Demeter Zsófia (szerk.): Alba Regia. Annales Musei Stephani Regis - Szent István Király Múzeum közleményei. C. sorozat 40. (Székesfehérvár, 2011)
Horváth József: Végrendeleti adalékok a 17. századi győri vallásos társulatok (kongregációk) történetéhez
Horváth József: Végrendeleti adalékok a 17. s%á%adi győri vallásos társulatok (kongregációk) történetébeç A Győrbe a török veszély elmúlta után csak 1614-ben visszatérő ferencesek34 nagy népszerűségét a nekik szánt 166 kegyes hagyomány egyértelműen bizonyítja; figyelemre méltó továbbá, hogy e hagyományok megoszlása az 1610- es évek közepétől a század végéig szinte teljesen egyenletes. Hogy gyorsan megkedvelte őket a város lakossága, azt bizonyítja az is, hogy két évvel visszatelepedésük után, 1616 októberében már végrendeleti kegyes hagyományban részesültek, melyet gyorsan követtek a továbbiak: elsőként Domian Ilona asszony hagyott öt forintot „az Barátoknak”; 1623-ban Iszakouich Gombkoteo András 10 forintot rendelt számukra, míg Iuan mester özvegye három évvel korábban egy fazék vajat.35 Hatásuk hamar kiterjedt a város környékére is: 1624-ben Nírő Mihály káptalanpatonai jobbágy is megemlékezik róluk utolsó rendelésében, két mérő gabonát juttatva nekik.36 A számos értékes hagyományt itt és most nem részletezve is könnyen belátható, hogy a nép körében leginkább „barátok”, néha „szürke barátok”, a század második felében már inkább „franciscanus barátok” néven emlegetett ferences szerzetesek a város vallási életének meghatározó szereplői voltak, és kedvelte őket a lakosság minden csoportja, tekintet nélkül társadalmi helyzetre, foglalkozásra vagy nemzetiségre.37 Bár a ferenceseknél lényegesen kevesebb, de azért jelentős számú hagyományban részesültek a Győrött 1626-ban Dallos Miklós győri püspök támogatásával letelepedő jezsuiták is. Az 1627-től iskolát is működtető szerzetesrendet az 1630-as évek közepétől kezdi hagyományokkal támogatni a város lakossága, amikor templomuk építéséhez kezdenek. „Az Páter Jezsuiták ha kezdik az templomot csinálni, arra hagyok 2 forintot” - olvasható pl. Tholnay János deák 1634 novemberében kelt végrendeletében; példáját a következő években többen — köztük négy évvel később testáló özvegye is — követik.38 Ennek köszönhető, hogy a század közepéig másfél évtized alatt 22 kegyes hagyományt kapnak; templomuk elkészülte után viszont — úgy tűnik — már kevesebb hagyományt kap templomuk és kolostoruk. Az elmondottakból kitűnik, hogy a 17. századi Győr római katolikus lakosságának vallási életében a Nagyboldogasszony-, a ferences, valamint a jezsuita templom játszotta a legnagyobb szerepet. Valószínűsíthetjük azonban, hogy érzelmi kötődés szempontjából az utóbbi kettő templom (és kolostor) szerepe volt inkább meghatározó. A 17. ssgá^adi győri kongregációkról Amint az a fenti táblázatból is látható, a korábbi kvantitatív vizsgálatom során átnézett 804 gyón végrendeletben összesen 87 olyan kegyes hagyományt számolhattam össze, melyet Győrött működő kongregációnak, azaz vallásos társulatnak címeztek. Ilyen jellegű egyesületek — melyekben Bálint Sándor a céhek őseit sejti39 — már az előző évszázadban is működtek Győrött: az első „kalendás egyesületet” — melyet a Boldogságos Szűz oltalma alá helyeztek — 1523-ban alapították.40 A 16. század második felének hadi eseményei miatt azonban e társulatok41 folyamatos működése megszakadt; Győrre is igaz tehát Tüskés Gábor és Knapp Éva összegző megállapítása, mely szerint „a török hódoltság, a reformáció és az aktív részvétel csökkenése következtében a 16. században a legtöbb középkori társulat megszűnik”42 - és csak a 17. század első felében szerveződnek újjá, ill. alakulnak újabbak. Győr esetében a folyamatosságot már önmagában leheteüenné tenné a város négyéves (1594—1598) török megszállása, valamint az ezzel járó „lakosságcsere”; de nyilván szerepe volt a társulatok megszűnésében a protestantizmus előretörésének, valamint a szerzetesrendek városbeli hiányának is. Ez utóbbit bizonyítja, hogy az újabb vallásos társulatok alapítása az 1630-as évektől kezdődik a városban; az első dátumhoz köthető alapítás a jezsuitáknál működő Mária Kongregációé, mely 1631-ben kezdte meg működését.43 Ezzel magyarázható, hogy a 17. század első feléből mindössze 12 darab, kongregációnak rendelt kegyes hagyományt sikerült fellelnem, és ezek mindegyike az 1640-es évekből származik. E hagyományok közül három szól a „Magyar”, egy a „Német”, három a „Nagyboldogasszony” és egy „a jezsuitáknál működő” kongregáció javára; míg négy esetben egyszerűen „a kongregáció” a címzett. Ezekből a rendelésekből csupán annyi állapítható meg bizonyosan, hogy legalább 4 közülük a jezsuitáknál működő (valamelyik) kongregáció javára rendeltetett; a többi egyaránt szólhatott ferenceseknél, ill. jezsuitáknál működő vallásos társulatnak, hiszen mindkettőjüknél működött német és magyar kongregáció is. Az idézett adatsor ugyanakkor jól érzékelteti a kutató nehéz helyzetét is: az első évtizedekben 34 Győri kolostoruk és templomuk történetéről ld.: NÉMETH 1931. 33 HORVÁTH 1995, 62., 98., ül. 81. 36 HORVÁTH 1995, 100. 37 A győri ferencesek végrendeletekből kitűnő népszerűségéről részletesebben ld.: HORVÁTH 2005. 38 HORVÁTH 1996a, 36.; özvegyének végrendeletét közli: HORVÁTH 1996a, 57. 39 BÁLINT 1938, 30. 40 BEDY 1930,162. 41 Az említett „kalendás egyesület” mellett — mely nevét onnan kapta, hogy minden hónap első napján („calendae”) gyűltek össze — tudunk további kezdeményezésekről is (vö.: BEDY 1939; HORVÁTH 2000c, 87.). 42 TÜSKÉS-KNAPP 2001, 272. 43 MOHL 1898, 113. 148
