Demeter Zsófia (szerk.): Alba Regia. Annales Musei Stephani Regis - Szent István Király Múzeum közleményei. C. sorozat 40. (Székesfehérvár, 2011)
P. Szalay Emőke: Ötvöstörténeti adatok a XVI - XII. századi pohárformákhoz (Tölcséres, cápás és talpas poharak)
Szalay Emőke: Ötvöstörténeti adatok a XVI—XVII. s^á^adi pohárformákhoz (Tölcsérei, cápás és talpas poharak) nincsenek, de szerezni fognak.)5 Ebből az következtethető, az összeírás idején nem volt az egyház tulajdonában ez a pohár. A poháron szereplő korábbi évszám példa arra, hogy az egyházaknak ajándékozott edényeknél számolni kell azzal, hogy nem mindig az ajándékozás idején készítették őket, hanem korábban. A következő tölcséres pohár a karosai gyülekezet edénye, amelyen a liliomos pártázatban a talp szélén a fentebb bemutatott kötélsodrás díszlik (2. sz.). A derekán lévő pártázatból úgy tűnik, hogy a két oldalt szegélyező liliomok letörhettek. A pohár formája az előbbitől eltérő; hengeres testét kissé kihajló száj zárja, amely mindenképpen a XVII. századra mutat. Ez a pohár debreceni ötvös munkája, mint azt hasonló jelzett darabok bizonyítják. Készítője a PM jegyű Pesű Máté vagy Pesd Mihály nevű mester.6 Reneszánsz wustrás poharak A következő poharak ezt a hengeres, enyhén kihajtó szájú formát követik, de a viszonylag azonos formán eltérő díszítmény jelenik meg (3. sz.). Az első példányon, a nagyrozpágyi gyülekezet úrasztali borospoharán a szájperem alatt húzódik a vésett díszítésű sáv, amely még a gótikára visszanyúló aszimmetrikus hullámindán ülő karéjos levelekből és hullámzó szélű nagy virágfejekből áll. Ez a virágminta hasonlít az előbb már említett halápi pohárhoz. Az edényen mesterre, készítési helyre utaló jegy nem látható, ezek nélkül készítési helyét megállapítani nem lehet. Ide soroljuk a tisyalud gyülekezet poharát (4. sz.). Az aranyozott szélű edény egész felületét, vésett díszítéssel ellátott szájperemét kivéve, poncolás borítja, amelyet verejtékcseppek bontanak meg. A pohár jelzéssel ellátott, amely alapján pontosan ismerjük készítőjét, a debreceni Szegedi Olasz Márton személyében.7 E pohár ékes példa arra, hogy a tárgyakon szereplő ajándékozási évszámok nem mindig esnek egybe a készítési idővel. Itt ugyanis 1731-es évszámot láthatunk, amely semmiképpen nem utalhat a készítési időre. A verejtékcseppes díszítés ugyanis a XVII. században, különösen az első felében volt kedvelt és elterjedt, ezzel már a század végén sem lehet találkozni, nemhogy a következő század harmincas éveiben. hambrekines díszítés A reneszánszban gyakori finom aprólékos díszítmény a poharak szájpereme alatt futott körbe, különösen kedvelt volt a XVII. századi poharakon. A következő négy pohár díszítése hasonló rendszerű. A hengeres testű, kihajtó szájú alapformának két kevéssé eltérő formáját láthatjuk. Itt elsőként az erdőbényei gyülekezet poharáról szólunk (5. sz. 2. kép). A pohár alján karcolt 1607-es évszám látható, de véleményünk szerint ez későbbi bekarcolás lehet. A poharat ugyanis ennél az időpontnál későbbmek véljük, ezt főként az alakjára alapozzuk, ugyanis az közelít a hengereshez, ami alapján a XVII. század elejénél későbbre tesszük készítési idejét. Az aranyozott díszítmény finom rajzú, szimmetrikus, keskeny, hosszú karéjos levelekkel mindenképpen jelentős ötvösközpontra mutat. A pohár alján beütött címerpajzsos jegy látható, amely alapján a kassai Laurentius Siket munkája. A fűzén gyülekezet pohara esetében némi támpontunk akad, ugyanis hosszú felirattal ellátott, amelyben évszám is szerepel, ez bizonyos segítséget jelent a műtárgy korának datálásához (6. sz.). Az 1645-ös évszám azt bizonyítja, hogy ezen időpont előtt készülhetett. Ez a dátum nem csupán ennek a pohárnak a meghatározásában jelent segítséget, hanem a hasonló formájú és díszítésű további, eddig bizonytalan korúnak tartott poharak időben való elhelyezésére is lehetőséget nyújt. Sajnos, mivel jelzéssel nem látta el mestere, így készítési helyét és mesterét nem határozhatjuk meg. Figyelmet érdemel a tárgy felirata, gyakorlott kézre vallanak a betűformák és a gyakori összevonás, amelyet jelenleg nem tudunk feloldani. Díszítése ugyancsak az egész században kedvelt ún. liliomos orrú lambrekin, pontozott szalagos keretben reneszánsz mustra jelenik meg, amelynek érdekessége, hogy a debreceni poharakon is gyakran előforduló mintának nem a reneszánszra jellemző szimmetrikus megoldását láthatjuk: az egyes háromszög alakú mezőkben kanyargózó leveles indák megoldása aszimmetrikus. Belsejében címerpajzsban BP névbetűk. A csobaji pohár formailag megegyezik az előbbiekkel, díszítése szerkezetében szintén hasonló a korábbiakhoz. Ezekkel szemben itt a liliomos lambrekin felett a pohár száján a jellegzetes reneszánsz mustra fut körben. A pohár alján ügyes, gyakorlott kézzel rajzolt minta díszlik, szabályos pajzsban szimmetrikus kedves virágcsokor felett TOTPAL felirat. Közelebbit készítési helyéről nem tudunk (7. sz.). 5 Zempléni vizitációk 1629-1671, 59. 6 Közölte: P. SZÁLA Y 2001a, 49-52. 7 B. BOBROVSZKY 1980. 64. kép; illetve P. SZÁLA Y 2001a, 57. 46
