Demeter Zsófia (szerk.): Alba Regia. Annales Musei Stephani Regis - Szent István Király Múzeum közleményei. C. sorozat 40. (Székesfehérvár, 2011)
H. Csukás György: A komáromi (révkomáromi) asztalosok céhlevelei
Alba Regia 40. (2011) mondatokat, amelyek a mester flak, ill. a mesterek özvegyét vagy lányát feleségül vevő legények számára a remekmunkát megkönnyítették, és a mesteresztendő letöltését elengedték. A remek „egy olmáriumbul Architecturabul, és egy ostáblábul" állt. A komáromi asztalosok gyakori távoli munkavállalásával állhat összefüggésben a 8. artikulus, amelyben a céhmestert vagy atyamestert távolléte idejére helyettes állítására kötelezték. Erre nemcsak a vásározás miatt lehetett szükség, hiszen a vásárokra az asztalosok családtagjai is eljárhattak. Sokkal inkább a templomi berendezéseket készítő asztalosok távoli munkavállalásaira gondolhatunk, hisz ezek a munkák esetenként évekig is eltarthattak. Épp ezeknek a legképzettebb, legnagyobb presztízzsel bíró asztalosoknak lehetett legnagyobb szükségük legényekre is, részint az otthoni munka folyamatosságának biztosítására, másfelől a templomi berendezések kivitelezésére.36 37 A 14. artikulusból az világlik ki, hogy a komáromi asztalosok munkaerőhiánnyal küszködhettek, és a sor szerint műhelyükbe jutó legények nem elégítették ki szükségletüket, mert még akaratuk ellenére is műhelyükbe szállították a felső megyékből a Dunán érkező legényeket. A Helytartótanács ezt a feltehetően bevett gyakorlatot tükröző eljárást természetesen törölte a tervezetből, meghagyta viszont a mestereknek azt a jogát, hogy saját költségükön legényt hozzanak műhelyükbe. A Helytartótanács módosításai a céhen kívüliek munkavállalását is igyekeztek megkönnyíteni. így belefoglalták a 11. artikulusba azt az 1723-ban hozott rendelkezést, miszerint céhen kívüliek a földesurak, nemesek számára szabadon dolgozhatnak. Míg az asztalosok tervezete a céhen kívüli „himpelléreket” egész Komárom megye területén eltiltotta volna a munkától, addig a végleges szöveg ezt csak Komárom városára mondta ki. Városon kívüli asztalosok számára megengedte a szabad munkálkodást, és az asztalosok saját elhatározására bízta, hogy belépnek-e a komáromi céhbe. A vásán bíráskodást a Helytartótanács a céhtől a vásárbírákhoz utalta. Fontos a 13. artikulus végén az a betoldás, amely külső árusok számára szabad ámsítást engedélyezett a „dunai hajókon, szállásokon”?1 Ezzel feltehetően az árak elkobzásának és a komáromiak felvásárlási hajlandóságának igyekeztek gátat szabni, amint az a korábban idézett, 1723- as dekrétumból is kiderül. A tervezethez képest a legnagyobb változást a céhlevél végére illesztett további két artikulus jelentette, amelyben a Helytartótanács előírta a céhgyűlések rendjét, a céh által kiszabható büntetéseket korlátozta, a súlyosabb eseteket pedig a városi magisztrátushoz utalta. Aló. artikulus végül arról rendelkezett, hogy a céh a városi magisztrátus tagjai közül céhbiztost, „comissariust” köteles választani, aki a céhgyűléseken őrködik a rend felett. Mindez a céhek önállóságának, korábbi jogarnak az erőteljes korlátozását jelentette. A Helytartótanács által korrigált, Márta Terézia által megerősített céhprivilégiumot 1753. március 3-án hirdették ki Komáromban. A 19. század elején I. Ferenc elérkezettnek látta az időt új céhszabályzat bevezetésére, a privilégiumok egységesítésére. A régi privilégiumokat, amelyek a kiadásuk óta eltelt időszakban életbe lépett iparügyi rendeletekkel gyakran ellentétes szokásjogot konzerváltak, beszedték, és 1813-ban a Helytartótanács tematikusán tagolt, egységes szabálytervezetet küldött szét a megyéknek több nyelven, hogy a céhek annak alapján készítsék el artikulusaikat.38 Ezzel kapcsolatban a komáromi asztalosok 3 pontban fogalmazták meg észrevételeiket, amelyek jól rávilágítanak akkori viszonyaikra. Nehezményezték a legények számára kiadandó „Kundschaft” ingyenességét, méltányosnak tartottak volna csekély taxát a bizonyságlevélért. Különösen sérelmesnek érezték a XLI. cikkely azon rendelkezését, hogy kántorgyűlések alkalmával 1 ft-ot kell a mestereknek fizetni a korábbi 6 krajcáros taxával szemben. Hivatkoztak a sok szegény sorsú mesterre, akik számára az évi 4 ft kántorpénz a mesterség adóját is meghaladta. Végül több okból is kivihetetlennek tartották, hogy a kántorgyűléseken a legények is részt vegyenek. Egyik indokuk a céh magas létszáma volt: „mivel a Czéh Mesternél olyan hely, hogy Mester embereknek, és Legényeknek egyszersmind való öszyegyülésre, azaz 50 vagy 60 személyre elég legyen, éppen nem találtatik. ” A legények gyakori helyváltoztatása reális indoknak tűnik, mégis, leginkább az érződik ki soraikból, hogy a mesterek nem szívesen látták volna a legényeket a kántorgyűléseken.39 Az I. Ferenctől kapott céhprivilégiumnak csak az asztalosok által 1815. április 1-jén elkészült tervezetét ismerjük.40 A céh fő- és alcéhmestere által aláírt privilégiumtervezet 27 cikkelyt tartalmaz, ami erősen eltér a Helytartótanács által elküldött mintától.41 Az újszőnyi asztalosok és lakatosok 1821-ből való privilégium tervezete 40 cikkelyből áll, és ha más sorrendbén és tagolásban is, lényegében azonos tartalmú. E céhlevelek már tartalmazzák mindazokat a törvénycikkeket, rendeleteket, amelyek az eltelt időszakban a céhek megreformálására születtek. A 36 A céhlevél kiállításával közel egykorú összeírásban szereplő asztalosok közül többről tudjuk, hogy templomok berendezését készítette: Stephanus Szabó, Johannes Szabó: 1740. Toki ref. templom; Joannes Koncz, Stephanus Szabó: 1746. Mezőcsáti rcf. templom; Petrus Kementzki, Michael Molnár, Samueljókai: 1761. Szentesi ref. templom. 37 Itt feltehetően tutajokról van szó. A céhlevél latin nyelvű másolatában e helyen „in Danubio Ratibus et Navibus” szerepel, ami egyértelműen tutajt jelent. 38 KASZÁS 1996, 9. 39 MÓL Kancelláriai Levéltár — Acta generalia A 39. 1815. No. 6621. 14.1. 40 MÖL A 39. Kancelláriai Iarvéltár - Acta generalia A 39. 1815. No. 6621. 7-12. 1. 41 A 1 Ielytartótanácsnak a komáromi asztalosok tervezetéhez fűzött megjegyzéseiben (amelyek csupán a fizetendő összegeket módosítják néhány esetben), 43. artikulus is szerepel. Feltételezhető, hogy a ránk maradt tervezetet a mintához igazítva tematikailag jobban tagolták, ez a több mint 40 cikkelyből álló változat azonban nem maradt ránk. MÓL Magt ar Kancelláriai I-evéltár — Acta generalia A 39. 1815. N. 6621. 3—4. 27
