Demeter Zsófia (szerk.): Alba Regia. Annales Musei Stephani Regis - Szent István Király Múzeum közleményei. C. sorozat 40. (Székesfehérvár, 2011)
S. Lackovits Emőke: Szent Luca és Luca napja a bakonyi, valamint a Balaton-felvidéki közösségekben
S. Lackómts Emőke: S zent Luca és Luca napja a bakonyi, valamint a Balaton-felvidéki közösségekben szarvak esetében meghatározták, hogy ökör- vagy tehénszarvról van szó, nagyon ritkán előfordult a kosszarv is, azonban az esetek többségében olyan szarvakról beszéltek, amelyek szétágaztak, és nem tették lehetővé azt, hogy előre hajtott fejjel közlekedhessenek viselőik. Ezekkel a szarvakkal csak oldalra fordított fejjel lehetett a templomajtón ki- és bemenniük. Diószegi Vilmos az egész magyar nyelvterület erre vonatkozó adatait megvizsgálva arra a következtetésre jutott, hogy ez a szarv szarvasagancs volt, amit később a szarvasmarha szarva váltott fel. Egyik sem másodlagos hiedelem, hanem a magyar hitvilágban ezeknek az emberfeletti lényeknek eredeti velejárójuk volt. Diószegi szerint ez nem más, mint a sámánok fejviselete, amely a vándorló, majd a letelepült életmóddal kapcsolatos képzeteket tükrözi. Német és szláv nyelvterületen a boszorkányok tejessajtárt, tejesvödröt vagy valamilyen más tejesedényt, esetleg méhkast viseltek a fejükön. Szarv csak a magyarok közé beékelődve élő népek hiedelemvilágában található meg. Tehát a magyar néphit az európai hiedelemvilágból egy olyan eljárást vett át, amelynek segítségével felismerhetők lettek azok az emberfeletti lények, akiket látni akartak, de a felismerendő lények képzetét már nem vették át, azt a magyar közösségek hitviláguk korábbi rétegeiből átmentve tovább őrizték.108 Ebben látta a lényegi különbséget Diószegi a magyar és az európai népek hitvilágának boszorkányai között, amelyre jól körülhatárolhatóan rámutatott. Ez az eltérés a néphitben, az átmenethez kapcsolódó szokásokban a mai napig fellelhető, bár már csak töredékes formában. Megjegyzésre érdemes, hogy a szlavóniai reformátusok azért készítettek lucaszéket, hogy megtudják, meggazdagodnake a következő esztendőben. Bonchidán viszont a templomban a lucaszékre ülve látták meg jövendőbeli párjukat109 A Luca-napi csomókötés, a lucaostor, amit Gelencsér József a Móri-völgy és a Zámolyi-medence néhány falujában megtalált, amelyeket ezeken kívül ismertek és használtak még Filkeházán a Hegyközben, továbbá a Jászságban, de a Göcsejben és az Alföldön szerte alkalmazott lucaseprű készítése, amelyek ugyancsak a gonosz felismerésére, ill. az ártó erők elhárítására szolgáltak, vidékünkön teljesen ismeretiének voltak. Maga a lucaseprű a germán hiedelemben gonoszűző fának számító nyírágból készült Göcsejben és Hetésben, de a Jászságban is. Amennyiben a gazda ezzel körülseperte birtokát, majd ezt követően elrejtette, onnan semmit ellopni senki nem tudott. Az ilyen seprűn átengedett mag biztosan termékeny lett. Azonban mindezek biztosításához szükség volt a lucaseprűt éjféli misekor megszenteltetm, majd otthon eldugni.110 Göcseji hiedelem szerint ilyen nyírág seprűvel kellett elverni a mezítelenül forgácsot szedő és dobáló boszorkányokat is.111 Ugyanígy nem tudtak semmit vidékünkön a Baranyában alkalmazott lucaingről, amelyet karácsony vigíliájáig készítettek és az éjféli misén ennek felvételével is felismerhetőkké váltak a boszorkányok.112 Hasonlóan ismeretlen ezen a tájon a Szeged környékén használt lucagűgyű, amely Lucától karácsony böjtjéig minden nap kötött gyékénycsomókból állt, amelyeket egyenként kellett éjféli mise előtt tűzre vetni, és akkor a boszorkányok valamilyen állat képében megjelentek.113 Nem hallottak továbbá vidékünkön a Palócföld mátraaljai faluiban a gonosz felismerésére szolgáló, kilyuggatott tésztaszedő kanálról sem, amelyre Lucától karácsony vigíliájáig tizenkét lyukat fúrtak, naponta egyet, és az éjféli misén beletekintve, meglátták a falu boszorkányait.114 Létezik mindezeken túl olyan hiedelem, hogy ezen a napon megtanulható a boszorkányság. Erről azonban gyűjtésem idején többet nem tudtak mondani, ámbár ismerünk erre vonatkozóan szakirodalmi adatokat. Pl. a Fejér megyei Pákozdon Lucától karácsonyig, ha valaki a bal hóna alatt fekete tyúk tojását melengette, abból ördög kelt ki. Lucaszéket is kellett az illetőnek csinálnia, és azzal karácsony éjjelén kiülni a keresztútra. Ekkor jöttek a boszorkányok és maguk az ördögök is tüzes vasvillával. Aki a bökdösésüket kiállta, azt bevették maguk közé, aki viszont ezt nem bírta, annak vége lett. A Maros-Torda megyei Kibéden beszélték el, hogy Luca napján éjfélkor, ha befeküdt valaki a disznóól hídlása alá, és hétszer elmondta visszafelé a Miatvánkot ámen nélkül, akkor hétféle rusnya állat képében hét boszorkány ment végig rajta, amelyeket kígyók, giliszták, bogarak követtek. Amennyiben nem ijedt meg, nem jajgatott, akkor forgószélben négy, rostában ülő boszorkány ment hozzá, akik bevezették őt a tudományba.115 Luca-napi alakoskodások és alakoskodók: Az általunk vizsgált területen Luca-napi alakoskodással mindössze három helyen találkoztam, mindhárom peremterületként jellemezhető kulturálisan és nyelvjárását tekintve egyaránt. E három település Berhida, Vaszar és Jásd. Az első a Fejér megyei településekkel közvetlen kapcsolatban lévő, velük több sajátosságban megegyező falu, a másodikról ugyanez mondható el a Kisalföld vonatkozásában, míg a harmadik szlovák nyelvű közösség, kapcsolatai a Fejér megyei szlováksághoz kötik. 108 DIÓSZEGI 1958-1998, 228-252. 109 PENAVIN 1988, 148.; MAKKAI-NAGY 1993, 57. és 124. 110 GELENCSÉR-LUKÁCS 1991, 259-260.; SZENDREY 1986,188.; GÖNCZI 1914, 263.; PETERCSÁK 1985, 21.; SZABÓ 1982, 249. 111 GÖNCZI 1914, 264. 112 PENAVIN 1988,147. 113 BÁLINT 1968,158. 114 GULYÁS-SZABÓ 1989, 316.; CSÁSZI 2005, 496. 115 GELENCSÉR-LUKÁCS 1991, 92. és MAKKAI-NAGY 1993, 306. 240
