Demeter Zsófia (szerk.): Alba Regia. Annales Musei Stephani Regis - Szent István Király Múzeum közleményei. C. sorozat 40. (Székesfehérvár, 2011)

S. Lackovits Emőke: Szent Luca és Luca napja a bakonyi, valamint a Balaton-felvidéki közösségekben

S. Lackovits úrnőké: Szerit Luca és Luca napja a bakonyi, valamint a Balaton-felvidéki közösségekben

válhattak, ez volt az általánosan ismert lucaszék. Ezen a napon kezdték el tizenháromféle fából készítését, amelyet úgy kellett csinálni, hogy éppen karácsony vigíliájára legyenek készen vele. A készítők mindig csak férfiak lehettek, de a lucaszék használói is. A készítésnek szigorú szabályai voltak. A Káli-medencében tizenhárom határból kellett a fát szedni, amelyet felhasználtak hozzá. Veszprémvarsányban a tizenháromféle fán naponta váltakozva faraghattak csak egy keveset úgy beosztva, hogy karácsony vigíliájára teljesen készen legyen. Sülé Sándor az 1930-as években Kertán még azt is lejegyezte, hogy egy-egy napon milyen fát kellett bevinni, és a széknek mely részét elkészíteni belőle. Ennek alapján: 13-án éger- és bükkfa a felső részhez, 14-én a negyedik lábhoz istenátkozta tüske, 15-én a harmadik lábhoz hársfa, 16-án a második lábhoz vörösfenyő, 17-én az első lábhoz lucfenyő, 18-21-ig a lábak teljes elkészítése, 22-én az első székdeszkához éger, 23-án a másodikhoz bükk, majd 24-én vasszeg nélkül a teljes szék összeállítására kerítettek sort. A lucaszék készítésével kapcsolatban rendkívül nagyszámú és gazdag néprajzi gyűjtés ismert az egész magyar nyelvterületről, amelyek nagyon sok rokon vonást mutatnak.91 Többnyire mindenhol tizenháromféle fából készítették a lucaszéket, azonban akadt olyan hely is, ahol hét vagy kilencféle fát használtak erre.92 Több helyen is hangsúlyozták, hogy lehetőleg titokban kellett készíteni, és naponta egy keveset dolgozni rajta, éppen karácsony vigíliáján befejezni. Ámbár sok helyen beszéltek a lucaszék készítéséről, azonban lucaszéket, mint tárgyat nagyon kevés helyen őriztek meg. Eddigi ismereteink szerint eg}’ váll és egy győr-szabadhegyi lucaszék ismert emlékként a Néprajzi Múzeumból. Mindkettő igazolja mindazokat, amelyeket készítésükről a recens anyag megőrzött. A váli példányt egyébként 1868-ban készítették, amit a helyi plébános elkobzott készítőjétől. Ez kökényből, borókából, jávorfából, körtéből, somból, jegenyefenyőből, akácból, cserből, rózsából készült, egy éket pedig bükkfából faragott ki megalkotója.93 A szabadhegyi lucaszékről a Győri Hírlap 1900. december 29-i száma tudósított, leírva azt a botrányos esetet, amikor a lucaszék készítője, egy huszár, az éjféli misén ráállva, meglátta a boszorkányokat, akik hatalmas szarvaikkal felöklelni készültek őt, mire védekezvén ellenük, kardjával hadonászm kezdett. Nagy riadalmat okozott, amihez két társa ugyancsak hozzájárult, megzavarva a szertartást. Végül a rendőrök tudták csak megfékezni a felindult huszárokat, akiktől a lucaszéket elkobozták. Egyébként ez a szék kilencféle fából és tizenhárom darabból készült.94 Kisalföldről származó adatok szerint többnyire tizenháromféle fából