Demeter Zsófia (szerk.): Alba Regia. Annales Musei Stephani Regis - Szent István Király Múzeum közleményei. C. sorozat 40. (Székesfehérvár, 2011)
Gulyás Éva: A nő szerepe az ünnepre való felkészülésben a Jászságban
Gulyás Éva: A nő szerepe az ünnepre való felkészülésben a Jászságban be. A kamrában is nagytakarítást csináltunk, mint a lakás többi helyiségében. Itt is mindent megmozgattunk a helyéről, bemeszeltük és úgy pakoltuk vissza. A gazdasági udvaron és az istállóban a férfiak tettek rendet, de ez is éppúgy történt, mint a lakásban. Általában nagypénteken került sor a tyúkól kimeszelésére, amit a gazdasszpnyok végeztek. Az ólat a meszelés után még fertőtlenítettük is, ami abból állt, hogy vettünk a gyógyszertárból judaport és ept erős, akáfa parázson elfüstöltük az ólban. Ezt vaslapátra téve raktuk be az ólba és ajtaját még rosszpokróccal is letakartuk. Az ajtót csak 4-5 óra múlva volt szabad kinyitni, hogy a judapor jól átjárja az ól minden részét. ”17 18 A tisztító célú kultikus szokások közül röviden bemutatjuk a nagypénteki rituális mosakodást, a nagyszombati kolompolást és a ház nagyszombati harangszó alatti körülsöprését. Jászdózsán az volt a szokás, hogy nagypénteken hajnalban lementek az emberek a Tama partjára, megmosakodtak a friss folyóvízben, hogy ne legyenek rühesek. Az asszonyok merítettek a folyóvízből, hazavitték a hajnali zúgnék, aranyos «ijnek nevezett gyógyító vizet, és a kisebb gyermekeket is megmosdatták, hogy egészségesek legyenek. „Nagypéntek reggel, mikor Jézust megfogták, megmosdottunk, hogy ne legyünk himlősek, meg rühesek... édesanyám hozott viget a Tárnáról, osgt kiöntötte egy tálba és megmosdottunk. Azt mondta, hogy mosdjatok az Ujézus nevibe! Oszt akkor levettük az inget, úgy megsimogatott bennünket, aztán meg felöltöztünk... aszpnták, hogy akko ’ nem leszünk viszketegesek. A nagyobb lányok meg a Tamára jártak le. NapfeIkőtt előtt kellett hozni a vizet és déli 11-kor kellett megmosdani. A többiek meg a Tamába bele is ugyottak néha. A vizet nem volt szabad melegíteni, csak úgy megmosdottunk, meg ittunk is belőle. Öten voltunk testvérek, kettő meghalt, oszt nagyon félt az anyám, hogy himlősek leszünk.”111 Pusztamonostoron „nagypénteken a lányok kimentek a folyóra fürödni, mosdanyi, hogy egészségesek legyenek és a fűzfa alatt fésülködtek, hogy hosszú hajuk legyen. ” A nagypénteki mosakodás a nagylányok számára is a szépség, az egészség megőrzését, illetve előidézését szolgáló cselekmény volt. A nagyszombati kolompoláshoz is tisztító célzatú magyarázatokat fűznek. Herbert János, Jászárokszállás monográfusa írja: „Nagyszombaton hajnalban kolompokkal és csengőkkeljárják be az utcákat, hogy a kígyókat, békákat elzavarják. Közben azt kiabálgatják: Fuss kígyó, béka, most húgyák az öröm harangotl”19 Hasonló jellegű szokás volt a ház nagyszombati körülseprése. A nagyszombati harangszó alatt a gazdasszony körülseperte a ház falát, miközben azt mondogatta: kígyók, békák távozhatok! A fenti vizsgálatból levonhatjuk azt a következtetést, hogy a hagyományőrző jászsági családokban a nők jelentős részt vállaltak az ünnepi előkészületekből, tulajdonképpen azt mondhatjuk, hogy az ő akaratuk szerint történt a munkavégzés, a szokásgyakorlás, ők szabták meg a táplálkozás rendjét, mikéntjét, mértékét, s a családi munkamegosztást is ők szervezték meg és felügyelték. A férfiak a nehezebb munkákat végezték, illetve ami máskor is feladatuk volt (pl. állatetetés, udvar, gazdasági épületek rendbetétele), illetve kiegészült még ez az ünneppel kapcsolatos tennivalókkal (pl. ital beszerzése). A fiatalok pedig nemüknek megfelelően vettek részt a női és férfimunkákban. IRODALOM BARNA 2001-2005 CSETE BALÁZS HONISMERETI SZAKKÖR 1987 DÁVID 2003 DÖMÖTÖR 1974 GULYÁS 1976 GULYÁS 2002 GULYÁS 1978 GULYÁS 2001 H. BATHÓ 1997 HERBERT é. n. JÁVOR 1969 KARCSAI KULCSÁR 1978 Barna Gábor: Pünkösdi királyné. In: JásgjNagykun-Szplnok megye néprajzi atlasza, II. 1-2. 93-96. (Szolnok, 2001-2005) Csete Balázs honismereti szakkör: Húsvéti szokások Jásgkiséren. Kézirat. Damjanich Múzeum néprajzi adattára: 2709-87. (Szolnok) Dávid Áron: Szent Kereszt tiszteletére... (Jászszentandrás, 2003) Dömötör Tekla: A népszokások költészete. (Budapest, 1974) Gulyás Éva: Jászdózsai hiedelmek. In: Folklór archívum, 4. 3—186. Gulyás Éva: Nagyheti szokások a Jászságban. In: Ember és környezete. (szerk. Tolnay Gábor) 79-89. Gulyás Éva: Pünkösdölés a Jászságban. In: Szolnok Megyei Múzeumi Évkönyv (szerk. Kaposvári Gyula). 233-244. Gulyás János: A Jászság és Dósa. (Olvasókönyv.) (Jászdózsa, 2001) H. Bathó Edit: Nagypénteki szokások és hiedelmek a Jászságban. In: Varia. Ethnographica etFolkloristica. (Debrecen, 1997) 93—98. Herbert János: Jászárokszállás nagyközség monographiája. Karcag. Jávor Kata: Asszonyfarsang Mátraalmáson. In: Népi kultúra - népi társadalom, II. 265-294. Karcsai Kulcsár István: így élt Déryné. (Budapest, 1978) 17 CSETE BALÁZS HONISMERETI SZAKKÖR, 1987 18 GULYÁS 1976,147. 19 HERBERT é. n , H. BATHÓ 1997, 93-99. 268
