Demeter Zsófia (szerk.): Alba Regia. Annales Musei Stephani Regis - Szent István Király Múzeum közleményei. C. sorozat 40. (Székesfehérvár, 2011)
Szilárdfy Zoltán: Mártír szerzetes portréja Lébényben
Alba Regia 40. (2011) SZILÁRDFY ZOLTÁN MÁRTÍR SZERZETES PORTRÉJA LÉBÉNYBEN Évtizedekkel ezelőtt Lebenyben jártamkor a plébánián egy különleges portréra lettem figyelmes. Az életnagyságú képmás latin felirata az egyetlen kiindulási pont, amely rávilágít az ábrázolt személyére, s hosszas kutatás után még ma sem tudunk többet róla.1 (1. kép) A latin szöveg a következő: „B. ANTONIVS A S ANNA REFORMA TVS MOLVCIS PRO DEFENSIONE SVÆ PVDICITIAE VIRILITER RESISTENC FÆMINEIS GLADIIS SENSIM TRANSVERBERATAS TANDEM MDCLX CAPITE TRVNCATVR.” (2. kép) Magyarul: „A SANCTA ANNA-I OBSZERVÁNS BOLDOG ANTAL A FŰSZER-SZIGETEKEN TISZTASÁGÁNAK VÉDELMÉBEN FÉRFLASAN ELLENÁLLVA NŐI KARDOK ÁLTAL LASSACSKÁN ÁTSZÚRATTATVA VÉGÜL 1660-BAN LEFEJEZTETETT.”2 A feliratból a 350 éve történt vértanúság helyének meghatározása a jelentőségteljes. „Molucis” illetve „Molucæ” a Fűszer-szigeteket (Malucca-szigetek) jelöli, amely az Indiai-óceánnak az Indonézia — Új-Guinea szigetvilágában foglal helyet. (3. kép) A Sancta Anna helységnév minden bizonnyal a missziós telep neve, amely akkor feltehetőleg portugál fennhatóság alá tartozott. Boldog Antal életnagyságú térdképén a feje fölé két gyermekangyal a tisztaság és vértanúság fehér és piros rózsáiból kötött koszorút emel. A kékszínű virágok a tragikus haláleset fájdalmára utalnak. A szerzetes nyakán hurokra kötött kötél, amit bal kezével fog, testéből három tőr áll ki, jobbjában pedig szablyát tart. Elképzelhető, hogy a bennszülötteknek az evangéliumot hirdető ferences a vad matriarchátus áldozata lett. Kilétéről eleddig többet nem sikerült megállapítani.3 Ismételten feltételezésekre hagyatkozunk a jó kvalitású, a 17. század utolsó évtizedeiben készült festmény provenienciájára vonatkozólag. Baráth-Németh Attila c. kanonok sopronbálfalvai kanonok feltételezése szerint Győrből kerülhetett Lébénybe. A misszionárius barát vértanúsága friss hírként juthatott el Győrbe, ahonnan a ferencesek 1786. évi feloszlatásakor templomuk és kolostorok elsőrangú minőségű berendezési tárgyai különböző templomokba kerültek.4 Boldog Antal vértanú ferences szerzetes eddig ismeretlen különleges személyiségének bibliai előzményei is voltak. A „jó alakú és szép arcú” egyiptomi József pátriárkát Putifár felesége megragadta ruhájánál foga, és azt mondta: Hálj velem! De ő otthagyta ruháját a kezében, kiment és elmenekült. (I. Móz 39,6; 10—12.) Sámsont Delila szerelme csalta tőrbe. (Bír 16.) A hagiográfiából Aquinói Szent Tamás példáját említem, aki tizenhét éves korában családja akarata ellenére Szent Domonkos rendjébe lépett. Erőszakos testvérei várfogságba vetették. Szobájába aljas módon egy rossz hírű nőt küldtek, akit az ifjú Tamás tüzes zsarátnokkal űzött ki. A várból kötéllel leereszkedve sikerült kimenekülnie, s Nápolyban kitölteni szerzetesi próbaidejét.5 Érdemes a szentek megalkuvásmentes helytállására felfigyelni, s az ilyen különleges esetek után kutatva a hazai művészet egy ilyen unikális emlékét megismerni. 1 Dr. Solymos L. Szilveszter O.S.B. atya írta le a szöveget, melyből arra következtetett, miszerint itt rendkívüli esetről van szó: nők megerőszakolásának ellenálló áldozatról. A fényképfelvételt 2005-ben Gogh Fibor plébános úrnak köszönöm a publikálás jogával együtt. 2 A szöveg rejtélyeinek megfejtését Gálos Miklós műfordító, tudományos kutatónak köszönöm, aki az ismertetésben közölt térképet is rendelkezésemre bocsátotta. 3 Assisi Szent Ferenc rendjeiben a szerzetescsalád szentjeinek és boldogjainak névjegyzékében nem találtuk. Az assisi-i anyakolostorban a rend által tisztelt személyek számtalan metszetképe függ, de azok között sem szerepel, amit Kálmán Peregrin O.F.M. volt szíves kutatásomhoz átengedni. 4.Vö.: Bedv Vince (dr): Győr katolikus vallásos életének múltja, Győr 1939. 33—46; B. K. [Buzási Knikő]: Szent Imre. In: Történelem-Kép. Szerk: Mikó Árpád, Sinkó Katalin. Budapest, 2000. Kat. V-25. 332—333. 5 Schütz Antal: Szentek élete. Budapest, 1933. 240. 155
