 1978, 30. 52 HEGYI 1978,91. 53 HEGYI 1978, 30., 90. 54 TÁNCSICS 1978, 9-10. 109
