Demeter Zsófia (szerk.): Alba Regia. Annales Musei Stephani Regis - Szent István Király Múzeum közleményei. C. sorozat 41. (Székesfehérvár, 2012)
Tanulmányok - Rácz Piroska: Nők az egészségügyben - Csutka madám és Mici néni életútja a XX. század első feléből
Alba Regia 41. (2012) bükkszenterzsébeti bába. Mindenesetre nagyanyáméit a szülés várható időpontjára előre bejelentkeztek az ózdi kórházba. Érdekesnek találom azt is, hogy amikor megindult váratlanul a szülés, nem hívták a bábát. (A keresztelőre viszont meghívták, ez így volt illendő, s valamivel díjazták is munkáját.) Igaz azonban, hogy annyit Kohári Mária is tudhatott, mint a falusi bába, még ha jó húsz évig nem vezetett szüléseket, s a hallása megromlott, akkor is. Ez a történet nagyon híven szemlélteti az akkori szülési viszonyokat, lehetőségeket, a kórházi és otthoni szülések párhuzamos jelenlétét, a különbséget a nagyobb települések és a falvak között. Például: „Csutka madám” Ozdon, egy generációval korábban, már az otthoni szülésekre is fehér egyenruhában járt, össze sem lehetett volna téveszteni mással a ruhája alapján. A falusi bába viszont még ekkor is a hagyományos paraszti ruhát viselte. Megmutatkozik a nagyközségből23 jött egészségügyi dolgozó és a falu népe közötti nem személyes, hanem inkább nézetbeli ellentét is: míg a falusiak a papot fontosabbnak tartották közösségükben, addig családom láthatólag kételkedett a falusi bába alkalmasságában. Szintén itt, Bükkszenterzsébeten történt, hogy egy falubeli megesett asszony „Mid néni” segítségét kérte magzatelhajtáshoz. Míg az ura odavolt a háborúban, egy másik férfitól teherbe esett, s a gyermeket nem akarta megszülni. „Mici néni” azonban nem vállalta a magzatelhajtást, s az eset tragikusan végződött. Az asszony, gyermeke megszületése után felakasztotta magát, lábánál ott sírt csecsemője, így találták meg. Mint azt a szülésznőképzés történetének tárgyalásakor említettem, a magzatelhajtást a törvény tiltotta, s ennek megtagadására a bábákat esküvel is kötelezték. Ennek az eskünek a letételéről dédanyám szülésznői oklevele is említést tesz. (6. kép) Nyilvánvaló, hogy védőnői minőségében sem járhatott el másként. Családom tulajdonában van egy krétarajz: dédanyám portréja egyenruhában. (15. kép) Nagyanyám elmondására tudok csak támaszkodni eredetét illetően. Egy férfi adta fizetség gyanánt dédanyámnak, mert segített felesége szülésénél, és fiúgyermeke született. A kép rajzos felén szignó nem látható, hátoldala pedig a keretezés miatt nem látszik. A rajz híven adja vissza dédanyám vonásait, arckifejezését, méltó emléket állítva egy küzdelmes életpályának. Kutatásom célja volt az ük- és dédanyám után maradt emlékeket összegyűjteni, az apró részletekből életüket rekonstruálni, s az így kapott képet egyben megörökíteni; egészségügyi munkásságukat állítva a középpontba. Fontosnak tartom megemlíteni, hogy nem vagyok a téma ismerője, személyes kötődésből fogtam dolgozatom megírásához. Munkám során azonban igyekeztem tájékozódni az általam elérhető szakirodalomból, mely értékes támpontokat nyújtott a téma kifejtéséhez. Balla Ilona és Kohári Mária élettörténete új adatokat nyújt a korábbi kutatásokhoz, újabb konkrét példákkal támasztja alá eddigi ismereteinket az egészségügyben dolgozó nők helyzetéről. Az íráshoz kapcsolódó képanyagban dokumentum jellegű fényképeket is találunk, melyeken a korabeli egészségügyi intézmények felszereléseit, a dolgozók egyenruháját figyelhetjük meg. Mindez kiegészül a hagyaték helytörténeti vonatkozásaival, a történet megidéz néhány embert Ózd múltjából. írásommal szeretném tiszteletemet is kifejezni e két nő önfeláldozása, munkabírása iránt. IRODALOM DEÁKY 1996 KAPRONCZAY 2001 KISS 2004 ÓZDI NEMZETI ÚJSÁG VÁRMEGYEI SZOCIOGRÁFIÁK V. Deáky Zita: A bába a magyarországi népi társadalomban (18. század vége — 20. szazad közepe). Budapest, 1996, Centrál Európa Alapítvány Kapronczay Károly: Fejezetek 125 év magyar egészségügyének történetéből. Budapest, 2001, Semmelweis Orvostörténeti Múzeum, Könyvtár és Levéltár Kiss László: Egészség és politika — az egészségügyi prevenció Magyarországon a 20. szjzad első felében. Korall — Társadalomtörténeti folyóirat, 17. (2004. szeptember) Csutka Istvánné kitüntetést kapott... Ózdi Nemzeti Újság, 1938. április 17. Vármegyei szociográfiák V. — Borsod vármegye. (Borsod, Gömör és Kishont K. E. E. vármegyék.) Csíkvári Antal szerk. Miskolc, 1939. A Vármegyei Szociográfiák Kiadóhivatala. 23 Ózd 1949-ben lett várossá. 131
