Demeter Zsófia (szerk.): Alba Regia. Annales Musei Stephani Regis - Szent István Király Múzeum közleményei. C. sorozat 40. (Székesfehérvár, 2011)
Silling István: A pestisszentek vajdasági tiszteletéről
Alba Regia 40. (2011) döntötték le. Bár a tér ma újra a Szentháromság nevet viseli, de csupaszon, s a lakosság is (joggal) Kopasz térnek csúfolja. A bánáti városokban Pancsován emeltek szobrot a Szentháromság tiszteletére 1870-ben, a római katolikus templom előtti tér oldalán, ahol Borromei Szent Károly temploma is áll. Ez az emlékmű a falusi késő barokk oszlopok jegyeit viseli magán. „Falusi Szentháromság-szobraink is általában a XVIII. szájad pestisjárványait idézik, de ugyanakkor követik a városi szakrális kordivatot is. Leginkább templomkertben állítják, újítják föl őket. ” — írja Bálint Sándor.4 5 Felénk a legszebb falusi Szentháromság-szobor valószínűleg a bezdáni, amelyről külön kell szólnunk, mert a pestisszentek egész kis közösségét ábrázolja, és láss csodát, még ma is áll. Pestisoszlopon trónoló Szentháromság-ábrázolás látható Kupuszina (1864), Szerbmilitics, Monostorszeg, Doroszló, Szonta, Gombos (1907), Kúla, Nemesmilitics, Kishegyes (1926), Csantavér (sérült, voltak mellékszobrai is, 1893), Szenttamás, Becse (1906) településeken, illetve volt, de már nincs meg Prigrevica-Szentivánban, Bácsban, Topolyán (1872). A Szentháromság-szentélyek és -emlékművek mellett folyamatosan tiszteltek szenteket is, akiknek közbenjárását hathatósnak tartották az említett pestisbetegség elhárításában. Diós István a következőkben foglalja össze seregüket: „pestisspentek: apók a spentek, akiknek köpbenjárását kérték a 14—17. spápadban Európát sújtó járványok idején. Általában tisptelték Spt. Antalt, Spt. Rókust és Spt. Sebestyént, Hollandiában Spt. Adorjánt és Spt. Makáriospt, Franáaorspágban Spt. (IX.) Lajost és Spt. Genovévát, Spanyolorspágban Spt. Teklát, Toletinói Spt. Miklóst, Spt. Kopmát és Damjánt. A barokk korban Borromei Spt. Károly, Spt. Ropália, Xavéri Spt. Ferenc és Spt. Kajetán került még apestisspentek kópé. Szent Rókus ezek közé tartozott már a 14. század óta, azonban a mi vidékünkön ilyen korai kultusz, ha esetleg volt is, nem maradhatott fenn a történelmi események miatt. De a régió újrakeresztényiesítése után hamarosan megjelentek a Szent Rókus-kápolnák. A legelső a zombori lehetett a nosocomium melletti temetőben, s valószínűleg 1689-ben épült,4 5 6 7 8 csak az épület anyaga miatt újra építtette Mandity Mátyás 1725-ben, majd mai alakját 1835-ben nyerte el. Plébániatemplom volt mindaddig, amíg Ferenc császár a Ferenc-rendi barátokat ki nem tiltotta a városból, és nagy templomukat a helyi parókia szükségleteire átengedni elrendelte. Szabadkán a város központjához igen közel, de abban az időben már a központon kívül, a zombori út elején áll a Szent Rókus-fogadalmi műemlékkápolna, amelyet, források szerint már 1738-ban megépítettek a pestisszent tiszteletére, majd többször átépítették.7 8 A kápolna külső homlokzatán a következő felirat olvasható: VOTIVA HAEC FVNDAMENTIS A SENATVCIVICO SIBI ET POSTERIS RESTABILITA. Ez a kápolna is plébániatemplomként szolgált a városban, akárcsak a zombori, amíg itt, Szabadkán a Szent Teréztemplom fel nem épült. Máig évente tartanak benne misét a szent emléknapján. Templomot szenteltek Szent Rókus tiszteletére először Újvidéken 1803-ban, majd ugyancsak Szabadkán a Kér városrészben, amelyet 1894-ben kezdtek építeni. Szent Rókus-kápolna áll a bajmoki temetőben is. Bánátban a verseci temetőben is áll egy Rókus-kápolna 1839— 1840-ből „Egy kápolnát Spent Rókus tiszteletére ap 1837-es pestisjárvány emlékére építettek... ”,s amelyet ma már más vallásfelekezetnek engedett át a helyi lelkészség. Prigrevica/Szentiván sváb falu temetőjében is Szent Rókus-kápolnát építettek 1851-ben, de ezt, a többi itteni katolikus szakrális emlékművel együtt eltüntette az új és más felekezetű lakosság. Bácspalánka temetőjében is Szent Rókus-kápolna állt 1889 óta. Kerény (Kljajicevo) német lakói a temetőben Szent Rókus és Szent Sebestyén tiszteletére emeltek kápolnát, azaz két pestisszentnek is egyszerre, de még Szent Antalnak is, akit ugyancsak tiszteltek a pestistől óvó szentként. Azonban ezek az építmények is sorra tönkrementek a vallástalannak nevezett idők során. Pedig milyen gazdag albumot lehetne készíteni ezekből a szakrális emlékekből, ha megmaradtak volna! A Vajdaság harmadik nagy régiója a Szerémség, ahol ugyancsak tisztelték a pestistől oltalmazó szentet. A mai vajdasági Szerémség legnagyobb városában, Szávaszentdemeteren (Sremska Mitrovica, a római korban Sirmium) 1880- ban építettek temetőkápolnát tiszteletére. Temploma is volt ebben a régióban a szentnek, méghozzá Péterváradon 1808 óta (ma Növi Majur a városrész neve, ahol áll), valamint Zimonyban 1836-ban. 4 BÁLINT 1998, II., 440. 5 DIÓS 2005, 871-872. 6 SILLING 1994, 12. 7 RAJSIC 2000, 98. 8 ERŐS 1993, 468. T T 167
