Demeter Zsófia (szerk.): Alba Regia. Annales Musei Stephani Regis - Szent István Király Múzeum közleményei. C. sorozat 40. (Székesfehérvár, 2011)
Bartha Elek: A karácsonyfa a bizánci ritusú egyházközségekben
Alba Regia 40. (2011) BARTHA ELEK A KARÁCSONYFA A BIZÁNCI RÍTUSÚ EGYHÁZKÖZSÉGEKBEN A karácsony ünneplésének közép-európai — és ma már világszerte elterjedt — szokásrendjében1 több évszázad óta kiemelkedő jelentőségre tett szert az ünnepre állított, többnyire díszítményekkel ellátott örökzöld fa.2 A karácsonyfa közép-európai elterjedtségét Lukács László számos, a témakörben készített írása mellett külön tanulmányban foglalta össze az Ethnographia 117. évfolyamában.3 Magyarországon, a Kárpát-medencében a karácsonyfa állításának hagyománya közismerten közel két évszázados múltra tekint vissza,4 ez azonban nem jelenti azt, hogy a hagyomány megjelenése az ország egész területén és a társadalom minden szintjén egyazon időben ment volna végbe. Mind földrajzi értelemben, mind pedig a társadalmi helyzet függvényében jelentős időbeli eltérésekkel honosodott meg a karácsonyfa állításának szokása, és ezek az eltérések akár egy évszázadnál is nagyobb időszakot jelenthetnek. Számos adat bizonyítja, hogy Magyarország keleti és északkeleti vidékein a karácsonyfa általánossá válása nem következett be a 20. század első harmadánál, sőt, esedeg az 1940-es, 50-es éveknél hamarabb. Az alábbiakban egy olyan felekezeti közösség karácsonyfa-állítási szokásairól mutatok be néhány adatot, amelynek felekezeti tere viszonylag jól körülhatárolható, és elsősorban a mai Magyarország északi, északkeleti térségére és a jelenlegi országhatárokon túlra került szomszédos területeire terjed ki. A magyar görög katolikus lakosság társadalmi és művelődéstörténeti szempontból is sajátos helyzetű volt három és fél évszázados történelme során. Megmutatkozott ez a szakrális folklór számos területén, és az olyan, újonnan megjelent jelenségek elterjedésében is, mint amilyen a karácsonyi ünnepkör napjainkra legfőbb szimbólumává vált kellék, a karácsonyfa. A görög katolikusok által lakott terület falusi és kisvárosi egyházközségeiben a karácsonyfa megjelenése a 19—20. század fordulójának évtizedeire tehető. Megbízható adatok vannak arról, hogy abaúji, zempléni egyházközségekben már a 20. század tízes, húszas éveiben nagyobb számban állítottak karácsonyfát, ugyanakkor az adatok azt is mutatják, hogy a kedvezőtlenebb vagyoni helyzetű családok körében nem volt ritka, hogy még a negyvenes-ötvenes években is saját karácsonyfa nélkül tartották meg az ünnepet. A karácsonyfa természetesen ekkor már nem volt ismeretien, hiszen a 20. század közepén azért már minden településen voltak családok, ahol karácsonykor díszítettek fenyőfát. A II. világháború után, az akkori Szovjetunió területéhez került Kárpátalja ebből a szempontból külön térséget jelentett, hiszen ott évtizedekre jelentősen lelassult, voltak családok, amelyek körében vissza is szorult a szokás terjedése. A 20. század húszas, harmincas éveiben a görög katolikus falusi lakosság nem kis része nem fenyőfát, hanem örökzöld ágakat vitt a lakóházba és díszített fel az ünnepre.5 A karácsonyfa állítása az ötvenes évektől a falusi templomokban is kezdett szokássá válni. A 20. század közepére a karácsonyfa a görög katolikusok karácsonyi hagyományainak is szerves részévé vált, és általánosan elterjedt a magyar bizánci rítusú közösségekben. Cigány közösségekben, később megalakuló cigány egyházközségekben azonban még jóval ezt követően is megszokott dolog volt, hogy fenyőfa állítása nélkül ünnepelték a karácsonyt.6 A Szabolcs megyei Ajak községben a két világháború közötti időszakban a karácsonyfát a mestergerendára, a lámpa közelébe akasztott, süteménnyel, dióval, almával díszített fenyőág jelentette. A falu görög katolikus hitéletének monográfusa, Nagypál Béla leírja, hogy a „szegényebbek karácsonyfája” úgy készült, hogy a kifúrt napraforgó góréja lyukaiba fenyőgallyakat szúrtak, s az így elkészített fát földdel megtöltött, zöld kreppel bevont fazékba állították. A földbe búzát vetettek, ami rendszeres locsolás után vízkeresztre általában kizöldült. A 20. század 80-as, 90-es éveire már a műanyagból készült fák terjedése volt jellemző, amelyet elektromos égőkkel világítottak ki, és elhelyezésük során az utcáról jól látható helyet kerestek számukra. A temetőben a hozzátartozók sírjára pedig kisméretű, gyakran szintén 1 Az írás az OTKA T049349 sz. pályázati programja és az MTA DE Néprajzi Kutatócsoport kutatásainak keretében készült. 2 A karácsonyfa kultúrtörténetéről, magyar és nemzetközi folklórjáról I.ukács László készített nagyszabású, a témakör teljes szakirodalmát áttekintő néprajzi monográfiát 2008-ban megvédett akadémiai doktori értekezésében (LUKACS 2007). 3 LUKÁCS 2006 4 A legkorábbinak tartott előfordulást, Brunszvik Teréz grófnő szerepét többen is említik: LUKACS 2006, 247.; 1. még: UJVÁRY 2005, 250. 5 BARTHA 1999, 55. 6 OLÁH Judit gyűjtése, 2001. 219
