Demeter Zsófia (szerk.): Alba Regia. Annales Musei Stephani Regis - Szent István Király Múzeum közleményei. C. sorozat 40. (Székesfehérvár, 2011)
Selmeczi Kovács Attila: A beltelek gazdasági épületei a Kál-völgyben
Alba Regia 40. (2011) rakták, odajárt melleje a gép, hogy tuggyák rádobnyi. A pajtába lóhere, lucerna, meg ha fért rá, séf na vót.,!24 A gépi cséplés idején ez a megoldás racionálisnak bizonyult, azonban a visszaemlékezések szerint a 20. század fordulóján, ill. az azt megelőző évtizedekben sem rakták a gabonát a pajtába, amely mindig csak a jobb minőségű takarmánynak nyújtott védelmet. Ezt látszik megerősíteni több levéltán adat is a 18. század végéről. Pl. Tomajról írták 1775-ben, hogy „Sfnabéli Takarmány az Pajtábon közönséges szekérre128”.24 24 2S Díszeiről hasonlót említettek 1779-ben „Pajtában agh sfna szekér 14”.26 A Zala megyei Kánya-pusztán a következőt jegyezték fel 1779-ben: Pajtánál zplmában vagon Tavali Asptagokban egyben 40 X [keresf] Búza. Másikban 45 X Ros, idei Aszjagokban egyikben 66 X Ros, Másikban 36 X Búza, Harmadikban 24 X Ros. ’27 Mindezen adatok azt a hagyományt látszanak megerősíteni, hogy' az aránylag szerény mennyiségű és minőségű gabonát elsősorban az állatok almozására szolgáló szalmája miatt termesztették, amit a gépi cséplést megelőzően lovakkal nyomtattak ki. Ez a gyorsabb és termelékenyebb szemnyerési mód nem igényelte a kévébe kötött szálasgabona hosszú idejű tárolását, mint pl. a kézicséplés esetében. Ugyanakkor az istállóban tartott szarvasmarha ellátására szolgáló szántóföldi takarmány és a jó minőségű széna megfelelő védelmet, valamint a hosszabb idejű biztonságos tárolást követelt meg. Ebből következett, hogy az eredetileg gabonatároló gazdasági épület alapvetően takarmánytároló szerepet töltött be. A pajta takarmánytároló alapfunkciójával összefüggésben elsősorban Köveskálon lehetett találkozni azzal az épületszerkesztéssel és telekhasznosítással, hogy a lakóház mögött, de nem annak folytatásaként a tágas, nagyméretű istállót és a háromhelyiséges keresztfolyosós pajtát egy fedél alá építették. Az istálló és a pajta közös falán tágas nyílást hagytak, amelyen át a takarmánytároló épületből az istállóba adagolhatták a napi szükségletül szolgáló szénát.28 Újabban, a 20. század közepétől terjedő jelenség, hogy a pajta egyik tárolóhelyiségét alakítják át istállónak, ez esetben az oldalfalra ajtót és ablakot vágnak, de az is előfordult, hogy eleve közös funkciójú épületet emeltek (4. kép). Ez az építésmód a kisebb gazdaságok számára nyújtott takarékos megoldást. Az életforma változásának következtében pedig mind megszokottabbá válik, hogy az egykori keresztfolyosós pajta egyik tárolóhelyisége istállóként, a másik ^zra^rként szolgál, természetesen az új szerepkörnek megfelelően átalakítva. A disznóól helye kevésbé kötött a beltelken. Rendszerint az udvar végében állították fel, lehetőség szerint mmél távolabb a lakóépülettől. Egykor a lábakon álló, fából rótt hidas lehetett elterjedt.29 A 20. század második felében ez a hagyományos épületforma már meglehetősen ritkán fordult elő (5. kép). Kővágóörsön úgy említették, hogy a hidasban 3-4 disznó fért el, főként a hízókat tartották itt a kevés mozgás miatt. Az etetővályú fölötti hidastáblát, két irányban is lehetett mozgatni. A moslék betöltésekor befelé nyomták, hogy a sertések ne zavarják a műveletet, egyébként felfelé emelhették, ha almot szórtak be vagy tisztították a hidast. A kőből készült épületet disznóólnak mondják. Mérete és beosztása a benne tartott állatok számától függ. Többnyire kéthelyiséges zárt részt alkalmaztak, elválasztva az anyakocát a süldőktől. A disznóólhoz deszka- vagy léckerítésből összeállított kifutó tartozik, a növendékállatok részére.30 A disznóólhoz hasonló, csak valamivel hosszabb, ill. terjedelmesebb nyeregtetős, egyhelyiséges épület a birkaól, kifelé nyíló egyszerű ajtóval és ablakkal. Építése a birkatartás divatba jöttével csak néhány évtizede kezdett elterjedni. Előfordult, hogy az egykori disznóólát alakították át a birkák elhelyezésére.31 Kővágóörsön lehetett találkozni olyan többfunkciós sajátos gazdasági épülettel, amely a sertések, birkák, baromfi (kacsa, liba, tyúk) elhelyezésére együttesen szolgált. Ezeket a meglehetősen nagyméretű épületeket tyúkház néven említették.32 Sajátosságuk, hogy a tyúkok elhelyezésére szolgáló rész alá rakománpincét, burgonyatárolót építettek. Míg a csirkéket, jércéket külön ajtóval rendelkező helyiségben tartották, a tyúkok a pincelejáró nyitott bejáratán jutottak a számukra kialakított padlástéri ülőmdakhoz. A félereszes építmény padlásterét a cserép alá helyezett nád tartja melegen. Ezeket a sajátos épületeket az 1910-es évektől kezdték építeni, elsősorban a szűkebb, kisebb terjedelmű lakóportákon. Végezetül a gazdasági épületek elhelyezéséről kell szót ejteni. A települések nagyobb részén hasonló elrendeződés alakult ki az önálló lakótelkeken, amely szerint a lakóépület folytatásaként következett a kamra, majd az istálló, az udvar végében a telket keresztben zárta le a takarmánytárolásra szolgáló két-, de többnyire háromosztatú pajta. Az ólak, színek pedig az udvar végében, a kerítéshez közel helyezkedtek el. Azonban a nemesi településeken a korábbi 24 Hoffmann József (1906) közlése, 1983. 25 Zala Megyei Levéltár (a továbbiakban ZML) IV. 9/D. F6.N8. Tomaj, 1775. 26 ZML. IV.9/D. F7.N2. Diszely, 1779. 27 ZML. Nemesi javak összeírása IV. 9/D. 1779. base. 7. N5. Kánya — Foky Benedek kapitány rezidenciája. 28 F2rre nyújtott jó példát Köveskál, Fő. u. 24. szám alatti, valamint Kóvágóörs, Jókai u. 72. szám alatti pajta az 1980-as években. 29 Erre utal pl. Lesencetomajról 1761-ből a „sörtvések Hidasbeli 9”. vagy Díszeiből 1779-ből „Sörtvések száma Hidasban T feljegyzés. ZML. Nemesi javak összeírása IV/D. 1961. F.4. N.4. és uo. 1779. F.7. N.2. 30 A disznóól kifutóval leggyakrabban két részes. GILYÉN 1987. 38. 31 Pl. Kővágóörs, Jókai u. 72. szám alatt, 1982-ben. 32 Bárány Gábor (1902) és Fekete Józsefné (1905). közlése, 1982. Ilyen épület állt az 1980-as években a Zrínyi u. 7. és a Jókai u. 72. szám alatti portákon. 83
