Demeter Zsófia (szerk.): Alba Regia. Annales Musei Stephani Regis - Szent István Király Múzeum közleményei. C. sorozat 40. (Székesfehérvár, 2011)
Barna Gábor: A fehérgyarmati Tóth család bevásárlási könyve
(9. kép) így nem tudjuk meg, milyen karácsonyfadíszekről van szó. Fgy. Tóth Károly és Vincze Jozefa Mária lányának családjából (férjezett Szilárdfy Agostonné) azonban a leszármazottaknál megmaradtak színes üveg karácsonyfadíszek (csúcsdísz, kis teáskanna, gólya) a 19—20. század fordulójáról. Lehetséges, hogy az említettek hasonlók voltak, vagy konkrétan éppen rájuk van utalás a bejegyzésben. E beírásból valószínűsíthetjük, hogy a fenyőfa = karácsonyfa a polgári és kisnemesi családoknál már elterjedt a 19-20. század fordulóján. A parasztcsaládoknál azonban még a két világháború között sem állítottak mindenütt fenyőfát. A zöld gallyat pedig a mestergerendáról lógatták le. Csak az 1930-as évektől terjedt el rohamos gyorsasággal a fenyőfa = karácsonyfa Kunszentmártonban és környékén. 1894-ben karácsonyra a család mandulát, cukrot, citromot és vaníliát vásárolt. Nyilván az ünnepi süteményhez, a bejglihez. Van néhány különleges termék, aminek felhasználása ismereden előttem. Ilyen a veresfóld. Nem tudom, mire használják. A szappangyökér használata, sőt, ismerete is teljesen kiszorult már a tudatból. A 19—20. század fordulóján a kereskedelemben megjelent az üveges sör. Az 1890-es években még nem, de a századforduló után egyre többször olvashatunk nagyobb mennyiségű sör vásárlásáról. Bár Kunszentmártonban korábban volt sörfőzde, sörház, de a 19. század végére már nem működött. A vásárlási dátumok azt is mutatják, hogy bizonyos élelmiszerek beszerzése (pl. káposztaeltevés télire), vászonneműek megvásárlása még mindig a vásárokhoz kapcsolódott, esetünkben az őszi vásárhoz. Ez azt is mutatja, hogy a nemes fgy. Tóth család is ősszel, a terményeinek eladása után jutott készpénzhez, amiből szükségleteit kielégíthette. Rövid írásom egyik tanulsága tehát, hogy Kunszentmárton legmódosabb családjainak egyike, a fgy. Tóth család is nagyjából önellátó volt még a 19—20. század fordulóján is. Alkalmazkodott lakóhelyének viszonyaihoz. Megemelkedett gyarmatáruigényeit a helyi kereskedők révén ki tudta elégíteni. Ezáltal azonban mintát, követendő modellt is nyújtott a módosabb gazdák és iparosok, értelmiségi családok (tanítók, papok, ügyvédek, járásbíróság dolgozói) részére. Bennük tehát az egyik legfontosabb közvetítő réteget láthatjuk. Rövid írásomban csupán azokat a vásárlásokkal kapcsolatos feljegyzéseket ismertetem, amelyek a fenti rövid elemzés kiindulópontjaként szolgáltak. „1893. július hó 1 Kgr Petróleum 22 1 kg faszén 06 1 Kg fehér czukor 52 1 Kg Veresföld8 03 14-én Keserűsó 12 1 Kgr Petróleum 22 aug. 20. Vá Kgr Rizs legf 18 1 drb Czitrom 05 21-én 1 Kgr Petróleum 5/IX 1 Kgr Petróleum Szept. 10.500 gram 6-os gyertya 44 11. 1 Kgr Petróleum 22 21. 1 Kgr Petroleum 22 9/X. 1 csomag gyertya 44 Petróleum 36 16. gríz 1 Kgr Petroleum 22 3.79 8 Beazonosíthatatlan anyag.
