Demeter Zsófia (szerk.): Alba Regia. Annales Musei Stephani Regis - Szent István Király Múzeum közleményei. C. sorozat 41. (Székesfehérvár, 2012)
Szemle
Alba Regia 41. (2012) HÁLA JÓZSEF - G. SZABÓ ZOLTÁN: „DUDÁSOKNAK, KANÁSZOKNAK KÖZZIBÜL, KÖZZIBÜL...” A DUDÁRÓL ÉS DUDÁSOKRÓL AZ IPOLYSÁGI KANÁSZHANGVERSENY SZÁZADIK ÉVFORDULÓJA ALKALMÁBÓL Budapest, 2010. 144 p., 81 fekete-fehér fénykép, rajz, kotta. Timp Kiadó Könyvük címét a szerzők Bartók Béla 1910. november 13-án Ipolyságon kelt képes levelezőlapjának egy sornyi üdvözletéből kölcsönözték, amit Freund Etelka zongoraművésznőnek, tanítványának küldött.1 Bartókot a Magyar Nemzeti Múzeum Néprajzi Tára hívta Ipolyságra, dudások, kanászok körében elvégzendő fonográfos népzenei gyűjtésre. Györffy István gyakornok a Néprajzi Tár kiküldetésében 1910. augusztus végétől november végéig kutatott Hont vármegyében, a Hontmegyei Gazdasági Egyesület ipolysági kiállításához gyűjtött néprajzi tárgyakat. Gyűjtőútjain felfigyelt a Hont megyei pásztorok, elsősorban a kanászok virtuóz tülök- és dudajátékára, amelyről értesítette múzeumi feletteseit. A Magyar Nemzeti Múzeum Néprajzi Tára ennek alapján kérte fel Bartók Bélát a hangfelvételek elkészítésére. A magyar művelődéstörténet szempontjából is kiemelkedő eseményre 1910. november 13-án, vasárnap került sor Hont vármegye székhelyén, Ipolyságon, a vármegyeháza előtti vásártéren, majd a vármegyeházán, a helybeliek érdeklődését is kiváltó kanászhangverseny keretében. Ezt a valóságos zenei vetélkedést az első újkori olimpián, Athénban 100 méteres síkfutásban és hármasugrásban helyezéseket elért Szokolyi Alajos bernecei földbirtokos, Hont vármegye levéltárnoka szervezte meg, akinek közreműködését Györffy István is dicsérte a Vasárnapi Újságban megjelent cikkében: „Maga a vármegye mindenképpen kezére járt a múzeumnak, de hogy szívesebben jöjjenek, a vármegye egyik közismert, s minden kulturális célért lelkesedő tisztviselője a legjobb tülkösnek és dudásnak díjat is tűzött ki.” Hála József és G. Szabó Zoltán könyve az emlékezetes ipolysági néprajzi és népzenei gyűjtés centenáriumára jelent meg. Az eseményt és hatását a szerzők így értékelték könyvük előszavában: „A Magyarországon először párhuzamosan zajlott tárgygyűjtés és népzenei hangrögzítés eredményeképpen, Györffy István munkája révén a Magyar Nemzeti Múzeum Néprajzi Tára (a mai Néprajzi Múzeum) mintegy 300 tárggyal gazdagodott, Bartók Béla pedig az általa fonográfhengerekre vett dalok és dallamok közül később többet felhasznált tudományos munkáiban és zeneműveiben. A Bobál Sámuel egyházmaróti evangélikus lelkésszel történt 1910. évi ipolysági megismerkedése később mintegy 200 honti szlovák népdal összegyűjtését eredményezte... Kötetünk — szándékaink szerint — főhajtás Bartók Béla, Györffy István és Szokolyi Alajos emléke előtt. Közös munkájuk európai jelentőségű, az aerofon hangszerkutatás máig egyik legjelentősebb eseménye volt. A könyv egy évszázad távolából tiszteletadás Semetke Mihálynak és Csuvara Mihálynak, valamint ismeretlen pásztortársaiknak is - akiknek Hont megyei tájakon csiszolódott dalai és dallamai, Bartók feldolgozásai révén, százak és ezrek gyönyörűségére, ma is gyakran felcsendülnek a világ nagy hangversenytermeiben...” (6. old.) Hála József és G. Szabó Zoltán könyvükben a nevezetes kanászhangverseny leírása előtt a duda vázlatos kutatástörténetével foglalkoznak, majd bemutatják a legfontosabb, a Kárpát-medence központi részén használt dudatípusokat. G. Szabó Zoltán ezt már a Néprajzi Múzeumban, az „Aki dudás akar lenni...” című kiállítás rendezőjeként és a hozzá kapcsolódó tárgykatalógus szerzőjeként is megtette (A duda. The Bagpipe. A Néprajzi Múzeum Tárgykatalógusai, 9. Budapest, 2004). Egy' tanulmányában a dudaábrázolások elemzési lehetőségeivel is foglalkozott (Néprajzi Értesítő, LXXXV. 2003. 157—173.). Utóbbiakat szeretném eggyel kiegészíteni. Könyvükben arról olvashatunk, hogy a duda változatait megtaláljuk Pozsony környékén is, ahova a török hódoltság időszakában horvátokat telepítettek, s a duda valószínűleg velük került oda. (27. old.) Az 1947-es párizsi békeszerződéssel Csehszlovákiának juttatott három Moson megyei falu egyikének, Horvátjárfalunak XIX—XX. századi krónikáját Ján Botík pozsonyi etnográfus és Nikola Bencic kismartoni nyelvész 2005-ben tette közzé (Jure Treuer: Nase selo Hrvatski Jandrof. Krónika sela naprijelagu i\ 19. u 20. stoljece. Szerk.: Ján Botík, Nikola Bencic. Zeljezno—Bratislava, 2005). A könyv 98. oldalán található, 1809-ben készült festményen német paraszt, cigány hegedűs, horvát dudás és horvát paraszt látható. 1 Elhangzott 2011. március 30-án a Magyar Néprajzi Társaság anyagi kultúra szakosztályában rendezett könyvbemutatón, Budapesten a Néprajzi Múzeumban. 231
