Demeter Zsófia (szerk.): Alba Regia. Annales Musei Stephani Regis - Szent István Király Múzeum közleményei. C. sorozat 41. (Székesfehérvár, 2012)
Közlemények - Demeter Zsófia: "Hamupipőkéből Tündérkirálynő". A média és a nyilvánosság szerepe Székesfehérvár modern nagyvárossá fejlesztésében
Demeter Zsófia: „Hamupipőkéből Tündérkirály nő. "A média és a nyilvánosság szerepe Székesfehérvár modem nagyvárossá fejlesztésében művész is bemutatta a szobor teljes nagyságú gipszmodelljét.31 A bizottság, mely 35 tagból állott, június 20-án minden szóba jöhető helyszínen felállíttatta a kulisszát. Ennek alapján a Vármegyeháza előtti tér mellett döntöttek úgy, hogy leszögezték: a szobor mögötti platánfát nem szabad kivágni, csupán az emlékmű előtti akácfák eshetnek áldozatul. Ezzel a Szent István-szobor „révbe ért” volna, azonban tudjuk, hogy a 10-es huszárok már ezelőtt ide tervezték régi szobruk helyére az újat, Pátzay alkotását. Újabb és nehéz tárgyalások kezdődtek tehát,32 és persze újabb kulissza, immár a huszáremlék makettjével, míg végül a két szobor helyet cserélt. Még szerencse, hogy felállításuk előtt! A 10-es huszárezred szoborbizottsága nevében a hozzájárulást Toepke Erik nyugalmazott ezredes adta meg.33 A Szent István-szobor sem úszta meg azonban, hogy adoma tárgyául szolgáljon. Kovács Nagy Antalné és dr. Kőszegi Gyula is emlékezett a következőre:-Te tudod, hogy, miféle ló ez? - beszélgetnek az atyafiak. —Nem, de megnézem.-No, milyen ló? —Hát Sidló!34 Bándy Jánosné, Schmidl Ferenc leánya emlékszik arra, hogy az Aranybulla emlékmű környékén nézték mint gyerekek a Szent István-szobor érkezését. „Nyitott hosszúplatós kocsin, nagyon lassan hozták be a Budai úton a teljesen kész szobrot. A kocsi mellett 6-8 ember ment gyalogosan hosszú póznákkal, azokkal emelgették fel a villanyvezetékeket, hogy alatta átférjen a szobor”.35 Kovács Nagy Antalné már a Zita királyné úton nézte a szállítást. így emlékszik a vadgesztenyefák között érkező szoborra: „ahogy érkeztek Test felől, arról szinte fekete volt az ég a felhőktől, a Belváros felől viszont szépen sütött a nap. Sohasem felejtem el azj a látványt, ahogy szinte tündökölt a sötét ég előtt a frissen öntött szobor. Maga Sidló is ott volt, időnként leszállt a kocsiról. Az oldalt gyalogló emberek a szobrot kötelekkel tartották. Amint megérkeztek a Megyeháza elé hatalmas zápor zúdult le, de utána gyönyörű nyári este lett, s tovább már reflektorok fényénél dolgoztak. ”36 A szoborállítás látványosságáról a helyi sajtó naponta számolt be, ezekből a cikkekből tudjuk meg, hogy nem csupán a lovasszobor, hanem Moiret Ödön Nagy Lajos-szobra is szinte az utolsó percben került mai helyére.37 A Szent István-szobor Fehérvárra érkezésének látványa irodalmi alkotást is ihletett. Jávor Ottó: Körmenet Csikváron című írása szól az eseményről. „Es halálának 900. évfordulóján megjelent Szent István. Hatalmas, igazságosztó tekintettel. A szőlőhegy felöl jött. Az emberek megálltak az országút szélén, levették kalapjukat, sokan szívük szerint le is térdeltek volna. István király nem hederített rájuk, csak vonult óriási, nagycsontú lován a Belváros irányába. Olyan magas volt, hogy átnézhetett a földszintes házak tetején, de ő csak a kezében tartott keresztet nézte merően. Másik kezében kardját markolta... A gyermekkocsiban felsírtak a csecsemők, a járókelők közül sokan a fal mellé húzódtak, mintha attól tartanának, rájuk omlik valami. A király pedig ment, vonult végig a városon, egyre magasabban, mintha a levegőben úszna, és nem vette le szemét a keresztről. Tizenkét villásszarvú ökör lépkedett előtte. ”38 A szoborállítás ügyének epilógusához tartozik még az a polémia, amely Bory Jenő Püspökkútjának visszahelyezésével foglalkozott 1939-ben. A felvetést ismét jogosnak kell nyilvánítanunk, hiszen a Püspökkút Városház téri helyére ekkor még szobor nem került, a vasútállomás előtt pedig az alkotó szerint sem volt jó helyen.39 Fő érve az volt, hogy a díszkút mit sem ér, ha vízhez nem lehet jutni általa, a Városháza előtt pedig az eredeti kútra telepítették a szobrot. Nos, a kútszerepet az Országalma 1943-tól betöltötte ezen a helyen, de a Püspökkút nem került ide vissza. A vasútállomás előtti mélyített parkot díszítette, majd 1972-ben helyezték el mai helyére, a Piac tér szépen kibontott várfala elé.40 Az egykorú szemlélők közül is sokan csak a korszak legvégén figyeltek föl azonban arra, hogy mindennek a médiában való megjelentetése olyan társadalmi elfogadottságot adott a sikeres programnak, amely a fehérváriakat ma is büszkeséggel tölti el. Kiváló helyi vezetők, jó kormányzati támogatottság jellemzi a korszakot, s nem csoda, ha mindez kiváló szellemi energiákat képes mozgósítani a városfejlesztés mellett. Ha mesével kezdtük, fejezzük is be azzal. A hírlapokban szó esett az egyszeri utazóról, aki ismeretlen helyen érezte magát. A szigetperonos székesfehérvári pályaudvarról a szépen kiképzett, mélyített parkba kilépve gyorsan visszaszállt vonatára, mondván: „Eltévedtem kérem, én Székesfehérvárra akartam menni.”41 31 Székesfehérvári Friss Újság, 1938. május 12. 32 Székesfehérvári Friss Újság, 1938. június 23. 33 Székesfehérvári Friss Újság, 1938. július 6. 34 Kovács Nagy Antalné, született Kiss Jakab Krisztina, valamint dr. Kőszegi Gyula közlése. 35 Bándy Jánosné, született Schmidl Márta közlése. 36 Kovács Nagy Antalné, született Kiss Jakab Krisztina közlése. 37 Székesfehérvári Friss Újság, 1938. augusztus 12., 13. 38 Megjelent az Élet és Irodalomban, 1969. augusztus 16. és Fejér Megyei Hírlap, 2000. május 27. 7.; Kötetben: JÁVOR 2000, 135—137. 39 Székesfehérvári Friss Újság, 1939. március 19. 3. 40 MAGONY 1995, 69. 41 LÁNG-SZARKA 1938, 9. 190
