Demeter Zsófia (szerk.): Alba Regia. Annales Musei Stephani Regis - Szent István Király Múzeum közleményei. C. sorozat 41. (Székesfehérvár, 2012)
Tanulmányok - Gelencsér József: Egy sárkeresztesi faragóbognár
Gelencsér József: Egy sárkeressjesifaragóbognár Ökrei Boros és Habos névre hallgattak, emlékeztetve a borra és a sörre. Szeretett velük dolgozni, nagyon óvta azokat. A két fehér ökröt tisztán tartotta, a farkuk végét minden nap kimosta. Télen, gondosan úgy szárította meg, hogy egy vesszővel csapkodta ki bojtos végükből a vizet. Az ökröket nagyon jól betanította, azok minden jelzését értették. A szokásos szóbeli irányításon és ostorhasználaton túl azt is, ha ostornyéllel megdörzsölte a hátukat. Ilyenkor tudták, hogy kisebb lejtőn kell majd a terhet megtartaniuk. Nagyobb lejtőnél Pap Ferenc is megállította ökreit, befogta a hátsó kerekeknél a fékezést segítő stájfot. Mikor már nehezére esett fölmászni az ülésre, a szekérrúdon utazott, ott ült. Ökrei ezt is jól tűrték. Halála után az ökröket Lajos fia nem adta el, ám 1959-ben, amikor a termelőszövetkezet megalakult, azokat is be kellett vinni a közösbe. Oda kerültek a vetőgéppel és az új szekérrel együtt. Allatszeretetét, az állatokhoz való viszonyát jól jelzi, hogy vacsoránál kenyeréből mindig meghagyott egy darabot Csöpi kutyájának. A kenyér egyébként szent dolog volt náluk. Ha már megszegték, akkor szegett végével az ajtó felé kellett állnia. így tették le, szakajtóruhával takarták. Igen hosszú ideig jól tartotta magát, 82 esztendős korában még művelte a földeket. A már említett kevés szántón kívül két szőlőföldjük volt, mindegyik az Újhegyben. Az egyik a legkülső dűlőben, a temetőtől északra, a másik a temető és az országút (ma 81-es főút) között. Ez utóbbi a Balogh-sgöllővolt, felesége révén került a családba. Halála előtt összeesett, ágyba került. A beteget felkereső orvos azt közölte, nem sok van neki hátra. Úgy is lett. Otthon halt meg, 1958. december 1-én. Halálában prosztatagondok is közrejátszottak, nem tudott vizelni. A halotti anyakönyvbe azonban a halál okaként a szívizomelfajulás került be. Foglalkozásaként sem a bognár, hanem a földmíves megjelölés szerepelt. Feleségével ugyanazon esztendőben születtek és haláluk is közel esett egymáshoz. Az asszony hunyt el előbb. Igaz, csaknem 3 hónappal idősebb is volt férjénél, mivel 1876. augusztus 22-én született Sárkeresztesen. Halála 1957. július 3-án történt falujában, vérérelmeszesedés miatt. Pap Ferenc több mint egy évvel neje után hunyt el, még sem engedték meg a felesége mellé temetést. így külön, egymástól elég távol nyugszanak, ami annak idején nagyon bántotta a családot. Pap Ferencné Balogh Erzsébet sírjába aztán később középső fiát és családját temették. Az ugyancsak bognár Gábort és feleségét, Nemes Juliannát (1921—1999), valamint az ő nőtlen fiukat, ifj. Papp Gábort (1956—2006). Pap Ferencné Balogh Erzsébet foglalkozásaként a halotti anyakönyv az eltartott bejegyzést rögzítette. Ez, az akkor általános megjelölés pontatlan. Csak annyiban igaz, hogy munkaviszonyban semmikor nem állt, ám akár a többi falusi asszony, egész életében dolgozott: otthon, a kertben, a szőlőben, a földeken. Pap Ferenc halála után házában a vele addig is együtt lakó Lajos fia maradt a családjával. A legfiatalabb fiú alig élte túl apját, 1959-ben meghalt. Foglalkozására nézve ő kubikus volt. A község két kubikus brigádja közül a Maróti-félében dolgozott. Halála is munkájával függött össze. Beleesett egy gödörbe, hátul megütötte magát. Nem ment orvoshoz, mert kemény embernek tartotta magát. Mire a doktorhoz fordult, már nem tudtak segíteni rajta, vérmérgezést kapott. Pap Ferenc bognárműhelyének szerszámai az azonos mesterséget folytató Gábor fiához kerültek. Részben már a korábbi években, részben halálát követően. Innét az eszközök egy csoportja 1959-ben a termelőszövetkezetbe jutott. Lajos fiánál, majd ugyancsak Lajos nevű unokájánál csak néhány darab maradt. így a szekercéje és néhány fúró. Az előbbi méretes darabot az unoka nagy becsben tartja: új nyelet csinált bele, és még kölcsön se adja senkinek. Pap Ferenc három fia közül kettő, Gábor és Lajos igen későn nősült. Az időben házasságot kötő első fiúhoz, Ferenchez képest a másik kettőnél egynemzedéknyi késéssel születtek meg az utódok. Az életutat, a személyiséget, a családot más oldalról világítják meg a leányunoka, ifj. Pap Ferenc lányának, Pap Erzsébetnek (1927-1994) 1985-ben írott visszaemlékezései.6 „Az apai dédszüleimről nem tudok semmit, nem emlékszem, hogy beszéltek volna róluk. Az apai nagyszüleimet nagyon ismertem. Szülének és Öreg papának szólítottuk, ők nagyon gyermekszerető emberek voltak. De Apám, Anyám elmondása szerint szigorúak is, de abban az időben még voltak sokkal szigorúbb emberek is. És bizony a gyerekekre sokszor nehéz, kemény munka várt és jutott, mert olyan volt a körülmény, az élet, a megélhetés úgy kívánta. Úgy tudom, mind a ketten sárkeresztesi emberek voltak. Öreg papa: Papp Ferencz, a Szüle: Balogh Erzsébet. Öreg papa: Gróf Károlyi uradalomban volt bognár. A Szüle: A ház körül dolgozott, eszerint abban az időben lenni szokott több gyermek, és hát őket nevelni kellett, már amennyire ezt akkor szokták. Őnekik öt gyermekük volt. Ferencz, Zsófia, Gábor, Erzsébet, Lajos, itt már meg is feledkeztem, mert ugye egy meghalt kicsi korában. Az Édesapám, a Ferencz volt a legidősebb, ő volt a családban a szülők után az első kereső. Ez már abban az időben nagyon sokat jelentett. 1900. aug. 10-én született. Elvégezte a hat elemit és utána ahogy emlékszem, most is a fülembe cseng a hangja, nemsokára kisbéres lett! A Zsófi néném 1903-ban született. Ő is hat elemit végzett, a Gábor bátyám, úgy tudom 1905-ben született. Ö is elvégezte a hat elemit, ő belőle bognár lett. Abban az időben nem volt ez olyan könnyű, de ügyes, fürge gyerek volt, és el tudta végezni. Az Édesapám is nagyon ügyes, fürge, dolgos, szorgalmas ember volt, ugyanúgy a Lajos bátyám is. Zsófi néném napszámba járt, mint akkor a lányok. Bözsi néném volt legjobban megkímélve, ekkorra már ugye több kereső volt a 6 A visszaemlékezés a szerző tulajdonában található. 24
