Demeter Zsófia (szerk.): Alba Regia. Annales Musei Stephani Regis - Szent István Király Múzeum közleményei. C. sorozat 40. (Székesfehérvár, 2011)
Viga Gyula: Hétköznapi szükség és ünnei luxus. Néhány adalék a Felföld borforgalmához
Alba Regia 40. (2011) A filoxéra előtt a Selmeczi-hegység délnyugati lábánál még iható bor termett tehát: Garamspolos, Csejkő, Garamsyentbenedek népe a 18. században kereskedett is a borával. A 18. század derekán Bars vármegyén belül is számottevő forgalom zajlott, de például Garamapáti népe Budától és Esztergomból Nagyszombatba, és Garamsgentbenedekre szekerezett a borral.14 Zólyom vármegye bort Nógrád, Hont, Bars és Pest megyéből szerzett be a 18—19. században, de utazott tengelyen a Bódva völgye, Észak-Borsod bora is az Fide lény és Sytrák környékén munkát vállaló zólyomi szekeresek révén: Borsodba zsindelyt, lécet és más faárut vittek, s hazafelé kerekeztek a boroshordókkal (Hajnik, Nagyrét, Kovacsova).15 Kishont vármegye fuvarosai is szerepet kaptak a 18-19. században a borvidékek javainak forgalmában. Kishont nemesei között is akadtak extraneus birtokosok Tokaj-Hegyalján, akiknek a jobbágyai nem csak a szőlőterület megmunkálásában kaptak szerepet (Mád, Tállya, Keresztúr), de a borfuvarozásban is.16 De robotszolgálatba jártak a kishonti jobbágyok Sajósgentpéterte (Tóthegymeg, Fűrész népe), ill. Alacska és Pálfala szőlőibe is (Kokova és Klenóc lakosai). A kokovaiak bort fuvaroztak Kishontba Heves megyéből is: a 18. századi források Gyöngyös, Eger és Tamaörs borának forgalmáról szólnak. A 18-19. században - a leírások szerint - Nógrád megyéből S pirók, Rúd, Kösd, Ecseg és a Hont megyei Nagymaros borával is folyt a kereskedés,17 s már a múlt század elejéről tudunk arról, hogy Kecskemét környékéről a könnyű borokat Nógrád megyébe fuvarozták.18 Jelentős távolságra fuvarozták el az egri bort is. Lengyel kereskedők nagy tételben szállították Lengyelországba.19 Kisebb volumenű kereskedés folyt — a Mátra-vidék és Szolnok megye felé — a Gyöngyös környéki szőlők bortermésével is, ám ez elsősorban alkalmi fuvarokat jelentett. Tornán és Spepshen szintén éltek borkereskedők. Szepsiben a régi házak picéi nem az udvarra, hanem az utcára nyíltak. Paládi-Kovács Attila szerint ez az építési mód még abból az időből maradt fent, amikor a település borkereskedelme virágzott. De nem csak saját termésével kereskedett Torna megye, hanem jelentős — a 16—17. századtól fellendülő — tranzit forgalmat bonyolított Tokaj-Hegyalja borával is.20 Gazdasági jelentőségének és a régión túlmutató szerepkörének megfelelően, évszázadokon át a Tokaj-Hegyalja borával zajló kereskedelem integrálta leginkább a szomszédos térségek népét, hasonlóan a történeti borvidék kétkezi munkája által akkumulált népcsoportokhoz. Történetük és műveltségük azt igazolja, hogy Tokaj-Hegyalja és a tokaji bor a térség domináns gazdasági, társadalmi és kulturális szervezőereje volt.21 Sáros vármegyéből is Tokaj-Hegyaljára vonzották a kétkezi munkaerőt a szőlő talajmunkál és a szüretek. Hrabovcsik és Kurimka bevallása meg is nevezi a Hegyalján végzett munkát, de bizonyos, hogy több település munkaerejével is számolnunk kell. Bél Mátyás 1730 táján így fogalmazott Tokaj-Hegyalja szoléi kapcsán: „Az itt dolgozók nagyrészt magyarok, de szlovákokat, ruszinokat és lengyeleket is bebocsátanak a maguk szőlőművelő közösségeibe, minden munkát együttesen végeznek.”22 A nagybirtokosok is rendre elküldték jobbágyaikat a hegyaljai szüretre, s nem kizárt, hogy a 19. század elején már jelentős számú Sáros megyei extraneus birtokosnak is lehetett szerepe a felföldi vándormunkások Tokaj-Hegyaljára való közvetítésében.23 A bor szállítása részét képezte a földesúri szolgáltatásnak is, ám — főleg a hegyaljai bor — értékesítésének a 15—16. századból fejlett szervezete volt. A Hegyalja kitűnő minőségű borát a Felföld — főleg a Spepesség — vásárhelyein keresztül szállították észak felé Eengyelorspágba. A 16. századtól Kassa, Bártfa és Eperjes vette át a közvetítő kereskedelmet,24 ám - hasonlóan a görög-macedón, lengyel, később zsidó borkereskedők által megvásároltakhoz - a bor igen jelentős részét zempléni fuvarosok szállították el. A 18. századi investigatióban Zemplén mintegy 20 szlovák és ruszin településének lakói vallották, hogy borfuvarozással keresnek pénzt; a fuvaroztatók általában lengyel kereskedők voltak. Tudunk olyanról is, hogy az említett zempléni szlovákok és ruszinok bort szállítottak Lengyelországba, onnan pedig vásznat vittek Debrecenbe.25 Tokaj-Hegyalja szerepe azonban túlmutat a térségének társadalmát és műveltségét évszázadokon keresztül formáló szőlő és bor jelentőségén. Földrajzi helyzete, a Tisza és a szárazföldi utak hatása - még a 18-19. században is - három történelmi nagyrégió, az Alföld, Erdély és a Felföld javainak, tudásának és népeinek közvetítőjévé tette.26 A 14 UDVARI 1994, 99. 15 FÉNYES 1847, II. 163-164.; FARAGÓ 1973, 91. UDVARI 1988, 48-61. 17 RADVÁNYI1711-1716.; MAGDA 1819, 253. 18 SZTUDINKA 1911,22-23. » BAKOS 1969, 32. 2(1 SZIKLAY-BOROVSZKY 1896, 351.; vö. PALÁDI-KOVÁCS 1999, 345.; UDVARI 1990, 38-47. 21 BALASSA 1991; UDVARI 1988; UDVARI 1989, 102-115. 22 BÉL 1984, 404.; vö. BALASSA 1991, 261-286.; UDVARI 1988, 48-60. 28 MAKKAI 1954, 98-134. 24 KOMORÓCZY 1944; PALÁDI-KOVÁCS 1984, 64.; DANKÓ 1979, 270. 25 UDVARI 1988 2í> BELUSZKY 2009,13-26. 115 T T
