Demeter Zsófia (szerk.): Alba Regia. Annales Musei Stephani Regis - Szent István Király Múzeum közleményei. C. sorozat 42. (Székesfehérvár, 2014)
Tanulmányok - Demeter Zsófia: A Keleti-Bakony Gaja-völgyi községeinek történetlmi együttműködése
Alba Regia 42. (2013-2014) DEMETER ZSÓFIA A KELETI-BAKONY G AJ A-VÖLGYI KÖZSÉGEINEK TÖRTÉNELMI EGYÜTTMŰKÖDÉSE* A Keleti-Bakony Gaja közeli községei mind kialakulásuk, mind újkori történetük, újratelepítésük idejétől természetes módon állnak egymással szoros kapcsolatban. A Jásdnál eredő Gaja a térség legjelentősebb vízfolyásaként mellékágaival összegyűjti a térség felszíni vizeit, és a Bakonyt keletről határoló Sárvízbe vezeti.* 1 Földrajzi közelségük, összekapcsoló útjaik, a Gaja völgye, mint földrajzi tényező: mindez alapvetően magyarázza a kapcsolatokat; az is fontos azonban, hogy e földrajzi kisrégión belül bizonyos munkamegosztási lehetőséggel is élnek. Itt találkozik ugyanis a Súri-dombvidék Gajához ereszkedő, lankásabb része, mely a szántóföldi művelésre persze alkalmasabb, mint a Gajától meredeken emelkedő Tési-hegyhát északi része, mely még ma is lényegében a bükkös-gyertyános erdő birodalma.2 A földrajzi kistáji beosztás szerint a területegység pereme (Jásd, Bakonynána, Olaszfalu, Eplény, Lókút) az Öreg- Bakony része, míg a Fejér és Veszprém megye területéhez tartozó Keleti-Bakonyhoz sorolják az árkos, töréses részt, melynek északi és keleti részén a vizek a Gajához futnak. Hegységközi medencéi (balinkai, alsóperepusztai) széntelepeket rejtenek.3 A déli lejtőkön karsztos és karsztbokorerdős foltok lejtőssztyeprétekkel váltakoznak. Mindez együtt alkalmassá teszi ezt a területet arra, hogy természeti szépségei és kultúrtáj jellege miatt a várpalotai iparvidék üdülési és háttértelepülésévé váljék.4 A Súri-Bakonyalja kistáj tési karsztos fennsíkhoz kapcsolódó dombságán található Bakonycsernye, Csetény, Súr és Szápár.5 Az egész vidék egykor hatalmas egybefüggő erdőség volt, s benne az emberi települések és az emberek élelmére való földek területe mindig irtás révén keletkezett: nehéz emberi munkával, s ugyanakkor a történet nagy részében védve külső hatásoktól. Ez a folyamat a közelmúltig előre haladt: az erdőirtás az emberi tevékenységnek adott terepet. Lényegében ezt a folyamatot két kivételes korszak szakította meg: a török megszállás alatti nyugalmi időszakok és a napjainkban uralkodóvá váló erdőkímélő gyakorlat. A földrajzi tényezők mellett tehát alkalmunk van néhány olyan történeti tényt is kiemelni, amelyek e községek egymásrautaltságát és munkamegosztását erősítették. 1. Összekötő kapocs, hogy' központi területük az egykori palotai várbirtok területén van: a vár ellátásáról és erődítéséről kellett gondoskodniuk (elsősorban emberrel, fával és fuvarral), s osztozniuk kellett a végvár török kori történetében. Ez a tény döntőnek látszik: a régi települések a török megszállás, a törökellenes harcok, de különösen a „hosszú háború” (másképpen a „tizenöt éves háború” 1593—1606, melyben lényegében a Habsburg és a szultáni birodalom a Magyar Királyság területéért harcolt) pusztításai miatt néptelenedtek el, s a török megszállás utáni újratelepítés jelentette újkori történetük alapjait. Teljesen igazat adok tehát a tájegység kutatójának, I Jegyi Imrének, amikor ennek kapcsán alapvető változást ír le.6 2. A palotai és a többi végvár harcaiban az erdőségnek döntő szerepe volt, és egyben tág tere nyílt az erdőpusztításnak is. Az erődítés és ellátás céljaira hadi helyzetben jelentős faállományt használtak fel, így az erdő a várak közvetlen környékén kipusztult. Az 1563-as szükségtörvény, amely az erdőélést hadi helyzetben a tulajdonos beleegyezésétől is függetlenítette, csupán jelzi ezt a folyamatot. Ekkor irtották ki a Sárrétre és a fehérvári síkságra dűlő Bakony-oldalt. 3. Ezen falvak nagy részét a palotai uradalom megszerzésével (1650) a Zichy család, kisebb részét a Nádasdy és az Esterházy család birtokolta. A Zichyek telepítő politikája döntőnek látszik a táj népességének újkori történetében. Az * Bakonycsemyén, 2012. június 2-án a Hegyi Imre Emlékparkban elhangzott előadás. 1 VERESS D. 2002,18. 2 HEGYI 1978,12.; VERESS D. 2002,19. 3 MAROSI-SOMOGYI szerk. 1990, II. 640. 4 MAROSI-SOMOGYI szerk. 1990, II. 643. 5 MAROSI-SOMOGYI szerk. 1990, II. 657. HEGYI 1978, 22. 105
