Demeter Zsófia (szerk.): Alba Regia. Annales Musei Stephani Regis - Szent István Király Múzeum közleményei. C. sorozat 41. (Székesfehérvár, 2012)
A Gunda Béla-Emlékülés előadásai - Lukács László: Gunda Béla és Fejér megye
Alba Regia 41. (2012) LUKÁCS LÁSZLÓ GUNDA BÉLA ÉS FEJÉR MEGYE Ezerkilencszázhetven szeptember végén, a Debreceni Kossuth Lajos Tudományegyetemen Örsi Julianna másodéves történelem-néprajz szakos hallgató bemutatott Gunda Béla Professzor Úrnak azzal a céllal, hogy elsőéves történelem-földrajz szakosként én is szeretnék néprajzi előadásokat felvenni. Gunda Béla, megtudván Fejér megyei, zámolyi, kápolnásnvéki származásom, rögtön elkápráztatott a szomszédos települések: Baracska, Pettend, Pázmánd, Nadap nevének felsorolásával. Gondoltam, ezeket a néprajzi irodalomból ismeri, akkor még nem tudtam, hogy O is Fejér megyében, Martonvásáron nőtt fel. Tanulmányaim során nem szólt Fejér megyei éveiről, de néprajzi szemináriumán gyakran hivatkozott a Mezőföldre, a Váli-völgyre, a Zámolyi-medencére, amiből sejthettük, otthonosan mozog ezen a vidéken. Arról, hogy felnevelő tája Fejér megye volt, végérvényesen csak 1978-ban bizonyosodtam meg, amikor a Herderdíjas Gunda Bélát be kellett mutatnom az Alföld folyóiratban. Portréjának megrajzolásához felhasználtam a hatvanadik születésnapjára kiadott ünnepi kötetben megjelent angol nyelvű összefoglalást életéről, munkásságáról. Itt olvashattam: korai éveit Békés megye pusztáin, tanyáin töltötte, majd édesapja munkahelye révén kapcsolatba került a Dunántúllal is, ott ismerte meg a nagybirtok világát. Később Gunda Béla így vallott Fejér megyei indulásáról, első néprajzi gyűjtéseiről: „Még 1932-ben a Fiatal Magyarország című rövid életű folyóiratba tanulmányt írtam Egy dunántúli nagybirtok cselédeinek élete címen, amelyben a Martonvásár és Ráckeresztúr között fekvő Szent László-puszta cselédeinek mindennapjairól, munkájáról, gazdasági és társadalmi helyzetéről szóltam. A puszta a Fejér megyei Dreheruradalomhoz tartozott. Tanulmányom részlete volt egy nagyobb munkának, amelyben Ráckeresztúr és környékének „életrajzát” kívántam feldolgozni... A fend munkámhoz még 1942 nyarán is gyűjtöttem az anyagot. Jártam a Szent László-víz, a Váli-víz völgyét. Ez nem okozott nehézséget, mert az 1920-as évek elejétől Kismarton- és Szent Lászlópusztákon nevelkedtem, ahol édesapám a tehenészetben dolgozott. Kismartonból, Szent Lászlóról — hajnali öt órakor kelve — jártam be Budapestre középiskolába. Az egyik hosszú cselédházban volt a lakásunk. Cselédek között éltem, cselédgyerekek voltak az első barátaim. Tízéves koromban, amikor Békés megyéből erre a tájra vetődtem, a cselédházak népe között tárult ki előttem a világ. Szent László-pusztáról leveleztem Kassák Lajossal, Remenyik Zsigmonddal, József Attilával, Illyés Gyulával, Simon Andorral és másokkal... Amikor 1931-ben kapcsolatba kerültem a Néprajzi Múzeummal, Bátky Zsigmond is megismerte terveimet, s az ő ill. a múzeum anyagi támogatásával járhattam a Szent László- és a Váli-víz völgyét. Bátky Zsigmond tudott a Fiatal Magyarországgal és más radikális körökkel való kapcsolatomról. A baracskai veremlakások és a pusztaiak táplálkozásának tanulmányozására hívta fel a figyelmemet.”1 Édesapját, Gunda Mihályt (1881-1955) elismert tehenészeti szakemberként szerződtette martonvásári uradalmába Dreher Antal. Gunda Mihály Ternes, majd Békés megyei birtokokon csirásként, csirásgazdaként dolgozott, állattenyésztő-, tejkezelő-tanfolyamokat végzett. Dreher Antal a tejtermelő tehenészetben elért eredményei alapján uradalmi segédtisztté nevezte ki. Gunda Béla említette, hogy édesapjának ehhez hiányzott a mezőgazdasági főiskolai végzettsége, de egy magánuradalom ettől eltekinthetett, ha az alkalmazott figyelemre méltó szakmai eredményeket ért el. Gunda Mihály szakmai eredményei közül a Dreher-uradalom bonyhádi-szimentáli tehenészetének vezetése említendő. Az uradalom a Fejér Megyei Gazdasági Egyesület felhívására 1920-ban az újjáalakuló Tejellenőrző Egyesülethez 400 tehénnel csadakozott. Gunda Mihály Martonvásár székhellyel az Egyesület II. körzetének tejgazdasági ellenőre volt. Kismartonban nevelték a 26 sz. Auguszta magyartarka rekorder tehenet, amely 1923—24-ben 365 nap alatt 12.707 kg tejet adott, 6,04 % tejzsírral, amely 767,54 kg tejzsírnak felel meg. Napi rekordját 1923. november 19-én érte el: 39 kg, 12%-os zsírtartalmú tejjel. A nevezetes tehénnek bronzszobra áll a Szent László-pusztai tehenészet előtt.* 2 Gunda Mihály munkásságával hozzájárult ahhoz, hogy Ecsedi István és Nánay Béláné 1939-ben megjelent Európa földrajza az elemi iskolák V. osztálya számára című tankönyvében ezt olvashatjuk: „Fejér megye legnagyobb része, a Mezőföld, alföldi terület. A gabona-, gyümölcs-, bortermése jó. Kertészete és tehenészete fejlett.” ' GUNDA 1983, 7. 2 PAVLICSEK 1928, 1., 5-6., 16. II. sz. táblázat; KECSKÉS 1938, 56-58.; 1975, 17-26.; 1983, 157.; LENCSÉS 1965, 74-75.; HORNYÁK 2000, 127-128. 147
