Demeter Zsófia (szerk.): Alba Regia. Annales Musei Stephani Regis - Szent István Király Múzeum közleményei. C. sorozat 41. (Székesfehérvár, 2012)
Tanulmányok - Lukács László: A karácsonyfa memoárokban, naplókban, levelekben
Lukács László: A karácsonyfa memoárokban, naplókban, levelekben Szépfalusi István evangélikus lelkész az osztrák államszerződést követően települhetett át Budapestről Bécsbe, ahonnan édesanyja származott. Első bécsi karácsonyára így emlékezett: „1955. december 24. A közeli Brunnenmarkton anyámmal kis fenyőfát vettünk. O még halat is vásárolt, mert régen — Budapesten — apámnak mindig azt készített karácsony este. S most, az »első szabad« karácsony alkalmából erre akart emlékezni... Nem tudtam, hogyan fogunk ünnepelni. Ajándékot sem tudtam venni, mert nem volt pénzem. Németül készültem felolvasni a karácsonyi evangéliumot, gyertyagyújtáskor, a Miatyánkot is németül fogom imádkozni, első ízben a családban, hiszen nagymama csak ezen a nyelven és csehül tud.”76 Zimándi Pius István volt premontrei szerzetestanár, majd a Nyelvtudományi Intézet szótárszerkesztőségének munkatársa, 1956-os naplójában a levert szabadságharc után is a bensőséges, karácsonyfás családi karácsonyestéről olvashatunk: „Mikor ma dél felé fáradtan hazasétáltam, megfogadtam, hogy ma már ki nem teszem a lábam, de aztán délután négyre mégis elmentem az éjféli misére. A budapesti rádió ma újra hangsúlyozta, hogy erre a napra az éjféli mise megtarthatósága miatt nincs kimenési tilalom, mégis Pesten és Budán általában a délutáni órákban tartották meg az éjféli miséket. Kedves volt, hangulatos, a szokásos díszítésekkel: az oltár mellett kétoldalt karácsonyfa, és egy mellékoltáron a szokásos Bedehem. Mire kijöttünk besötétedett, egy kis fantáziával beleképzelhettem magam, hogy éjfél van, ahogy baktattunk a havas tájban. Nemsokára megjött itthon a Jézuska, a szokásos módon. Gyurkáéknál [Rónay György] mindig bensőséges, meghitt a karácsonyeste hangulata. Kora délután feldíszítik a karácsonyfát, aztán előbb Lacit »zárják ki«, beül a szobámba, majd Nellit is, azalatt Gyurka elrendezi az ajándékokat, meggyújtja a gyertyákat, eloltja a villanyt, és mikor az első csillagszórókat meggyújtja, csönget egy kis csengővel, és mi megindulunk a szobámból a karácsonya fények felé. A karácsonyfa tövében megvárjuk, míg a csillagszórók elszórják szikráikat — rajtam mindig erőt vesz a meghatottság —, aztán megcsókoljuk egymást jó ünnepeket kívánva, aztán ki-ki átveszi ajándékát... Aztán visszavonultam szobámba, mert a munkám miatt magam karácsonyi »előkészületei« elmaradtak. Egy áldozatos lelkű gondviselőm kis karácsonyfát tett le titokban részemre a házmesternél tartozékaival együtt. Feldíszítettem, aztán pótgyertyagyújtást csináltam a villanyt eloltva. Csak a csillagszóróim akadoztak itt-ott, nedvesek lévén kissé. Szerencsém volt, mert ahogy meggyújtottam a fát, a rádióban valahol külföldön éppen a »Pásztorok, pásztorok« kezdetű éneket dúdolták.”77 Orosz István, 1969/70-ben katonatársam a hódmezővásárhelyi egyetemi ezred 5. (bölcsész) századában, az 1980- as években lemondott magyar állampolgárságáról, Angliába emigrált. Családjával együtt London délnyugati kertvárosában, Surbitonben élt az 1980-as évek végén. Dokumentumtörténet című könyvéből kiderül, hogy a karácsonyfáról itt sem mondtak le: „Orbán Viktorral szintén a BBC-ben találkoztam először futólag 1988-ban, majd amikor oxfordi ösztöndíjasként huzamosabb ideig Nagy-Britanniában időzött, ’89 karácsonyát feleségével és Ráhel lányával nálunk töltötték. Ráhel Surbitonben látott karácsonyfát először.”78 Az emlékezések sorát Somogyvári József pilóta, MALEV-kapitány szavaival zárom, amelyek 2005. december 25- én hangzottak el a Magyar Rádió Kossuth adóján, Sebestyén János Karácsonyi repülés a% emberségjegyében című műsorában: „Amikor a karácsonyt kint kell tölteni, mert azért a harminc év alatt nem voltam mindig külföldön, akkor úgy oldjuk meg, hogy egy kicsi, olyan félméteres kis fát becsomagolok, elviszem, és az én szobámban, tehát a kapitányi szobában, az elég nagy szokott lenni, oda meghívom a csoportot, és akkor üzen körülüljük azt a kis fát, földíszítjük, szoktam vinni fél kiló szaloncukrot is, és apró ajándékokat adunk egymásnak.”79 A MAHART egykori Duna-tengerjáró hajóinak tengerész-karácsonyfáira a magyar tengerészek tudnának emlékezni. IRODALOM BALOGH 2000 Balogh Károly: Madách Imréről elfogultan. Elhangzott a Magyar Rádió Kossuth adóján, 2001. BENKO 1976 Benkő Loránd főszerk.: A magyar nyelv történeti etimológiai sutára. I—II. Budapest, 1976. BERZEVICZY 1907 Berzeviczy Albert: Régi emlékek 1853-1870. Budapest, 1907. BRENNER—BORTENSCHLAGER 1999 Brenner, Emil — Bortenschlager, Wilhelm: Deutsche Literaturgeschichte. I. Von den Anfängen bis %um Jahr 1945. Wien, 1999. BUZA 1994 Búza Péter vál., szerk.: Táncsics Eszter és Csorba Gé%a naplója. Budapest, 1994. 76 SZÉPFALUSI 1996, II. 396-397. 77 ZIMÁNDI 1992, 348. 78 OROSZ 2004, 80. 79 SEBESTYÉN 2005 18
