Demeter Zsófia (szerk.): Alba Regia. Annales Musei Stephani Regis - Szent István Király Múzeum közleményei. C. sorozat 40. (Székesfehérvár, 2011)
Novák László Ferenc: A magyarság fejfája. Fejfák Fejérben
[ Alba Regia 40. (2011) Nem érbete itten lelke mert menybe ment, Holott a Kristussal orspágol minden Spent Drága érdemével benne hívőt meg kent, Végnélkül vénekkel ott enekli spent spent. Eper hétspápadik idő bogy kezdetett, boldogul kimúlt Úr akkor spülettetett; Húszon kettődik, nap, hogy Spent György érképéit Foljó ötven nyóltpban élte végeptetett. A temetőben, síron is megjelent az epitáfium. A XVIII. századból ismeretes „epitáfium” Nagykőrösről. A város nótáriusának sírjára epitáfium került (asztalos „csinálta” és „metszette”), a „társaságában, amelyet faragó mester készített, s az asztalos festette le.58 Méretére, alakjára, formakincsére vonatkozó adatok nincsenek. Minden bizonnyal névtáblaszerű sírjel volt, amit könnyűszerrel el lehetett távolítani a temetőből. A vallási villongások miatt Abonyban történt 1741-ben, hogy a katolikusok Nagypéntek éjszakáján rátörtek a reformátusok temetőjére, s az „Epithaphiumokat elhordták és feltüzelték”. Karcagon 1768-ban egy boszorkányperben történik róla említés. A vádlott asszony a kőfallal körülvett négyes akasztófán függő holttestekből szerzett egy tavaszi éjszakán a varázsláshoz szükséges „szeméremtestet” és kézcsontokat. Ezeket a „Temetőből hozatott egy darab Épithaphium deszkából rakott tűzzel” égette meg, majd törte porrá egy mozsárban.59 Az említett adatok egyértelműen bizonyítják, hogy sírjel funkciót töltött be az epitafa, amely egyszerű, könnyen mozdítható deszka volt. A későbbiek során — a stílusfejlődés következtében — már Abonyban és Karcagon ezek az epitáfiumok eltűntek. A XIX. század folyamán tekintélyes méretű tönkös és oszlop alakú (Karcag), és mívesen faragott gombosfák készültek, amelyek már nem viselték az epitafa nevet {gombosfa, fejefa), viszont Ordason a gombos fejfák megőrizték a régi epitáfiumra utaló terminológiát {epitafa). Az epitáfium funkcióját töltik be a névtáblák, amelyekre felvésték az elhunyt nevét, születése és halálozása évét, alkalmasint rövid szöveget. A névtáblák között sajátos típust alkotnak Sárszentlőrinc (Tolna megye) evangélikus lakosságának sírjelei. A névtábla alakját az a tartóoszlopszerű fakereszt határozza meg, amelyre felerősítették a szöveggel vésett deszkalapot. A háromszög alakú teli, földön álló névtábla, epitáfium oldalát is fával szegték be.60 A névtáblát (epitáfiumot) általában nem kereszt alakú fára, hanem faoszlopra erősítették fel. Ezek megtalálhatók Kárpát- Európa egész területén, többek között Milotán, Tiszabecsen (Szabolcs-Szatmár-Bereg megye), Bogyiszlón (Baranya megye), Csurgónagymartonon (Somogy megye), Alsórákoson (Racos, volt Nagy-Küküllő vármegye). Ezeket a névtáblákat Balassa Iván „epitáfiumos fejfa” terminológiával illeti.61 Vizsgált területünkön, Fejérben gyakori és általános sírjel a névtábla. Egyszerű, oszlopfejfa mellett Magyaralmáson (6. kép), epitáfiumos sírjelként Abán (7-8. kép), Iváncsán (9. kép), antropomorf jellegű formakinccsel Iváncsán (10. kép), Csákberényben (11. kép). Ercsiben a névtábla már a tábla alakúság irányába mutat (12-13. kép) A névtáblák átmenetet képeznek a tábla alakú fejfák felé. A tábla alakú fejfákat különböző vastagságú deszkából, laposra vágott fatörzsből készítették. A névtáblákhoz állnak közelebb azok a fejfák, amelyek egyszerű formakincsű, kerek végződésű és szegéllyel rendelkező vastag deszkalapok. Több esetben háromszög alakban is lezárják a fejrészt. A tábla alakú fejfák között találhatóak antropomorf jellegűek, amelyek tekintélyes vastagsággal rendelkeznek. Közöttük a legjellegzetesebbek közé tartoznak a dunapataji (Bács Kiskun megye), gömörsimonyi (Simonovce, volt Gömör-Kishont vármegye), nagypeterdi (Baranya megye), szennai (Somogy megye) fejfák. A nem antropomorf táblás fejfák legszebb példányai Irsáról (Albertirsa, Pest megye) ismeretesek.62 A Mezőföldön, Fejérben változatos formakinccsel rendelkeznek az antropomorf tábla alakú fejfák. Az egyszerűbb faragásúak megtalálhatóak Iváncsán (14—15. kép), Kislángon (16—17. kép), Csákberényben (18. kép). Jellegzetesebb antropomorfia mutatkozik Sárszentmiklós (19. kép), Sáregres (20-21. kép), Fejérvárcsurgó (22. kép), Vál (23. kép), Ercsi (24—26. kép) tábla alakú fej fáinak formakincsében. Összegzésként hangsúlyozzuk, hogy vizsgált területünkön, a Mezőföldön, Fejér megye egész területén megtalálhatóak a fából készült sírjelek különböző típusai, a reformátusok által lakott települések temetőiben. Az 58 NOVÁK László Ferenc 2005, 86-87. 59 NOVÁK László Ferenc 2005, 88. 611 NOVÁK László 1982, 766. 61 BALASSA 1989, 56-57., 60. 62 NOVÁK László 1978, 245—246. Az említett fej fák is eltűntek az irsai evangélikus temetőből. Egyik közülük adomány útján az Arany János Múzeum állandó fej fakiállításába kerülhetett. 199
