Demeter Zsófia (szerk.): Alba Regia. Annales Musei Stephani Regis - Szent István Király Múzeum közleményei. C. sorozat 40. (Székesfehérvár, 2011)
Kemecsi Lajos: Tatai céhlegényrendtartások tanulságai
Kemecsi Lajos: Tatai céhlegényrendtartások tanulságai így például a tatai fazekas céhszervezet egykori tisztségviselőinek megismeréséhez jelentett komoly segítséget, hiszen az 1832-es megújítás alkalmával az eredeti szöveget lemásolták, a bevezető résszel együtt. így őrződtek meg az 1767-es egykori céhelöljárók nevei is. Addig a legkorábbi, név szerint ismert tatai fazekascéhmester Lenard Ferentz (1794. június 19.) volt.12 A fazekaslegénycéh szabályzatának megismerésekor azonban ennél lényegesen korábbi adatokat is találhattunk. E szerint 1767-ben Lenárd János volt a céhmester. A tatai fazekasok legrégebbi választott elöljárói a családi tulajdonból ismert egykori Protocollum szerint a dékánymester (Lenard Ferentz, 1767) illetve a dékánylegény (Mojser János, 1771; Beke János, 1774) voltak. A dékán elnevezésű elöljárók egyértelműen a céh mellett működő legénycéhre utalnak. A tatai gombkötőlegények szervezetének tisztségviselői közül az articulus részletesen szabályozza a dékány feladatait.13 A fazekas legényegylet szabályzatának átirata megőrizte az 1767-ben működött további tisztségviselők nevét is: Kunst Sámuel kulcsosmester és Kajos Mihály atyamester volt hivatalban még. Az atyamester tisztsége a későbbi iratokban is szerepel, az ún. kultsos mester megnevezés azonban nem szerepel másutt. A hazai céhtörténeti szakirodalom szerint a céhláda kulcsának őrizőjeként a tisztségviselők nagy tekintéllyel rendelkező idősebb tagja volt, aki a céh iratainak, és pénztárának őrzőjeként is tevékenykedett. A kulcsosmester tisztsége a 19. század közepétől a jegyzői feladatok közé olvadt be.14 A tatai fazekascéh tisztségviselőinek további változásához is kiváló forrás a legénycéh articulusa. Ennek segítségével vált lehetővé az egykori céhmesterek névsorának pontosítása. A céh működésére vonatkozó feljegyzésekből hiányoztak az 1806 és 1834 közötti esztendők tisztségviselőinek adatai.15 A legénycéh iratának segítségével vált rekonstruálhatóvá Drávák József működése, akit 1803-ban 44 évesen választottak először céhmesternek, és 1836-ban is ő bukkan fel vezetőként. Nem valószínű, hogy folyamatos volt személyében a céhmesteri pozíció betöltése. A céhlegényszabályzatot megújító irat aláíróinak ismeretében pontosabb képet nyerünk. 1832-ben öreg Csanki István volt a céhmester, és Drávik József a további tisztségviselők között sem szerepel. 1836-tól ennek ellenére újra vezetője a céhnek. Egy újabb váltást követően 1837-től újra Csanki István a céhmester. A további vezető pozíciók betöltésében is megfigyelhető a cserélődés, hiszen az articulus megújításakor (1832) még atyamester Lénárd Ferenc, aki 1842-ben már mint céhmester jelenik meg az iratokban. A tatai takácsok legénycéhének lajstromkönyve segítségével ismerjük a korabeli tisztségviselőket név szerint. E szerint Rusza Ádám öregdékány, Lakatos Mátyás vicedékány, Magyar Pál, Nedermany János, Mencsik Mihály öreglegények, a szolgálólegények kevésbé kedvelt tisztségét Orbán János, Pajta Lőrinc és Rusza János töltötte be 1753- ban.16 A fazekaslegény-rendtartás első pontja a céhbe tartozó különböző felekezethez tartozó legények számára kötelezően előírja a vasárnapi templomba menést és ennek elmulasztását bírsággal is bünteti. A fazekasok pénz-, míg a gombkötők két font viasz bírságot rendelnek a mulasztónak.17 18 Hasonlóan szigorú a fazekas szabályzat 11. pontja, amely a katolikus legények egyházi ünnepeken való illendő részvételét szabályozza: „Minden Pápista religion lévő Legény minden ünnepen és Vasárnapon a sy. Misét és Prédikátsjót meg halgatni tartoznak oly maguk viselésivel, hogy ha as^ alatt syunyadogrta vagy nevetséggel vágj bestéddel, vágj maga illetlen viselésivel a^ iidöt töltené, tizenkét krajcárba büntettessen”M Ezek a pontok egyértelműen az ország más vidékeiről is ismert szabályzatokhoz igazodnak. A helytelen viselkedés részletes megjelölésével pontos képet nyerhetünk a céhlegények (nem csak a fazekasok) magatartásáról a templomban. A prédikációk alatt alvó, nevetgélő iparoslegények bírságából rendszeresen származott jövedelme az egyesületnek, mint ezt a számadáskönyvek igazolják. A felekezeti villongásokat szigorúan büntetik a rendelkezések. Erről rendelkezik az utolsó (17.) articulus a fazekaslegények rendtartásából: „Senki, se pápista se kálvinista se lutránus sem semmi religion lévőnek a% hitit bánni nem lésben szabad, égj forint büntetés alatt. ”19 A tatai fazekasokra vonatkozó korábbi kutatások igazolták, hogy a tatai céhben dolgozóknak több mint a fele református volt. Ezzel magyarázható, hogy az ország más vidékeivel ellentétben Tatán nem korlátozták a nem katolikusok alkalmazását a fazekasok céhében.20 A különböző felekezetű iparosok egymás elleni torzsalkodásaira nincsenek adatok a fennmaradt iratokban. Elképzelhető, hogy a rendtartásokban szereplő magas pénzbírság (a fazekasoknál 1 Ft, szemben az esetek többségére megjelölt 15 krajcárral) is hozzájárult a viták elkerüléséhez. 12 Vö. KEMECSI 1999a, 348. 13 ,Mz idckány Tissjtye légyen, hogy minden három hétbenn ag kulcsot el eresbe, és be járások légyen, ha as( Dekány el mulattya két font viasy birság.. .A" Dekany lissjye e% ligyen, hogy a" eö Dekányságában, ay menyit gyüit Írja meg. és hadgya ay böcsiiletes Legények ládájában...” A gombkötő-arriculus 10. pontja szerint. KOM HTGy I.tsz.: 55.4.1. 14 Vö. BANNER 1982/83. 15 Felmerült, hogy az egész időszakban egyetlen személy töltötte be a céhmesteri pozíciót. KEMECSI 1999a, 348. 16 A takácslegénycéh lajstromkönyve. KDM HTGy Ltsz.: 55.11.2. 17 A gombkötő-articulus 4. pontja szerint. KDM HTGy Ltsz.: 55.4.1. 18 A tatai takácslegények számára is kötelező volt a miséken, körmeneteken való részvétel „akármilyen hitben légyenek ii’. Takácslegénycéh articulusai 3. pont. KDM HTGy Ltsz.: 55.11.5. Idézi HORVÁTH 2008, 137. 15 Tatai fazekaslegények articulusa 17. pont. Idézi: KEMECSI 2000b. 20 KEMECSI 1999a, 358-359.; illetve EPERJESSY 1967. 40
