Demeter Zsófia (szerk.): Alba Regia. Annales Musei Stephani Regis - Szent István Király Múzeum közleményei. C. sorozat 40. (Székesfehérvár, 2011)
L. Juhász Ilona: Karácsony és a halottak emlékezete
I I Alba Regia 40. (2011) szokása is, mint ahogy eddig feltételeztük. Erről tanúskodik az alábbi, 1913-ból Homonnáról11 származó újsághír is: Lapas a temetőben. Eg}1 helybeli úri család, a temetőben nyugvó felejthetetlen fiúgyermekének vasráccsal bekerített zárt sírhelyére, a rajongó és el nem múló szeretetjeléül porcelán virágokkal és cukorkákkal dis fitett karácsonyfát állított, melyről az össpes tárgyakat már az első napon ellopták. 12 13 A csendőrség megindította a nyomozatot és kiderítette a tettest, Dudics István kuruífalvai lakos ssymélyében, ki csupán a cukorkák ellopását ismerte be, a porcelán virágok eltulajdonítását azonban tagadjad } Az újsághír alapján feltételezhetjük, hogy ha 1913-ban már sírra is állítottak karácsonyfát, a szokás a Homonnai járás területén a polgári háztartásokban korábban elterjedhetett. A cikkben a karácsonyfát nem egy új jelenségként kezelik, hanem mint egy ismert szokást, tehát arra következtethetünk, hogy már jól ismerhették ezen a vidéken a karácsonyfa-állítás szokását. Ennek alapján problematikussá válik Szlovákia Néprajzi Adasza14 kutatópontjai alapján levont következtetés. A Homonnai járás 10 kutatópontján végzett felmérés adatai szerint ugyanis ezen a területen a karácsonyfa csupán a második világháború után terjedt el.15 16 A fentiek alapján osztjuk Lukács László véleményét, miszerint „indokolt a sfiovák és magyar atlasz ’érintkezési zónájának ' alaposabb tanulmányozása, művelődéstörténeti adatok, település- és társadalomtörténeti, etnikai folyamatok elemfise a karácsonyfa elterjedésével kapcsolatban. ”16 A fentiek mellett nagyon fontosnak tartom a korabeli — elsősorban regionális — sajtó áttekintését is. Több más szokáshoz hasonlóan a karácsonyi temetőlátogatás, a sírok feldíszítésének, és a karácsonyfa állításának elterjedésében jelentős szerepet játszott az életmód megváltozása, s mint az a szokások terjedésénél törvényszerű: az első kezdeményezők példájának követése. Nem hagyhatjuk figyelmen kívül a városba költözött gyerekek szerepét a szülők ösztönözésében. Ugyancsak fontos szerepet játszott a migráció, valamint a sajtó, majd a televízió hatása, de a rendszerváltás és részben pedig a határok megnyitása, a külföldön dolgozó vendégmunkások, diákok, kirándulók ottani tapasztalatai és sok más tényező is. A temetői sírok díszítésének és látogatásának szokása visszatükröződik a közúti balesetek áldozatainak emlékére állított halálhelyjeleknél is.17 * Lényegében itt megtalálhatók a temetői díszítőelemek és díszítési módok: a fenvőgallyaktól a kis karácsonyfákon át egészen az adventi koszorúig, azonban érezhető bizonyos fáziseltolódás. A világító mécsesek karácsony idején több helyen jelzik, hol történtek egykor közúti balesetek. Fontos megjegyeznünk, hogy a központi temetőkereszt mellé többen karácsonykor is elhelyeznek egy-egy mécsest, fenyőgallyat, s egyre több helyen figyelhetjük meg ezt a szokást a háborús emlékműveknél, sőt a településen található más szakrális kisemlékek, elsősorban keresztek mellett. Karácsonyi terítés a halottnak. A hiedelem szerint karácsonyeste hazalátogat az elhunyt családtag szelleme. A Magyar Néprajfi Lexikonban ezzel kapcsolatban a következőt olvashatjuk: ,Az ÿjel látogató halottak, angyalok ellátását szolgálja a hit szerint az éjjelre az asfialon haggott mákos tésfia. ”ls Eddigi kutatási eredményeim azt támasztják alá, hogy a hiedelem még most, a 21. század elején is erősen tartja magát idősebbek és fiatalabbak körében egyaránt. Több adatközlő is elmondta, még ma is megterít az elhunyt hozzátartozónak karácsonykor az ünnepi asztalon, általában azon a helyen, ahol szerettük életében ülni szokott, s azt is megemlítették néhányan, hogy ismerőseik, vagy rokonaik is így tesznek.19 Ételt is tesznek a tányérjára, amit éjszakára az asztalon hagynak. Általában a halált követő néhány évben még így cselekednek, majd lassan elmarad ez a szokás, de (ha ritkán is) arra is van példa, hogy akár 2-3 évtizede elhunyt személynek is megterítenek. Egyik adatközlőm meggyőződéssel állította, hogy az ételből reggelre hiányzott, s érezte az elhunyt hozzátartozó jelenlétét. Többen is beszámoltak szokatlan karácsonyesti élményükről, miszerint, „olyankor még a levegő is más a szobában”: „Nagymama osfi viszajöt karácsonykor is (...) Mindig észpevesfiik, hogy karácsonykor más a levegő, olyan szelőt érzek magam körül, mintha it lene valaki (...) Jött megnézni, hogy örülnek a gyerekek a karácsonyfának, osfi elment. Karácsonykor nálunk volt mindig míg élt, ő jöt be először a karácsonyfához a gyerekekei a szobába. Azóta is karácsonykor én mindig észreveszçm, mintha it lene. ’20 Egy 1989-ben tragikusan elhunyt fiatalember édesanyja elmondta: „Karácsonykor kis karácsonyfát szoktunk felvini a temetőre G. sírjára, szépen feldísfitem. Amikor meg karácsony este van, ugyanúgy megterítünk, mintha ő is it lene. Kiszedem neki a tányírba a levest, kiöntöm apájinkát, ugyanúgy, mind magunknak. Regeiig úgy hagyom. Mintha ő is köfiünk vóna,”21 11 Homonna (szlovákul: Lumenné) a mai Szlovákia keleti részében található. 12 Arról, hogy a napjainkban gyakori temetői lopások és rongálások sem számítanak „újkeletű szokásnak” ez, valamint több, a 19. század második felében és a 20. század elején megjelent sajtóhír is tanúskodik. 13 Felvidéki Hírlap 1913. január 12-, 2. o. 14 Kovacevicová (szerk.) 1990. 15 Lukács 2006, 243. 16 U. o. 17 L. Juhász 2009a, 90.; L. Juhász 2009b, 8-9. >» Pócs 1980, 68. « L. Juhász 2002, 159-160.; L. Juhász 2009b, 9. 20 L. Juhász 2002,160. 21 Uo. 153. 213
