Demeter Zsófia (szerk.): Alba Regia. Annales Musei Stephani Regis - Szent István Király Múzeum közleményei. C. sorozat 40. (Székesfehérvár, 2011)
P. Szalay Emőke: Ötvöstörténeti adatok a XVI - XII. századi pohárformákhoz (Tölcséres, cápás és talpas poharak)
S^alaji Emőke: Ótvöstörténeti adatok a XVI-XVII. s^á^adi pobárformákho^ (Tölcsérei, cápás és talpas poharak) Talpas poharak A XVII. század legkedveltebb pohárformája volt az ún. talpas pohár. A hengeres testet alsó harmada körül gyűrű tagolja, talp és szájperemük kissé kihajló. Az általános formán két technikájú díszítés látható, az egyik a domborított, amely véséssel társul, míg a másikon csak vésett díszítés látható. A Zempléni Egyházmegyében igen szép példányait találjuk. Az egyházmegyében felmért 6 db talpas pohár közül öt példány a debreceni ötvösök munkája. A három hodrogkeresytúri — két domborított, egy vésett mintájú — a PM mesterjegyű két debreceni mesterhez kapcsolható (14—15— 16. sz.). Pesti Máté és Pesti Mihály ötvösök működési ideje jórészt egybeesik, a XVII. század második felében vannak adatok róluk, így szinte lehetetlen alkotásaik elkülönítése.16 17 A tis^akarádi gyülekezet pohara az előbbiekkel összehasonlítva kevésbé igényes munka. A jellegzetes formán a szokásos díszítés látható (17. sz.). A száj alatti lambrekin jellemzője a szalagos keret, amelyben pontok láthatók. Ez a Pesti Máté - Pesti Mihály ötvösökhöz kapcsolható poharak egyik jellemzője.18 A karádi pohár további sajátossága, hogy az osztógyűrű felső részén egy szalagot láthatunk. Ugyanilyen a Pesti Mihályhoz kapcsolt sárrétudvari poháron tűnik fel.19 Maga a szárgyűrű is jellemző, hiszen hullámszalagos, mint a két mester közül a Pesti Mihályhoz kapcsolt darabokon. A díszítményben további hozzá kapcsolható jellegzetességek a vaskos csigaindák, amelyek ugyancsak mindkét poháron feltűnnek. Mindezek alapján úgy véljük, hogy esedeg ez a pohár is Pesti Mihályhoz kapcsolható. Elnagyolt kivitele erősíti, azt a feltételezést, hogy az analógiaként felemlített sárrétudvari pohárhoz hasonlóan az idős mester munkája lehet. A pohár alján egy elmosódott, feloldhatadan jelzés látható, amely nem visz közelebb feltételezésünk megerősítéséhez. Ugyanakkor talán segít a kérdés szűkítésében az, hogy eddigi tudásunk szerint bizonyosan Pesti Mihályhoz kapcsolható. Az erdőhorváti gyülekezet kiemelkedő szépségű talpas pohara az egyik legjelentősebb debreceni ötvös, Debreceni János munkája20 (18. sz. 6 kép). A poháron teljes szépségében jelenik meg a debreceni ötvösök XVII. század első felében legkedveltebb két díszítőmotívuma, a sarkára állított rombusz és a verejtékcsepp.21 A tts^aladányi gyülekezet pohara ugyancsak debreceni ötvös alkotása. A díszítményt itt a poncolt felületbe elhelyezett négyujjas levelek alkotják. A jelzés nélküli pohár esetében szintén analógiákra alapozhatunk, melynek révén sikerült meghatározni készítőjét a szintén debreceni Szegedi Gáspár személyében (19. sz.).22 Utolsóként a sárospataki egyház talpas poharát mutatjuk be. Ez a domborműves díszítésű pohár az egész felületét beborító domborított díszítéssel tűnik fel (20. sz.). A szájperem alatti szokásos szalagminta zsúfoltságával barokkos jellegű. Ugyancsak a fenti debreceni poharakkal szemben feltűnő további díszítőelemek jelenléte, mint a két angyalka, az egyszarvú, őz, majompár, amelyeket a debreceni ötvösök nem alkalmaztak, ezért Debrecent mint készítőhelyet kizárhatjuk. Ismerve azt, hogy Sárospatak a Rákócziak, Rákóczi György fejedelem és Lórántffy Zsuzsanna adományából kiemelkedő úrasztali felszerelési tárgyakkal rendelkezik, felvetjük, hogy esetleg kassai ötvös készítette. Bár alján egy beütött betűt találhatunk, az R eddig ismeretlen a magyar ötvösjegyek között. Ugyanakkor a hitelesítőjegy vételének helyét jelző fűrészfogazás nem látható rajta, ami azt mutatná, hogy német ötvösmunka. A tölcséres poharaknak több változatát mutattuk be. A XVI. századi valóban tölcséres formát a XVII. században a hengeres forma váltotta fel, a század végén eltűnik a használatból. A viszonylag szerény formának díszítésben öt változatát különböztettük meg. A domborműves, pártás változatok mellett a vésett díszítésnek három eltérő megoldását soroltuk elő. A cápás poharak XVII. század végi változataira találtunk példákat. Végigtekintve a bemutatott ötvösmunkákon kitűnik Debrecen nagy hatása ezen a tájon. Az úrasztali poharak, különösen a talpas poharak tovább erősítik Debrecen jelentőségét, amely a vallási kapcsolatok mellett iparművészeti vonatkozásban is kimutatható. A Hegyalján egyértelmű a kálvinista Róma meghatározó szerepe a XVII. században. 16 Lásd SASIANU 1986, 42. kép 17 Első közlésük: P. SZALAY 1992,111-118., majd: P. SZALAY 2001a, 49-53. 18 P. SZALAY 2001a, 51. w B. BOBROVSZKY 1980, 90. kép 20 P. SZALAY 2010a, 30. 201. 70. kép. 21 Lásd erről: GROTTE 1984, 75-76. 22 P. SZALAY 2010a. 149. 249. 445. kép 48
