Demeter Zsófia (szerk.): Alba Regia. Annales Musei Stephani Regis - Szent István Király Múzeum közleményei. C. sorozat 40. (Székesfehérvár, 2011)
Gráfik Imre: "Bölcsőmet ringatá…" - Nyugat-magyarországi bölcsőtípus-változatok
Gráfik Imre: „Bölcsőmet ringató... ”— Nyugat-magyarorssfigi bölcsőtípus-vá/tosjitok ugyancsak ismert egy példánya11 és két olyan, melyeknek az állványa hiányzik. Az utóbbiak egyike vörösrézből való. Ez II. Rákóczi Ferencé volt, két végén az apa és az anya névjelével.12 A másik hiányos példány faragása szintén főúri tulajdonosra vall.13 14 Magyarországon a parasztság körében elterjedt állványos bölcsők népi neve általában bölcső, változataiban ládabölcső, hinlabölcső, ringó bölcső4 4 Az állványos bölcső megnevezés köznyelvi, illetve szakirodalmi terminus. A köznép, a parasztság használatában egy többé-kevésbé azonos, illetve hasonló alaki-formai változat figyelhető meg. Ez a bölcsőforma egy szilárdan megépített, a földön két, fordított „T” alakú lábon áll, melyeket egy vagy' két hosszanti, merevítő léc köt össze. Az állványra felfüggesztett bölcsők szerkezete és alaki-formai kiképzése - kisebbnagyobb eltéréseket mutatva — különböző lehet, csakúgy, mint a felfüggesztés módja. Az e típusba sorolható állványos bölcsők elterjedése a magyar nyelvterületen — a közgyűjteményekben őrzött tárgyi dokumentumok alapján — meglehetősen szórt. Nyugat-magyarországi példányai15 jól mutatják az alaptípus különböző variánsait (1-4. kép), illetve a ládatest és az állványzat kialakításában mutatkozó eltéréseket. A bemutatott változatokon túl azonban, mint ahogy' a Magyar Népraj\ IV. Életmód monográfia Lakáskultúra fejezetében az állványos bölcsőkkel kapcsolatban fentebb már hivatkozott közleményünkre utalva az olvasható: „A 19. századból polgári példányok is maradtak fenn (lásd pl. Gráfik I. 1988, 182.)”.16 Jelen közleményünkben a népi, paraszti használatból ismert változatoktól eltérő városi, polgári variánsokra hívjuk fel a figyelmet. Példáink Vas megyéből származnak, s ezzel a ténnyel, valamint a hazai és a nemzetközi szakirodalom vonatkozó megállapításaival összefüggésben föltétlenül figyelembe kell vennünk, hogy a történeti Vas vármegye rangos főúri családoknak adott otthont. Aligha tévedünk, ha föltételezzük, hogy e főnemesi, arisztokrata családok körében ismert volt, vagy' lehetett az állványos bölcső, illetve annak típusváltozatai. Bár e vonatkozásban közgyűjteményeinkben kifejezetten főúri használattal kapcsolatosan sajnos nincsenek tárgyi bizonyítékaink, van azonban egy olyan változat, mely kiemelt figyelmet érdemel. Nevezetes tárgyunk (ltsz. 60.156.1.1—5.) eredeti tulajdonosára nincs információnk, de bizonyosan nem főúri körökből származik. Az azonban jól kivehető, hogy jelentős eltérést mutat a fentebb ismertetett példányoktól, s az állványos bölcsők azon — magyarországi előfordulását tekintve ritka — változatai közé tartozik, amelynek talapzatába fiók illeszkedik. (6. kép) A tárgy' leírása: A fekhely kifele szélesedő, sarokpüléres szerkezetű (ácsolt?). A feneke: lucfenyő deszka. Az oldalrács: erdeifenyő léc keretszerkezet hengeres fenyő pálcaráccsal. Flóderozott, a pálcák feketére festettek, kopottak. Az oldaldeszka: diófa. Külső oldala flóderozott, domborodóra kialakított. A deszka középső részén 3-3 lefűrészelt kampó hengeres csapja. A rövid oldal: trapéz alakú diófa deszka. Kívülről és a belső oldal felső részén flóderozott. Az oldalalján a fenékdeszkát tartó lécek vasszögekkel rögzítettek, fenyőfából készültek. A tartószerkezet fiókkal ellátott lapos szekrénykéből induló kétoldali oszlop. A feneke: alulról faszögekkel rögzített lucfenyő deszka (2 darabból áll). A fenék illesztését kétoldalt vékony fenyő takaróléc fedi. A szekrényke fedőlapja diófa deszka. A kávaszerkezethez felülről faszögekkel rögzített, azon enyhén túlnyúló, felső éle lekerekített. A szekrényke oldala szilvafa padlódeszkából készült, mely a dió hátlappal fecskefarkfogazással kapcsolódva elől nyitott, háromoldalú kávaszerkezetet alkot. A káva rövid oldalának (szilva) közepén, a belső oldalon enyvezett, faszögekkel megerősített lapolással kapcsolódik a karéjosan fűrészelt diófa állványzat. A fiók: előlapja diófa, oldala és feneke fenyő. A három fenékdeszka az oldaldeszkák nútjába csúsztatott, a hátsó fiókoldalhoz vasszögekkel rögzített. A fiók kávaszerkezetét hátul nyitott, elől félig takart fecskefarkfogazással állították össze. A bölcső a látható részeken festett, flóderozott. Festése keményfautánzat, talán dió is lehet. Hogy miért flóderozhatták? Talán a faanyagok egységes látványa miatt, bár a látható részeken csak a rácsozat készült fenyőfából. A flóderozást magyarázza talán az is, hogy a felhasznált dió nem túl szép anyag. Sok közte a szijácsos, rajzolat nélküli szélanyag. (A minden részletre kiterjedő tárgyleírást Nagy Endre muzeológusnak ez alkalommal is köszönöm.) Sajnálatos, hogy e minden kétséget kizáróan asztalos mesterember kezére valló bölcsőről, pontosabban használóiról nincsenek részletes adataink. Az egész talapzatot kitöltő fiók városi-polgári használatra, s talán német 11 GABNAY 1900, 36. kép, 81. 12 GABNAY 1900, 81. és 84.; R. VÁRKONYI. 1989, 20-21., 32. és 62. 13 BÁRÁNYNÉ OBERSCHALL 1940, 21. kép, 30. 14 K. CSILLÉRY 1982,115. >5 Vö.: GRÁFIK 1988, 182-184. 16 MAGYAR NÉPRAJZ IV. 1997, 413. 14
