Demeter Zsófia (szerk.): Alba Regia. Annales Musei Stephani Regis - Szent István Király Múzeum közleményei. C. sorozat 41. (Székesfehérvár, 2012)

A Gunda Béla-Emlékülés előadásai - Varró Ágnes: Amikor a néprajzkutató is majdnem szemmel vert…

Alba Regia 41. (2012)

gyógyító erőt tulajdonítottak a fokhagymának és a borsnak is. Sárbogárdon fogfájás esetén ebből a fokhagymából tettek eg\' darabot a lyukas fogba, Csákberényben pedig a karácsonyi borsból a libáknak adtak, hogy erősek, mérgesek, egészségesek legyenek.

Mint említettem, a szúrós szemű ember a fiatal állatokat, különösen a baromfit is el tudta pusztítani nézésével. Ez ellen például Csákberényben füstöléssel védekeztek. Amikor kikeltek a kislibák, a fészekből kivettek egy csomó szalmát, összekeverték pihés tojáshéjjal, és a parázsra tették. A kislibákat egy rostába rakták, és a parázs fölött megfüstölték.

Szeretném megjegyezni, hogy a rostát nemcsak a fent leírt egészségmegőrző eljárás során használták, hanem más élethelyzetekben is, például ennek segítségével igyekeztek a tolvaj kilétét megtudakolni. A műveletről pontos tudósítást olvashatunk az egyébként számos más néprajzi adatot is tartalmazó Székesfehérvár és Vidéke című újság 24. évfolyamának 1912. január 30-i számában a 3. oldalon.

Tömegpör 6 tyúk miatt. — A sárbogárdi babona.

B. Horváth József, Pók Sándor és Acs Mihály sárbogárdi lakosoktól hat tyúkot loptak el. Nosza, összeültek a szomszédok, és tanakodtak hogy mitévők legyenek. Ekkorjelentkezett Antal János kőmíves, aki azt ajánlotta, hogy a rosta segélyével tudják meg a tolvaj kilétét. Az ajánlatot elfogadták és kezdetét vette a babona. A szobát elsötétítették, egy fazékba vizet forraltak és főié tették a rostát. A rostára egy ollót feszítettek és kérdéseket intéztek a rostához;- Nem e X (itt nevet említettek) lopta el a tyúkokat?

A babona szerint a tolvaj nevének említésekor a rosta megmozdul. A nevek sorban felvonultak és a rosta — oh csodák csodája! — 47-szer megmozdult. Tehát negyvenhetén lopták el a tyúkot.

A cikk a továbbiakban a gyanúsítottak tiltakozásából származó bonyodalmakat részletezi.

Visszatérve a fentebb bemutatott, a népi orvoslás mágikus gyógyító praktikáihoz, megállapíthatjuk, hogy ezen eljárások alkalmazása az ismeretlen, megmagyarázhatadan eredetű betegségek és tünetek jelentkezése esetében volt jellemző. A várt hatás (amelynek célja a betegség legyőzése, a baj távoltartása) tekintetében a népi gyógyítás tapasztalati alapon nyugvó, racionális és mágikus gyakorlata között nem húzhatunk határvonalat.

163