Demeter Zsófia (szerk.): Alba Regia. Annales Musei Stephani Regis - Szent István Király Múzeum közleményei. C. sorozat 41. (Székesfehérvár, 2012)
Közlemények - Hubai Gabriella: "És onnét szintén egy-két tanya megalakult." Kisapostag alapítása és a szlovák identitás a falu lakóinak emlékezetében
Pusztából falu — Kisapostag születése Bár a falu történetével foglalkozó történészek, helytörténészek és önkéntes helyi gyűjtők a település első említését a 15. századra datálják,8 biztosan csak a 18. század elejéről ismertek adatok a mai település területére és használóira, lakosaira vonatkozólag.9 A mai lakosság első előfutárai az 1730-as években jelentek meg a pusztán, melyet 1734-től Dunaegyháza szlovák lakosai árendáltak egészen az 1860-as évekig.10 11 1864-ben, amikor a földesúmak már nem hozott a föld hasznot, és a dunaegyháziaknak is egyre nehezebbé vált a terület művelése a Duna túlpartjáról, „örökváltság és öröklevél »ÿ»»” megvásárolták a későbbi falu területét birtokosától.11 A terület korábbi lakosairól csak igen keveset tudunk, nagyobb mértékű megtelepedésről csak az 1800-as évek második felétől beszélhetünk. A 19. századot megelőzően, 1784—87-ben, a II. József korabeli összeíráskor, 4 házat és 4 családot, összesen 16 főt, majd 1830-ban 25 főt számoltak össze. Fényes Elek 1836-ban 48 református lakost említett. A dunaegyházi evangélikus népesség csak az 1864-es örökváltság után telepedett le véglegesen a pusztán.12 Ezt megelőzően a területen élő evangélikus lakosságról nem tudunk, azonban néhány év alatt számuk jelentősen megnövekedett.13 Láthatjuk tehát, hogy hajdani népességének túlnyomó része Dunaegyházáról települt át, de a puszta egykori lakói is helyben maradtak.14 A 19. század utolsó harmadában a faluba újabb telepesek érkeztek, kisebb mértékben Dunaegyházáról, nagyobb mértékben pedig az ország más vidékeiről.15 A falu dunaegyházi származását és azt, hogy valamikor a földterület a dunaegyházi gazdák állatállományának szolgált legelőül, máig számon tartják: „Mert végeredményben a falu Dunaegyházáról származik. Mert itt voltak valamikor birkaistállók. Én már ezt annyira nem tudom, csak anyukámtól tudom. Es egyik ház *s Ipáit, meg másik ház *s épült. ”16 A falu megalapítását megelőző időszakban,17 a terület megváltása előtt és után egyaránt, fogadott pásztorok legeltették a dunaegyházi gazdák állatait. A nyájakat hetente látogatták, ekkor vitték el a pásztorok számára egész heti ellátmányukat is. ,/\zpknak a növendék állatai itt voltak télen-nyáron, akiknek ki voltak adva ilyen őrzp pásztorembereknek. Es azok őrizték ugye, és akkor, az öregek elbeszélése szerint, Dunaegyházáról jöttek a tulajdonosok, és akkor mindig hozták egy héten egyszer nekik a heti élelmet. És az apósom elmondása szerint, Martinovics bácsinak hívták azj a dunaegyházi embert, akinek szintén volt itten nagyobb darab joga, ilyen állattartási joga, és azj mondta az apósom, hogy itt volt egy fahíd, ahol most ez a betonhíd van, ide ki szokott állni erre a fahídra, és elkiáltotta magát — azt másfél kilométerre volt egy legelő, vagy van egy legelő, még most is egy része megvan, hogy — Jóska, Pista, pásztorok, gyertek, itt az ennivaló! — Es meghallották, és eljöttekI”18 A Kisapostagot alapító nyolc család emlékét a falu lakóinak emlékezetén kívül a település címerének bal alsó sarkában található nyolc egyablakos ház őrzi:19 20 „Váczj, Varga, Vida, Szabados, Juhász Éabó, Kollár, Szúrna. Ezek úgyjöttek egymás után, kis különbséggel.>í?0 A falu megalapítása utáni évtizedekben lassanként újabb telepesek érkeztek az egykori puszta területére: „Hát tulajdonképpen Dunaegyházára Szlovákiából kerültek ide, és ott több százan jöttek Szlovákiából, hozták magukkal a papjukat, tanítójukat, és ott tekpültek le. Aztán ott volt a birtokosztás, és onnét szintén egy-két tanya itten megalakult, és azpk nem mentek vissza, mert itt maradtak. És közben jöttek más vidékekről is, többféle uradalom volt, annak a kiöregedett cselédeijöttek ide Kisapostagra. Es lassan-lassan emelkedett a falu létszáma. Végül 600 lakos lett. ”21 A kisapostagi határ nagy része az 1900-as évekig a dunaegyházi evangélikus népesség birtokát képezte. A 19. század utolsó harmadában bevándorló, főként katolikus népesség elsősorban mezőgazdasági munkásként dolgozott a nagyobb paraszti birtokokon vág)' a környező uradalmakban: „...hát a területek az övék voltak, a magyarok úgy vették vásárolták a házhelyeket is tőlük. Az én szüleim is, például, úgy tudott letelepedni itt, hogy az egyházi községi elöljáróságtól vette meg a telket, a házhelyet, és azj nem tudom, tíz érig vagy tizenkét évig kellett le törleszteni. Mindig el kellett menni Dunaegyházára, minden év végén, és kifizetni az éves bérletet, vagy törlesztőrészt. Úgyhogy hát azpk a magyar származású, katolikus származású emberek, akik Hubai Gabriella: „Es onnét szintén egy-két tanya itten megalakult. ” — Kisapostag alapítása és a szlovák identitás a falu lakóinak emlékezetében. ” » FARKAS 1989, 78. 9 Az 1437-től fel-felbukkanó Apostag, majd később Apostagh elnevezések utalhatnak a Duna túlpartján lévő Apostagra is, az 1700-as évek elejéről származó adatok azonban már biztosan a mai település területére utalnak. Az ekkoriban Száraz György örököseinek birtokában lévő pusztát Bél Mátyás is megemlítette. FARKAS (szerk.) 1989, 79. 10 FARKAS 1989, 79. 11 FARKAS 1989, 80. 12 FARKAS 1989, 80. 13 1869-ben 213 evangélikust, 56 katolikust, 7 zsidót és 11 reformátust írtak össze a faluban. 14 A katolikus gyülekezet 1862-től Baracs, korábban pedig Pentele fíliája volt, joggal feltételezhetjük hát, hogy a 19. század utolsó harmadában bekövetkező újabb bevándorlást megelőzően is telepedett meg a területen katolikus népesség. FARKAS 1989, 80. 15 FARKAS 1989, 81. 16 Váczi Pálné Erzsébet (1926, Baracs). 17 A községszervezet megalakítása 1888-ra datálható. FARKAS 1989, 81. 18 Tóth János (1920, Kisapostag). 19 A címert Fabó Tibor tervezte. 20 Fabó Tiborné szül. Varga Ilona (1938, Kisapostag). 21 Szurmajózsef (1930, Kisapostag). 196
