Demeter Zsófia (szerk.): Alba Regia. Annales Musei Stephani Regis - Szent István Király Múzeum közleményei. C. sorozat 40. (Székesfehérvár, 2011)
Barabás László: A marosszéki farsangi szokások és játékok repertoárja
Alba Regia 40. (2011) BARABÁS LÁSZLÓ A MAROSSZÉKI FARSANGI SZOKÁSOK ÉS JÁTÉKOK REPERTOÁRJA Marosspék néprajzi régió Néprajzi tájunk meghatározása, körülhatárolása, belső tagolódásának vizsgálata külön feladatot jelent, mert a Marosszékkel jelölt területen nem ugyanazt értik még a szakemberek sem. Hasonló a helyzet más erdélyi néprajzi tájak esetében, mint például Kalotaszeg vagy Aranyosszék. ' Településtörténeti, nyelvjárási és néprajzi jelenségek rendszerét figyelembe véve meghatározható a néprajzi Marosszék kulturális régió és belső tagolódása. A Maros két oldalát védő székelyek földje, a későbbi Marosszék területileg beékelődött a már kialakult erdélyi vármegyei közigazgatási rendszerbe. Több oldalról vármegyei terület vette körül és bizonyos részein eredetileg is mezőségi nyelvjárást beszélő magyarok éltek. A történeti Marosszék székelyei katonai szerepükben, rendi tagozódásukban, székely mivoltukban ugyanúgy éltek, mint a székelység zöme. Különösen szorosan kapcsolódtak a szomszédos Udvarhely székhez a nemzetségi letelepedés, településszerkezet, földrajzi-ökológiai adottságok, később a felekezeti megoszlás és a társadalomszerkezet szempontjából. A későbbi századokban életmódbeli, társadalmi és etnikai viszonyaiban Marosszék a szomszédos vármegyékhez kezdett hasonulni, főleg a velük érintkező nyugati részein. Ez az egységesülés a 19. század második felében felerősödött, amikor közös közigazgatási egységbe került Marosszék és Torda vármegye keleti része. Az egységesülésben jelentős integráló szerepe volt a megyeszékhelynek, Marosvásárhelynek, a „székely fővárosnak”. Körvonalazható a történeti Marosszéknél szélesebb hatósugarú régió, nagyjából megyényi terület, ahol az ökológiailag változatos tájakon kialakulhatott a szakosodott vidékek, falvak és életformák egymást kiegészítő rendszere. Ez a régió magában foglalta a történeti Marosszék területét mint központi magot, de idekapcsolódtak a marosmenti, „vármegyei”, többségükben magyar lakosságú falvak Szászrégentől délre és északra, valamint a Kis- Küküllő völgyének egykori udvarhelyszéki és vármegyei falujából is jó néhány. A régiónak a vármegyei egységesítés után nem alakult ki sajátos néprajzi neve, bár Bartók Béla és Kodály Zoltán gyűjtései idején eléggé elterjedt a maros-tordai megjelölés. Inkább a maross^éki elnevezés maradt általános. A népi kultúrában rögzültek a marosszéki sajátosságok, (a csűrök, a kapuk, a harisnya, a szokások rendszere), amelyek mellett más jellemzőket is számba lehetne venni. Ezek közül legismertebb a tánckultúra volt, hiszen a marosszéki forgatós változatait messze vidékeken marosspékiként ismerték, akárcsak a hozzá kapcsolódó táncdallamokat.2 Marosszék régió sajátosságai úgy alakultak, hogy' néprajzi-kulturális értelemben kontakt zónává vált a vármegyei területek és Székelyföld között, a nyugat-erdélyi (mezőségi) magyarság és a kelet-erdélyi magyarság (székelyek) kultúrája között. Az etnikai sokszínűség tekintetében kontakt zóna egyrészt a mezőségi valamint a Görgény-völgyi románság felé, másrészt a Régen környéki, valamint a Segesvár vidéki és Kis-Küküllő menti szászok néprajzi vidékeivel állott kapcsolatban. A felekezeti megoszlás tekintetében hasonlóképpen kontaktzónának, átmeneti területnek tekinthetjük a római katolikus keleti székelység (konkrétabban: a szomszédos Udvarhelyszék havasalji katolikus fele és Gyergyó vidéke) és a protestáns többségű nyugat-erdélyi vidékek (konkrétabban: a szomszédos Mezőség és a Kis-Küküllő mente) között. Kontaktzóna jellege abban is megmutatkozott, hogy a régió mind a nyelvjárás, mind a lokális identitás és más sajátosságok tekintetében két domináns mezozónára, alrégióra, egy nyugati, mezőségiesre és egy keleti, székelyesre tagolódott. A nyugati mélyen benyúlt az egykori székely szék területére, a keleti egyre kisebb területére húzódott vissza. A két alrégió (mezozóna) határa délről északra haladva Nagykend-Erdőszentgyörgy-Nyárádszereda-Jobbágytelke vonalánál húzódott. 1 KÜRTI 2000,11-53.; KESZEG 2001, 283-297. 2 Erről bővebben: SEPRŐDI 1974,143-155.; PÁVAI 1984, 69-88.; BREUER 1984, 97-105.; MARTIN 1990, 440-442. 255 T
