Demeter Zsófia (szerk.): Alba Regia. Annales Musei Stephani Regis - Szent István Király Múzeum közleményei. C. sorozat 41. (Székesfehérvár, 2012)
A Gunda Béla-Emlékülés előadásai - Lukács László: Gunda Béla és Fejér megye
Alba Regia 41. (2012) időszakban rendszeresen felkereső vándoralakokat idézte vissza: a ráckevei paprikásembert, a Velencei-hegység falvaiból érkező gyümölcsáruló szekereseket, a dinnyéseket, a százhalombattai halast, a szőnyeg-, pokróc- és takarókereskedőt, az ercsi, százhalombattai cigány teknőárusokat, üstfoltozókat, a drótost, köszörűst, a finom apróságokat kosarából kínáló bosnyák babkárost, a csákvári cserépedény-kereskedőt, kolompárust, vászonkereskedőt, a tojásosembert, az érdi rác marhahajcsárokat, a Kápolnásnyékről, Gárdonyból érkező bedehemeseket, a vándor könyvárust és a komédiásokat. A másodikban4 Műveltségi áramlatok a Me%őfóldön címmel közölt tanulmányt. Ebben célul tűzte ki: a Magyar Néprajzi Atlasz térképlapjai figyelembevételével, a térképekre rögzített jelenségek értelmezésével rámutasson arra, hogy a Mezőföld hagyományos műveltsége miképpen foglal helyet a dunántúli nagytájban, a tárgyak, jelenségek, terminológiák révén a mezőföldi ember milyen kapcsolatban áll a környezetével. Felvette a kapcsolatot a világháborús vereségtől, az ország feldarabolásától és a gazdasági világválságtól meggyötört fiatalok hetilapjával, az Új Erővel, ahol a falukutatásról, az erdélyi regényről közölt cikksorozatot, és versei is megjelentek. A Fejérmegyei Napló melléklapjaként kiadott Új Erőt Pálffy István szerkesztette. Szerzői voltak: Pável Ágoston, Tatay Sándor, Takáts Gyula, Baróti Géza, Jankovich Ferenc, Erdélyi József, Németh László, Weöres Sándor. Ide tartozását jelezve cikkeit gyakran így írta alá: (Martonvásár—Budapest) Gunda Béla. Bár sajtóhibával, de őt is számon tartották. Marosi Arnold múzeumigazgató 1933. évi jelentésében olvashatjuk a Székesfehérvári S^emlêoen: „Gonda Béla egyetemi hallgató néprajzi anyagunkat tanulmányozta.”5 Az Új Erő köré csoportosuló fiatalokra Gunda Béla 1989-ben így emlékezett: „Megemlítem még, hogy az 1930-as évek falukutató, haladó diákmozgalmairól írt tanulmányok, könyvek nagyon hiányosak... A vidéki törekvések sorából a falukutatás történetével foglalkozók nem vettek tudomást például a Fejérmegyei Napló Új erő című rovatáról, mellékletéről (1933—1934), amelyet Pálffy István szerkesztett. Irodalmi munkásságáról, bátor ifjúságpolitikai írásairól elfelejtkeztünk, s arról is, hogy itt jelentek meg Takáts Gyula, Weöres Sándor korai versei, Tatay Sándor és mások novellái. Németh László neve is feltűnik az Új Erőben.”6 Amikor először járt nálam, 1980 őszén a székesfehérvári múzeumban, nagyon otthonosan mozgott. Idős restaurátorunk, Lencsés József (1902—1995), aki 1929 óta állt a múzeum szolgálatában, felismerte őt, emlékezett arra, hogy „itt járt Marosinál”. Az 1980-as évek második felében tanítómestere, Székesfehérvár első néprajzkutatója, Bátky Zsigmond emlékére Gunda Bélával és Paládi-Kovács Attilával közösen szerkesztettük a Bátky-emlékkönyvet, amely Az István Király Múzeum Közleményei sorozatban jelent meg. Ez ügyben is járt a múzeumban, aztán 1987-ben a VIII. Nemzetközi Ethnographia Pannonica Szimpóziumon és 1989-ben a Bátky-emlékülésen tartott itt előadást. Több alkalommal is felvetette, hogy Fehérváron időnként tartsunk „informális” néprajzi összejöveteleket. Legutóbb 1993. október 10-én kelt levelében írt erről: „A sok munkánk sorában a fehérvári beszélgetésekről ne feledkezzünk meg. Max. 4-6 embert, fiatalabbakat is hívnánk össze, s semmiféle személyes vonatkozású csevegés nem lenne, hanem tudományos kérdések megbeszélése, egymás segítése ezen a téren.” Sajnos a fehérvári beszélgetéseket a sok munka, majd Professzor Úr hirtelen halála elsodorta. Mindvégig tartottuk a szakmai kapcsolatot levélben, budapesti találkozások révén. Az Ethnographia szerkesztőjeként gondoztam cikkeit. Egy alkalommal Eötvös Károly bekeretezett arcképét hozta el nekem egyetemi dolgozószobájának faláról, majd az intézeti vendégkönyvet bízta rám, 1994. április 27-én kelt levele szerint: „Mellékelek egy néprajzi dokumentumot: azt a Vendégkönyvet, amelyet nyugdíjazásomig a szobámban tartottam. Minden valamire való vendég aláírta... Tegyed el emlékbe. Ha esetleg valamilyen adatra lenne belőle szükségem, akkor megírom. Ha szükség van reá csupán SKA-nak és PKA-nak* mutassad meg elköltözésem után.” A vendégkönyvet 2009-ig őriztem, akkor vittem vissza Debrecenbe az Egyetemi Néprajzi Intézet fennállásának 60. évfordulójára rendezett kiállításra. Bízom benne, hogy a rövidesen megnyíló egyetemi múzeum kiállítására kerül. Hozzám intézett utolsó, 1994. június 20-án kelt levelében a Mezőföld kutatására biztatott: „Megkérlek arra, hogy lég}' olyan kedves, támogasd idegen nyelvű, akadémiai folyóiratunkat egy kb. 15-30 oldal terjedelmű, ritkán gépelt tanulmánnyal. A kéziratot igen jó fordításban december végéig kérném. Gondolnék arra, hogy írjad meg a Mezőföld népi kultúrájának jellemző vonásait, földrajzi, társadalmi (cselédek, nemzetiség) hátteret is adva a jelenségeknek. Mondhatnám azt is, hogy rövid, szemléletes, a külföldi szakembert alaposan tájékoztató közleményre gondolok. Bőven említhetsz folklór jelenségeket is. Kellene szólni max. 1 oldalon a Velencei-tó halászatáról, a régi rácok, németek miképpen színezték a népi kultúrát, szólj valamit a tótok (Tárnok, Sóskút, Tordas) népi kultúrájáról, a déli besenyő telepekről. Amit lehet ábrázoljad rajzban, fényképen, térképen. A tanulmányban közölhetsz statisztikai adatokat. Szóval ödetes is legyen a tanulmány.” Hirtelen halála közbeszólt: az Acta Ethnographica kulturális ökológiai száma (XL. 1995. 1—2.), amibe a tanulmányt kérte, Gunda Béla emlékére jelent meg. 4 GUNDA 1989b, 1. 43-47. 5 MAROSI 1934, 103. 6 GUNDA 1989c, 269. * Tanítványai: Selmeczi Kovács Attila és Paládi-Kovács Attila 149
