Demeter Zsófia (szerk.): Alba Regia. Annales Musei Stephani Regis - Szent István Király Múzeum közleményei. C. sorozat 40. (Székesfehérvár, 2011)
H. Csukás György: A komáromi (révkomáromi) asztalosok céhlevelei
Alba 'Regia 40. (2011) protestánsok ellen, elfoglalta templomaikat, iskolájukat, elkergette lelkészeiket. A szabad királyi városi rang elnyerése előtti évtizedekben különösen kiéleződött a harc a város tanácsa és a földesúri jogokra igényt tartó várkapitány között, és a céhek e csatározások kereszttüzébe kerültek. A céhek zászlait a várkapitány a plébániatemplomból a vártemplomba vitette, és földesúri jogarnak elismerésére, terhes díjak fizetésére kényszerítette a céheket.20 A többszöri sikertelen kísérlet után, 1745-ben nagy áldozatok árán elnyert szabad királyi városi privilégium ezért hangsúlyosan deklarálta, hogy „a komáromi erősség kapitányának joghatósága csak a várra és a katonai személyekre, épületekre szorítkoznék, a polgári és többi lakosok, bármilyen nemzetiségűek, rendűek, állapotúak, a helyi hatóságtól függjenek. ...a céhek összes tagjai is, akik eddig katonai hatóság vagy védelem alá tartoztak, hódolni kötelesek. ” A privilégium rendelkezett a céhek zászlóinak a plébániatemplomba való visszaviteléről is, és kötelezte az iparosokat az úrnapi körmeneteken és egyéb ájtatosságokon való részvételre.21 Az asztalosipar felfutását Komárom kedvező földrajzi helyzete indokolta a Vág és a Duna összefolyásánál. Itt volt a Vágón leúsztatott, Liptóból, Túróéból, Trencsényből érkező tutajok kikötőhelye, a faanyag fő elosztóhelye. A nyersanyag bősége az asztalosoknak nyersanyagot, a város évi négy vására, valamint a Dunán történő szállítás kiváló értékesítési lehetőséget kínált.22 Érdemes itt Bél Mátyás leírását idézni, aki arra is felhívja a figyelmet, hogy Komárom az egyéb, faiparukról híres vidékeknek is fontos célállomása volt.23 A komáromiak a fakereskedelemből olykor a törvényes határokat túllépve is igyekeztek hasznot húzni, felvásárolva, és drágábban továbbadva a faárukat. Épp a komáromiak visszaéléseire reagálva született III. Károly 1723. évi II. dekrétumának 75. cikkelye, amely a különféle áruelővásárlásokat csak saját szükségletre engedélyezi, „nem pedig arra is kiterjesztve, hogy ezután az ilyen árukat másoknak drágább áron eladják. ,y24 A komáromi céheket, az egyes céhek mestereinek létszámát, etnikai, vallási összetételét a céhprivilégium elnyerésével közel egykorú forrásból ismerjük.25 Míg az alapvető szükségleteket kielégítő, nagy létszámú céheknél (magyar szabók, magyar vargák, csizmadiák, molnárok, halászok) túlsúlyban voltak a magyarok a német és szláv nevűekkel szemben, addig a speciális igényekre dolgozó, kis létszámú céheknél a katolikus német iparosok domináltak. (Közülük sokan bécsi, pozsonyi, budai, győri céhekbe tartoztak, amint az egy másik összeírásból kiderül.) Katolikus németek dominanciája figyelhető meg az ácsoknál, kőműveseknél, kőfaragóknál, kádároknál, kötélverőknél, tímároknál, pékeknél, kalaposoknál is. Voltak etnikailag vegyes céhek, mint a mészárosoké, takácsoké, szűcsöké, gombkötőké, szíjgyártóké, fazekasoké, kovácsoké, lakatosoké, sebészeké. Míg a magyar többségű