Demeter Zsófia (szerk.): Alba Regia. Annales Musei Stephani Regis - Szent István Király Múzeum közleményei. C. sorozat 40. (Székesfehérvár, 2011)
Paládi-Kovács Attila: Adalékok Visky Károly életútjához
Alba Regia 40. (2011) Viski tanári tevékenységének az etnográfia története szempontjából fontosabb részét alkotja egyetemi tevékenysége, a kolozsvári tanszék megalapításában és a budapesti tanszék folytonosságában betöltött szerepe, nevesebb tanítványainak köre és professzori habitusa, oktatási módszere. Egyetemi munkásságáról a róla eddig megjelent emlékezésekben csupán morzsákat találunk. Balassa Iván sommásan szól erről a fontos kérdéskörről: „Viski csak néhány évet taníthatott az egyetemen, de ennek ellenére, számos tanítványt nevelt, akik ma nemcsak az ország határain belül, hanem Erdélyben és máshol szeretettel emlékeznek mesterük indítására és azokra a művelődéstörténeti távlatokra, melyeket ő nyitott meg számukra.”28 Egyetemi hallgatói, tanítványai közül első helyen említendő Kós Károly, aki kolozsvári kinevezése után rögtön csatlakozott hozzá, s élete végéig megmaradt hűséges tanítványának. Amikor a Magyar Tudományos Akadémia külső tagjává választotta (199S) székfoglaló beszédében így emlékezett rá: „...közben Viskit a budapesti egyeteme hívták meg, én őt egy1 évre oda is követtem... Viski közben kijárta nekem az általam választott magyar peremvidéki - őrségi és G aram-völgyi — nyári gyűjtőútjaim anyagi fedezését, és ugyancsak ő ajánlotta Pável Ágostonnak az őrségi gerencsérségről írt első néprajzi tanulmányomnak a Dunántúli Szemlében való folytatásos közlését is. Utolsó évemet aztán már Kolozsvárt végeztem az ide megválasztott Gunda Béla professzornál.”29 * Budapesti hallgatói közül csak a nevesebbeket említve, ki kell emelni if). Kodolányi János, Kresz Mária, Kovács Ágnes, Vajda László, Belényesy Márta és Gaál Károly nevét.311 Közülük ketten - Kresz Mária és Kovács Ágnes - 1973- ban előadást tartottak róla a Magyar Néprajzi Társaság ülésszakán. Kresz Mária, aki lenyűgözve hallgatta Viski első előadását, Györffy Istvánról szóló emlékeit, a következő előadásokat már jegyzetelte, s egyetemi füzete alapján idézte fel Viski nézeteit a „néprajzi szemlélet” mibenlétéről. ,,A néprajzi szemlélet célja, hogy a kutató belülről ismerje meg a világot, a nép világát, hogy igyekezzen megrajzolni bármely népnek vagy népcsoportnak az ő sajátos világképét... Ez a világkép tökéletesen kerek, minden benne van, de csak az van benne, amit a nép belehelyezett.”31 Gaál Károly is azt hangsúlyozta kései megemlékezésében, hogy Viski fő törekvése az egyetemi oktatás, az előadások és a szemináriumok során a néprajzi szemlélet, a helyes kutatói közelítés módszereinek kialakítása volt. Rövid idő alatt olyan közeli kapcsolatba került professzorával, hogy a pesti Szent Imre Kollégiumból, a Ráday utcából átköltözött Viskiék lakásába, a Galamb utca 4-be. Ettől kezdve az esti beszélgetések jelentették számára a szakmai továbbképzést. Viski verte a fejébe, hogy „a magyarországi hagyományos kultúra az európainak egy része és nem valami ettől elszigetelt történetieden konstrukció.” Ugyanott megjegyzi, hogy „Viski Károly aranyjánosi bölcsességgel igyekezett minden hallgatójának atyailag segíteni, egyiknek alkalmi munkát szerzett, a másiknak egy öltönyt ajándékozott, mindenki panaszát, örömét meghallgatta és ebben osztozott is, örömben együtt örült, a bánatot enyhítette.”32 Hasonló történeteket hallottam Vajda Lászlótól és Belényesy Mártától is, akiket 2008-ban, 2009-ben kérdezgettem Viskivel kapcsolatos emlékeikről. Belényesy Márta elmondta, hogy szüleit 1945-ben kitelepítették. Ezért nem volt elég pénze, hogy beiratkozzon az utolsó szemeszterre. Tandíját Viski fizette ki, s amikor a doktori értekezését kellett sajtó alá rendeznie, Viskiné, Klára asszony volt segítségére, pedig a professzor akkor már folyamatosan kórházi ápolásra szorult. Vajda Lászlóra főként Viski egyetemes néprajzi olvasottsága, a világ távoli népeinek, kultúráinak ismerete, széles körű tájékozottsága gyakorolt mély benyomást. Előfordult, hogy’ fitogtatni akarta frissen szerzett ismeretét és a szemináriumon provokálta a mestert, de Viski kiselőadással válaszolt a kérdéseire. „Te én akkor így mentem össze”, mutatta az ujjaival Vajda, egykori megszégyenülését szemléltetve. Mindamellett Viskiben volt némi hajlam a zárkózottságra, távolságtartásra is. Ezt említette az imént hivatkozott 1973. évi ülésszakhoz intézett levelében Vakarelski, és egykori hallgatói közül Kovács Ágnes is megfogalmazta: „mi, alak egyetemi előadásait hallgattuk, szemináriumának tagjai voltunk, közvedenül is tapasztalhattuk, hogy személyiségében volt valami sajátságos távolságtartás. Ezzel szemben tanulmányaira az emberközelség jellemző.”33 Ezek a felvillantott emlékek megerősítik Balassa Iván rövid értékelő sorait. A tanítványok névsorát látva Viski professzori működésének jelentőségét valószínűleg az eddiginél is többre kell értékelnünk a jövőben. 28 BALASSA 1974,192. 29 KÓS 1995, 89. Je PALÁDI-KOVÁCS 2007, 335. 31 KRESZ 1974, 168. 32 GAÁL 2004, 113. « KOVÁCS 1974, 171. 141
