Demeter Zsófia (szerk.): Alba Regia. Annales Musei Stephani Regis - Szent István Király Múzeum közleményei. C. sorozat 41. (Székesfehérvár, 2012)
A Gunda Béla-Emlékülés előadásai - S. Lackovits Emőke: Emléktöredékek Gunda Béla professzorról
Alba Regia 41. (2012) mindenki részese lehessen az itt elhangzó előadásoknak, szakmai vitáknak, sőt megismerhessen, megszólíthasson komoly, nagy tudományos munkásság birtokában lévő néprajzkutatókat. Érdekes, szép emlék a Tanszék vendégeivel való találkozás, beszélgetés, amelyeknek során nagynevű és nagymúltú tudományos teljesítménnyel rendelkező kutatókat ismerhettünk meg, így Manga Jánost, Diószegi Vilmost, Morvay Juditot, Erdélyi Zsuzsannát, Dobos Ilonát, Szalontay Barnabást (hozzá rendszeresen jártunk őszi múzeumi gyakorlatra), Andrásfalvy Bertalant, Bakó Ferencet, Janó Ákost, Dankó Imrét, Módy György régész-történészt (utóbbi kettőnél ötödéven muzeológiát hallgattunk és múzeumi gyakorlaton vettünk részt a Déri Múzeumban, ahol gyakorlatvezetőnk Varga Gyula történész-néprajzos volt), Vajkai Aurélt, K. Kovács Lászlót, de sorolhatók a nevek végeláthatatlanul. Mulatságos helyzeteket teremtett Professzor Úr cigány adatközlője, Rostás bácsi látogatása a Tanszéken, amikor mindenki Rostás bácsi kedvében járt Professzorunk rendelése szerint. Rostás bácsi rendkívül élvezte ezt a helyzetet, időnként egészen képtelen történetekkel is szórakoztatott bennünket, nem kis derültséget keltve velük. Visszatekintve, hálával gondolhatunk azokra az életbölcsességekre, életvezetési tanácsokra, amelyeket Gunda Professzor Úrtól hallottunk, kaptunk, amelyekkel mindig arra hívta fel figyelmünket, hogy értelmiségiként küldetésünk van a társadalomban, és nem közömbös, hogy ezt miképpen töltjük be. Ezeknek során egészen apróságoknak tűnő dolgokra is kitért, mint pl. hivatalos kérvény megírásának mikéntje, címzés, megszólítás, hivatalos iratok elkészítése, sőt postai csekkek kitöltése, amelyekre visszagondolva, elismeréssel, köszönettel emlékezhetünk rá, különösképpen annak fényében, amelyet ma tapasztalhatunk: a lépten-nyomon felbukkanó pongyolaságot, igénytelenséget, udvariatlanságot, pontadanságot. Egyetlen esetet hoznék fel arra, mennyire figyelt hallgatóira. 1968-ban, a vizsgaidőszakot követően Forrai Ibolya évfolyamtársammal Erdélybe készültünk, ugyanis a Tanszék egyik, akkor fiatal munkatársa, Paládi-Kovács Attila szervezett be mindkettőnket a készülő Néprajzi Adaszhoz adatokat gyűjteni, mégpedig a fehér foltnak számító Dél- Erdélyben, Lozsádon, Kisbarcsán és Csernakeresztúron. Mivel Professzor Úr tudott az adaszhoz szükséges erdélyi gyűjtések nehézségeiről, a szervezőmunkákról és a szervezők személyéről, gyanús lett neki, hogy túl sokat beszélgetünk Paládi-Kovács Attilával. Egy idő után, mivel többször látott minket vele, rákérdezett az erdélyi gyűjtésben való közreműködésünk feltételezett terveire. Természetesen nem vallottak be az igazságot, amiben erősen kételkedve megjegyezte: „Leikecskéim, ha magukat Erdélyben elfogja a securitate és becsukja, vegyék tudomásul, nem fogom kihozni magukat onnan, kérem szépen!” Mi szende arckifejezéssel bólogattunk, majd ősszel bevallottak eredményes gyűjtőutunkat. Tanítványainak mindenkori helyzete, sorsának alakulása, jövőjének formálódása nem volt számára érdektelen. Mindezeket és egykori tanítványai munkáját haláláig figyelemmel kísérte, levelezett, sőt némelykor feladatokat adott és felhívta a figyelmet a térségben fontosnak, feldolgozandónak ítélt jelenségre. Sokan elmondhatjuk, hogy első publikációnknak lektora lévén, könyörtelenül kigyomlált belőle minden oda nem valót, ráirányítva a szerző figyelmét a lényeg kiemelésére, a mondanivaló pontos megvilágítására, a jelenség széleskörű összefüggésbe helyezésére. Ez a szigorúság akkor fájdalmas volt, ma már köszönettel gondolunk vissza rá, mert megtanultunk tanulmányt írni, kutatásainkat körültekintően, alapos elemzéssel feldolgozni. Valójában O és munkássága volt, de maradt is a példa, amelyet helyszíni vizsgálatainak alapossága, széleskörű szakirodalmi ismeretek, összehasonlító, nagy kitekintésű elemzések, igényes, körültekintő feldolgozások jellemeztek a legapróbb részletekben, valamint a legtágabb összefüggésrendszerekben egyaránt, legyenek azok kicsi részterületei vagy nagy, áttekintő témái a néprajztudománynak. Nagy öröm és megtiszteltetés számomra, hogy a Professzor Úr által alapított Gunda-díjat a kuratórium elsőként nekem ítélte oda. Az egyik legnagyobb kitüntetésnek tartom, amellyel egy fiatalnak az addig elvégzett munkáját jutalmazta Mestere. 159