céhek egy részében (halászok, molnárok, csizmadiák) katolikusok és protestánsok egyaránt voltak, akadtak céhek, amelyekben szinte kizárólag katolikusokat találunk (magyar vargák, magyar szabók). Ezzel szemben néhány céhnél szembeszökő a protestánsok, elsősorban reformátusok túlsúlya: éppen az asztalosoknál, de az aranyműveseknél, a zubbonyosoknál, sőt a könyvkötőknél is.26 Noha nem alkottak céhszervezetet, a fuvarozást, a dunai hajóvontatást végző szekeresgazdák népes csoportját ugyancsak református magyarok alkották, köreikben sok kurtanemessel — amint azt Kecskés László kutatásaiból tudjuk.27 A komáromi céhösszeírás azt látszik megerősíteni, hogy a 18. század közepén a kisnemesek jelentős része református volt,28 és hogy az iparűző nemesség egyes foglalkozásokhoz erősebben kötődött. 29 Az ötvösségről ez eddig is tudott volt, az asztalosok esetében nyilván komáromi sajátosságról lehet szó. A reformátusok dominanciája épp azoknál a céheknél mutatkozik, amelyek a templomok berendezését, klenódiumait is készítették. 20 MAGYARY 1882, 21-25.; GYULAI 1894, 77-79.; KECSKÉS 1984, 151. 21 MAGYARY 1882, 35-36.; TAKÁTS 1996b 22 Erről összefoglalóan: NAGY VARGA 2003, 44—45. 23 Évi négy vásáráról (Fülöp-Jakabkor, május 1-jén, Pcter-Pálkor, július 29-én, Szt. Ferenc ünnepén, október 4-én és András-napkor, november 30- án) Bél Mátyás így ír: „Rettenetes, bog)' mekkora embertömeg öss^e nem jön mind eladókból\ mind vevőkből, de árut és mindenféle fa bútorokat is összehordanak ide, főként május Újért, vág) Péter Pálra. Mivel pedig ilyenkor mind a két folyó békésen a medrében folyik, ezért van, hogy egyrészt Pozsonyból és Győrből, másrészt az egész Csallóköz sgigetröl, az egész Vág-vidékről, azután a hegyek közt megbúvó Liptóból, Trencsényből, meg a folyó menti városokból, Újhelyből, Galgóczból, és Szeredából a halandók hihetetlen sokasára jón össze. Egyesek táj-jellegü árukat hoznak. ’’BEI, 1989, 208. 2J KOLOSVÁ Rí—ÓVA RI 1900, 633. 25 MOI, Helytartótanácsi levéltár — Acta mechanica C 25. 89. es. No. 1. vegyes. Specificatio Ceharum, cujilibet carundem incorporatorum Magistrorum Numeri et Religionis. A Ay. összeírás, amely feltehetőleg a Helytartótanács ösztönzésére készült a céhek felülvizsgálata során, datálatlan, de Komárom város tanácsának egy ugyanitt található, másik kimutatása segítségével a keletkezés ideje jól behatárolható. Utóbbi, 1752-es keltezésű összeírásban a nem komáromi céhekbe mcorporált iparűzőket sorolták fel, a céhbe lépés helyével, dátumával. A legkésőbbi dátum 1751. A név szerint felsorolt mesterek egy-két kivétellel megegyeznek a szóban forgó összesítésben is szereplőkkel. 26 Utóbbiaknál asztaloscsaládok tagjai (Jókai, Asztalos) is megtalálhatók. 27 Kecskés László a szekeresgazdákat a naszádosok utódainak tartja, akik armálisukat is a törökellenes harcok idején szerezték. KECSKÉS 1978, 187-194. 28 Ók tudták ugyanis leginkább megőrizni protestáns hitüket az ellenreformáció idején, ami Komáromban az átlagosnál is nagyobb megpróbáltatásokkal járt. EDELÉNYI-SZABÓ 1927, 9., 14. 25 A birtok nélküli armalisták, kurialisták iparűzéséről és az általuk kedvelt, elfogadott mesterségekről: KOSA 2001, 39-41. 25 T T
