Demeter Zsófia (szerk.): Alba Regia. Annales Musei Stephani Regis - Szent István Király Múzeum közleményei. C. sorozat 40. (Székesfehérvár, 2011)
Nagy Veronika: A mohai tikverőzés bohóc figurája
Alba Regia 40. (2011) A mohai tikverőzés bohócainak kenderszakállas, pirosra festett orrú és szemöldökű fekete álarca eredetileg kalapfilcből készült.15 ,Az álarcot egy fél kalapból csináltuk. Csiripel lekentük, attól lett fehér, aztán piros vígfestékkelfestettük.” (K. V.) A kalap filchez napjainkban is ragaszkodnak, de mivel egyre kevesebb rossz kalap van a háztartásokban, 1998- ban az egyik szereplő bőrből, 2006-ban egy másik szereplő pedig pamut ruhaanyagból készítette el új álarcát. A hagyományos kalapfilcből készült álarcokon csak a szemnek, az orrnak és a szájnak hagynak nyílásokat, az orrnak kivágott részt azonban belülről az álarchoz varrt piros textillel egészítik ki. Az álarcokat nem minden esetben festik, előfordul, hogy piros, sárga vagy fehér anyagból varrnak rá úgynevezett pofafoltot, szemöldököt, orrot és szájat. (4—5. kép) Ha szempillák is kerülnek az álarcra, azt többnyire fehér, újabban piros festékkel festik a szem alá, fölé vagy köré. (6—7. kép) A szakáll mindig, de legtöbbször a szemöldök is kenderkócból készül. Az 1970-es évektől néhány álarcot rávarrt vagy ráfestett színes virággal díszítettek, amely feltehetően a „hippi-korszak” hatására jelentkezett. Szintén az 1970-es években volt jellemző az álarcokon az orr hosszú, hegyes, „répaszerű” kialakítása. (8. kép) A bohócok kalapját — melyet korábban összevarrtak az álarccal — rongydarabok ékesítik, de évtizedekkel ezelőtt madártoll is került rájuk. Napjainkban a liba- és kakastoll mellett páva, fácán, ragadozó madár, sőt műtoll is előfordul egy-egy kalapon. A hagyományos fekete kalapok mellett barna színű kalapokat is használnak, és az 1960-as évektől kezdve egyre több kalapon jelent meg fehér, rojtos függönyvég. Elvétve előfordul, hogy kalap helyett báránybőr vág}' szőrmekucsmát visel a bohóc alakoskodó. A szalagokkal teleaggatott rongyos ruha a legtöbb esetben régi, kopott munkásruha — napjainkban előfordul, hogy farmernadrág és kabát —, amely már kikerült az eredeti használatból. (9. kép) A bohócok jelmeze és maszkja a tikverőzés alkalmával szimbolikus tárgyként is funkcionál. Eredeti célját tekintve a munkásruha a hétköznapi munkavégzés eszköze, de ha színes szalagokat aggatnak rá, és húshagyókedden magukra öltik, akkor mágikus erőt képvisel, és alkalmas arra, hogy a közösségtől a gonosz szellemeket távol tartsa. Kultikus funkciójával szoros összefüggésbe hozható esztéikai funkciója, amely az öltözet lefokozásával valósul meg. A bohócok ruhája ijesztő, félelmet keltő, s ennél fogva különösen alkalmas a gonosz szellemek elriasztására. Az 1990-es évektől kezdve az individualizálódással együtt a hangsúlyozott egyediség keresése is korjellemzővé vált, s ez a bohócok megjelenésében is felfedezhető.16 Az olyan egyedi kellékek bizonyítják ezt, mint a kalapon egy tengerész embléma, rongyszalag helyett papír masni, vagy a furkós boton nemzetiszínű szalag megjelenése. Az öltözet egyedivé formálására az 1970-es években készült fotókon is láthatunk példákat, napjainkra azonban ez a jelenség gyakoribbá vált. (10—13. kép) A sajátos jegyek segítségével a résztvevők igyekeznek a többiek közül kiemelkedni, társaiktól különbözővé válni. A szokás új vonását jelenti, hogy az újonnan beöltöző alakoskodók álarcuk alatt korommal kenik be arcukat. Ezt az idősebb bohócok a fiatalok hóbortjának tartják, és nem igazán értik, mi szükség van rá. Véleményük szerint sokkal fontosabb, hogy az álarc mindig takarja arcukat, nehogy felismerjék őket a nap folyamán. „Régen titokban tartották, hogy ki van ag álarc mögött. A mai fiatalok eg^el nem foglalkoznak. Sok bohócon most nincs is álarc. Régen nem lehetett levenni az álarcot, amíg ki nem vetkőztünk. Mer’ régen én is nyilatkoztam a TV-nek, de álarcban. ” (Sz. J.) A mohai bohócok megjelenése leginkább a sámánok — különösen a Bajkálon túl élő evenkik, törökök és mongol népek — rongyos, szalagos ruháira emlékeztet. A sámánok mházata jelképes jelentések hordozója. Mivel a sámán a szellemek és az emberek világa között közvetít, ruhája számos népnél mágikus, szakrális funkcióval bír, hiszen a sámán ebben érintkezik a szellemek birodalmával.17 Közvetlen kapcsolatra itt sem következtethetünk, azt azonban leszögezhetjük, hogy a farsangi bohócruha utalhat a természetfeletti hatalommal való kapcsolatra, hiszen a bohócok tevékenysége a termékenységvarázslásban, a gonosz szellemek elűzésében nyilvánul meg. A sámán mhájára aggatott szalagok és apró tárgyak részben a szellemek attribútumait jelképezték, részben védelmet nyújtottak a veszélyes szellemekkel szemben. Például a mongol sámánok ruháján a textilcsíkok „kígyóként” védőfunkciót láttak el.18 Azt is érdemes megjegyezni, hogy a sámánok gyakran álarccal takarták be, vág}' bekormozták arcukat - akárcsak a mohaiak -, hogy a rossz szellemek ne ismerjék fel őket.19 Az álarc használata minden esetben a gonosz szellemektől való rejtőzködést szolgálja, s a népi kultúra bármely területén való megjelenésében az egykori mágikus gondolkodás továbbélését sejthetjük. 15 PESOVÀR 1983b, 30. '<• KAPITÁNY 2000, 212. 17 HOPPÁL 1994,108. •»WILHELM 2001,472. 19 DÖMÖTÖR I960, 72; ELIADE 2001, 196-197. T T 249
