Demeter Zsófia (szerk.): Alba Regia. Annales Musei Stephani Regis - Szent István Király Múzeum közleményei. C. sorozat 40. (Székesfehérvár, 2011)
Horváth József: Végrendeleti adalékok a 17. századi győri vallásos társulatok (kongregációk) történetéhez
Horváth József: Végrendeleti adalékok a 17. századi győri vallásos társulatok (kongregációk) történetébez kongregációnak volt magyar és német tagozata, a Deákok Kongregációja pedig korcsoportonként is elkülönülhetett. Tény, hogy egy 1665-ből származó, a győri jezsuita rendház feladatait számba vevő dokumentum szerint öt kongregáció lelki életét irányították a győri jezsuita páterek.78 Végezetül Az elmondottakból látható: a 17. századi győri, római katolikus vallású végrendelkezők egy része kapcsolatot keresett a városban működő vallásos társulatokkal, és nem feledkezett meg róluk utolsó rendelésének elkészítésekor sem. Az 1640-es évektől szinte folyamatosan találhatunk a ferenceseknél és a jezsuitáknál működő kongregációknak címzett hagyományokat - nem egyszer „párhuzamosan” és egyszerre több társulatnak is. A hagyományokat nyilván lelkűk üdvének biztosítása érdekében tették; de néha - amint azt néhány idézett példánk is mutatja - a kongregációk közreműködését konkrétan is kérték; pl. azt, hogy vegyenek részt temetésükön, és hogy imádkozzanak értük. A szerzetesrendek itdéte, a kongregációk működése feltehetően közvedenebbül is hatott a 17. századi győri végrendelkezők gondolkodására. Valószínűleg jótékony hatással voltak a városból kikerülő papi és szerzetesi hivatások számának alakulására is. Több végrendelkező tesz említést egyházi pályára lépett gyermekéről: a jómódú, olasz származású nagykereskedő, az 1636-ban Győr város burájaként testáló Virgilio Beccaria pl. Mihály nevű fiát már mint a jezsuiták szerzetén lévőt említi végrendeletében; talán ezért is hagyott a győri jezsuiták templomának építésére másfélezer formtot.79 Szilagy Mihály özvegye, Saffaritth Ilona asszony 1670-ben „az én Franciscanus barát fiam” döntésére bízza eltemettetését, valamint házának eladását — miközben tucatnyi ferencesrendi kolostor számára tesz kegyes hagyományt.80 Az 1655-ben Szombat András özvegyeként testáló Czatari Katus asszony fia Keszthelyen plébános;81 Marcus István özvegye pedig — sajnos dátum nélkül fennmaradt — végrendeletében kettő egyházi szolgálatba lépett fiát említi: László iszkázi plébános, míg másik fia „világi korában Marcus György, most Frater Mananus” Szent Mártonban lévő barát.82 Említhetnek persze testálóink más, papi pályára lépett hozzátartozót is: Gienesouicz Cismasia Mátyás 1658-ban kelt végrendeletében pl. néhai „1inegi Pater György battjamjs” említtetik83 — hogy ő Győrből indult-e a papi pályára, nem tudjuk. De vizsgálhatjuk a kérdést a másik oldalról is. Németh Ambrus kutatásaiból tudjuk, hogy 1681 és 1715 között 21 fő lépett be Győrött a ferences rendbe: közülük 18 volt magyarországi, abból kilenc győri.84 Ami pedig a jezsuitákat illeti: a trencséni jezsuita noviciátus 1655-től 1772-ig vezetett anyakönyve szerint ezen időszak alatt 1721 fiatal lépett be ott a rendbe; a belépők névsorát átnézve nem kevesebb, mint ötven gyón személyt számolhattam össze.85 Ezen adatok bizonyára a ferencesek és a jezsuiták kongregációinak munkája nyomán kibontakozó élénk hitélet hatását is mutatják. IRODALOM BÁLINT 1938 BÁLINT 1974 BÁLINT 1981 BÁLINT 1987 BARNA 1996 BARNA 1997 Bálint Sándor: Népünk ünnepei. Ag egyházi év néprajza. Budapest, 1938. Bálint Sándor: Szeged-Alsóvárosi vallásos társulatok és egyesületek. In Hofer Tamás — Fél Edit — Kaposvári Gyula (szerk.): Paraszti társadalom és műveltség a 18—20. században. 2. Mezővárosok. Budapest—Szolnok, 1974, 115-124. Bálint Sándor: A győri jezsuita patika. In: Uő.: A hagyomány szolgálatában. Összegyűjtött dolgosatok. Budapest. 105-106. Bálint Sándor: A magyar vallásos népélet kutatása. In: Vallási néprajz, 3. Szerk.: Dankó Imre, Küllős Imola. Budapest. 8—66. Barna Gábor: A tállyai Fáklyás Társulat dokumentumai. Szeged, 1996. Barna Gábor: Az Elő Rőzsafűzér kunszentmártoni társulatának jegyzőkönyvei 1851-1940. Szeged, 1997. 78 FAZEKAS 1993, 410., 429. Az értékes iratot Rómában, a jezsuita rend központi levéltárában sikerült Fazekas Istvánnak fellelnie. 75 SÖRÖS 1899, 533-535. 80 HORVÁTH 1997b, 90-91. 81 GYEL, GYKHL, Liber Testamentorum, Tom. 3. p. 71. 82 GYVL, Végrendeletek. Lad. 1. Nr. 6. 83 HORVÁTH 1997b, 54. (A dőlt betűvel szedett rész betűhív közlés.) 84 NÉMETH 1931, 103. 85 Vö.: GYENIS 1942, 266-477. 152
