Demeter Zsófia (szerk.): Alba Regia. Annales Musei Stephani Regis - Szent István Király Múzeum közleményei. C. sorozat 40. (Székesfehérvár, 2011)
S. Lackovits Emőke: Szent Luca és Luca napja a bakonyi, valamint a Balaton-felvidéki közösségekben
Alba Regia 40. (2011) Göcsejben viszont a szarvak viselése mellett említettek olyan boszorkányt is, akinek nagy tejes zséter volt a fején,101 amely a német és szláv nyelvterület boszorkányaira emlékeztet. A lucaszéket mindenhol azért készítették, hogy az éjféli misén a templomban felismerhessék segítségével a falu boszorkányait. Zichyfalván (Fejér megye) a lucaszéken ülve néztek át a tű fokán és így tudták meg, kik a boszorkányok.102 Göcsejben és Hetésben akkor volt eredményes ez a művelet, a boszorkányok felismerése, ha a lucaszékkel a templomba induló személy visszájáról vette fel a mellényét, továbbá nyakravalójára különös módon gombot kötött.103 A lucaszéket általában a templom hátsó részébe, a szenteltvíztartó környékére kellett felállítani, bár előfordult Mindszentkállán és Ugodon, hogy a harang alatt állt székével az a személy, aki a boszorkányokat meg akarta látm. (Síterben a padok elé, Filkeházán a templom mellé ült a lucaszék készítője.104) Azonban általában a templomban e két lehetőség valamelyikén helyezték el a lucaszéket, ami általánosnak mondható az egész magyar nyelvterületen. Itt ráültek vagy ráálltak. Több helyen szentelt krétával kört húztak köréje, hogy a boszorkányok ne tudjanak a leleplező közelébe férkőzni. Aki viszont ennek a felismerésnek a birtokába akart jutni, annak nagyon elszántnak és a gonosszal való megküzdésre készen lévőnek kellett lennie. Ugyanis a boszorkányok is felismerték azokat, akik titkuk birtokába jutottak. Ezért a mise vége előtt a lucaszékkel együtt menekülnie kellett a leleplezőnek, nehogy a boszorkányok elkapják és szétszaggassák. Ennek megakadályozására egy zacskóban mákot vagy' kölest vitt magával a lucaszék készítője, amit szentelt vízzel háromszor meghintett és ezt szórta maga után, mintegy keresztezve a rá fenekedők útját. A boszorkányok ugyanis nem tudtak addig tovább menni, ameddig ezt fel nem szedték, mivel a szentelttel megkötötték erejüket. Ugodon futás előtt még eg)' rövid ostorral hármat durrantott is a lucaszéken álló. Ez a zajkeltés ugyancsak segített a rosszak távol tartásában. Volt, aki szentelt vízzel kört rajzolt maga köré már a templomban, nehogy hozzá férhessenek a gonosz erők birtokosai. Többnyire azonban a szentelt vízzel meghintett mákot, kölest szórva a lucaszék készítője egérutat nyert, hamar hazaért és a széket tűzbe vetette. Ilyenkor a boszorkányoknak nem volt már ereje vele szemben. Az elégett lucaszék hamujából több helyen bűvös kört rajzolt a leleplező maga körül, olyan mágikus erőt nyerve ezzel, amivel szemben a boszorkányok erődenek lettek, egész esztendőben nem tudtak a közelébe férkőzni és ártani neki. Bándon egy lucaszékkel hazafelé szaladó legény haliam vélte, amint a nyomában lihegő boszorkányok mondták: „Szerencséd, hogy viselsz magadon valamit, ami nálunk erősebb!” („Dein Glück ist, daß du etwas bei dir hast, das stärker ist, als wir!”). Ez a „valami” szentelmény volt, ezzel védelmezte, sőt védte meg magát.105 Nagyszámú történetet tudnak még a legöregebbek, amelyekben a lucaszékkel menekülő nyomában lihegő boszorkányok kiabáltak, fenyegettek, de nem sikerült elkapniuk leleplezőjüket, mert a szentelt víz védte őt és ez erősebb volt náluk, azaz a gonosz erővel rendelkezőknél. Sáskán említették, egyszer a lucaszék segítségével tudták meg, hogy S. GY-né T. R. boszorkány. Az asszony, vallásos lévén, egy keresztet állíttatott a 20. század elején, azonban a felállítását követően az éjszakai viharban kidőlt a feszület, amit a faluban a boszorkányság gyanújának ékes bizonyítékaként fogadtak. Ezután meggyónt ez az asszony, majd újra felállíttatta a keresztet, amit megszenteltek és a mai napig helyén van. Vaszaron Sz. J. lepleződött le a lucaszék segítségével, akiről a mai napig tudni vélik, hogy meghalni sem tudott, hiába imádkoztak mellette. Egyre csak azt hajtogatta: „Jaj, nem tudok meghalni, nem tudom átadni!” Három nap után a menye megsajnálta és mondta: „Na, jól van anyámasszony, majd én átveszem tíz fillérért.” Ezt követően az öregasszony csendesen elaludt és többet senki nem vett észre rosszra utaló jeleket. A boszorkányok felismerésének másik módjaként említették azt, hogy a lucaszékkel a keresztútra mentek és éjfélkor ráülve találkozhattak a falubeli boszorkányokkal. Eszak-Magyarországon és az Alföldön, de másutt is, gyakran a reformátusok éltek ezzel a lehetőséggel. Azonban ilyenkor is menekülme kellett annak, aki felismerte őket, mert elkapva, szétszaggatták volna. Ekkor is szentelt tárggyal vagy' szentelt vízzel védekeztek, valamint a lucaszék elégetésével. Fehérvárcsurgón, továbbá Göcsejben és Hetésben a keresztúton mogyorófa pálcával kellett kört rajzolni, amelyen belül nem volt ereje a boszorkányoknak. Ilyen módon lucaszék nélkül is megtudhatták, ki a boszorkány a faluban, ugyanis azok éjféli mise alatt, Urfelmutatáskor kimentek a keresztútra, és ott a mogyorófa ággal rajzolt körön belül lévő személynek megjelentek. Azonban felismerőjük helyét nem hagyhatta el, mert akkor a gonoszok elragadták volna.106 Bácsszőlősi hiedelem szerint az a légy, amelyik megéri Luca napját, boszorkány lesz. Ezért az ilyenkor látott legyet célszerű volt agyon csapni.107 A templomban az éjféli mise alatt az oltárnak háttal ülő boszorkányok alakja nemcsak a magyar néphitben létező, hanem az európai népek hitvilágában is megtalálható. Diószegi Vilmos megvizsgálta, hogy van-e és milyen különbség az európai és a magyar néphit boszorkánya között. A magyar hiedelemmondákban és hiedelemtörténetekben döntő többségében a felismert boszorkányok toliseprűt, ritkábban bagolytollat, vág)' hatalmas szarvakat viseltek a fejükön. A 101 GÖNCZI 1914, 268. >«2 GELENCSÉR-LUKÁCS 1991, 94. 103 GÖNCZI 1914, 268. 104 MARKAI—NAGY 1993, 47.; PETERCSÁK 1985, 21. 1115 ÉKÍTI INÉ KRE1N 2008, 190. «» GELENCSÉR-LUKÁCS 1991, 258. és GÖNCZI 1914, 269. 107 PENAVIN 1988,147. és 152. 239