kellett készíteni a lucaszéket, amit tizenhárom határból gyűjtöttek, és tizenhárom nap alatt állították össze.95 Lukács László a lucaszékre vonatkozóan gazdag adatokat hoz Válról, Kajászószentpéterről, Tordasról, Bicskéről, Gyúróról, Pázmándról, Pákozdról, Pusztaszabolcsról, Szolgaegyházáról, Perkátáról, Sárosdról, Hantosról, amit Gelencsér Józsefnek csókakői, fehérvárcsurgói, bodajki, csákberényi, magyaralmási adatai egészítenek ki. Ezek kerek, valódi hiedelemtörténetek, amelyek részletesen elmondják a lucaszék készítésének módját, folyamatát, a boszorkányok felismerésének mozzanatait és az előlük való menekülés, sőt a tőlük megmenekülés részleteit, ártó erejük megkötésének mikéntjét is, de nem hallgatják el a félelmet sem, amit éreztek ilyenkor, majd ezt követően még jó ideig.96 Palócföldön úgy tudták, hogy bármilyen fa alkalmas volt lucaszék készítésére. Hegyközben leglényegesebbnek azt tartották, hogy naponta csak keveset dolgozzanak a széken, úgy beosztva a munkát, hogy éppen karácsony vigíliájára legyenek készen vele. Borsod-Abaúj-Zemplén megyében döntően a katolikus falvakban készítettek lucaszéket, amelyet csak férfiak csinálhattak és átokban.97 Elmondható, hogy szinte általánosan készített szokástárgyról van szó, hisz az emlékezet megőrizte a Kiskunságban, a Nyírségben, Dél-Alföldön, a Jászságban, Hajdúságban. Valamennyi helyen mind készítésének, mind használatának azonos vagy közel azonos módjára emlékeztek. Még a döntően református Széken is elkészítették a legények a lucaszéket. A Bihar megyei Síterben legfontosabb követelmény a tizenháromféle fa alkalmazása és a tizenhárom készítésre szolgáló nap betartása volt.98 A lucaszékre a templomban ráálltak vagy ráültek, és Úrfelmutatáskor meglátták a padokban mindazokat, akik boszorkányok voltak, ugyanis ők valamennyien az oltárnak hátat fordítottak, hatalmas szarvakat viselve a fejükön. A mi vidékünkön olyan nagy szarvakról beszéltek, amelyek nem fértek be a templom ajtaján, ezért csak oldalra fordított fejjel mehettek be viselőik. Bácskában agancsok és tolldíszek éktelenkedtek a lucaszékről meglátott boszorkányok fején, amelyek olyan méretűek voltak, hogy azokkal csak oldalra fordított fejjel tudtak a templom ajtaján bemenni.99 Rábaközben találkoztam olyan meghatározással is, hogy kosszarva volt ezeknek a templomi padokban ülő boszorkányoknak. A Móri-völgyben is emlékeztek olyan boszorkányra, akinek a szarva megtekeredett, mint a kosé.100

91 DIÓSZEGI 1958-1998, 229-252.; GELENCSÉR-LUKÁCS 1991, 89-94 és 257-259.; MANGA 1968, 34.; JÓKAI 2001, 34-35.; NÉMETH 1995, 53.; BARABÁS 1998, 221.; FEITIINÉ KREIN 2008,190.

92 GELENCSÉR-LUKÁCS 1991, 89-90. és GYŐRFFY-VISKI 1941, 368.

93 GELENCSÉR-LUKÁCS 1991, 89-90.

94 PERGER 2002, 523.

95 GYŐRFFY-VISKI 1941, 368.

96 GELENCSÉR-LUKÁCS 1991, 90-94 és 257-259.

97 GULYÁS-SZABÓ 1989, 315-316.; PETERCSÁK 1978, 97.; BODNÁR 1997, 463.

98 TÁLASI 1977, 295.; ERDÉSZ 1974, 297.; BÁLINT 1968, 158.; SZABÓ 1982, 245-246.; UJVÁRY 1985, 455.; KÓS 2000, 241.; MÁKKÁINAGY 1993, 47.

99 PENAVIN 1988,147.

1(10 GELENCSÉR-LUKÁCS 1991,258.