Demeter Zsófia (szerk.): Alba Regia. Annales Musei Stephani Regis - Szent István Király Múzeum közleményei. C. sorozat 40. (Székesfehérvár, 2011)
Borsos Balázs: A Palócföld mint kulturális régió
Borsos Báláig: A Palótfóld mint kulturális régió megjelenik — az egy vásárhelyre eső népességszámot bemutató lap kivételével. A kenderrost-megmunkálást illetően a teljes Palócföld (a délnyugati sarok kivételével) egyetlen típus zónájába esik. A kalendáriumi szokások, a népzene dialektusterületei és a népművészeti ágak fejlettségét illetően a Palócföld egy nagyobb északi egység része.19 A tánc nagy dialektus területei azonban kettévágják, a Zagyvától nyugatra a nyugati táncdialektus északnyugati területe, a folyótól keletre a középső táncdialektus keleti-palóc - matyó területe található. Az új stílus alapján készített zenei térkép, illetve a tánctagolás a fenti elosztások határait átszeli, a két csoportosítás inkább egymásra hasonlít: mindkét felosztásban például a Felső-Zagyva-vidék területi csoporthoz tartozik az alföldi Heréd, a Cserhát-hegylábi Ecseg, a palócföldi Maconka és a Barkóság—Medves-hegymellék területén levő Bárna. A kulturálisrokonság-vizsgálat alapján kimutatható, hogy a Mátra északi lejtője tövében levő három falu, Maconka, Bodony és Erdőkövesd egymás legszorosabb rokoni köréhez tartozik, de ide húz a Barkóság—Medves-hegyalja képviselője, Bárna is. Bodony esetében a legtávolabbi Karancskeszi a 15., ennél nemcsak a barkósági Domaháza (4.) és Uppony (11.) áll közelebb, hanem például az Alföld pereméről Heréd is (8.). Karancskeszi rokonsági sorában a legtávolabbi Mikófalva a 19. helyen áll. Fordítottan Karancskeszi pozíciója a 16. Bolyk rokonsági sora viszont nem a Palócföld, hanem a hasonlóan peremhelyzetű gömöri falvak felé mutat, az első négy helyen gömöriek állnak (Lévárt, Nagybalog, Cakó, Trizs) és Mikófalva csak a 25. Végeredményben azt mondhatjuk, hogy a bizonyítékok eléggé szórnak ahhoz, hogy a Palócföldet a kulturális vonásokat illetően is összetartozó kistájnak ismerjük el, a szorosabb rokonság inkább az északmagyarországi középhegység északi előterének kisebb egységei: Cserhát-Karancs-vidék, Mátra-vidék - Medves hegykörnyék, Bükk-vidék - Erdőhát összetartozó falvai közt mutatható ki. Barkóság A Barkóság területét Paládi-Kovács Attila a földrajzi Erdőhát tájjal azonosítja.20 A földrajzi értelemben vett Erdőhát (amely két kistájból, a gömöri és a heves-borsodi Erdőhátból áll)21 azonban nem egyezik meg pontosan azzal a területtel, amelynek lakosait Paládi-Kovács gyűjtései alapján a környékbeliek barkónak nevezik, vagy akik ekként fogadják el magukat.22 Ha csak az Erdőhátat vennénk Barkóságnak, az atlaszban egyedül Domaháza képviselné. Ha a Barkóság területét a népi tudatban tükröződő határok közt elemezzük, Domaháza mellett az atlasz gyűjtőpontjai közül Upponyt és a Nógrád megyei Bárnát soroljuk ide. Ugyanakkor Bárna Paládi-Kovács más tanulmányában a Medvesalja tágabb környezetében, a Medves-hegymelléken szerepel.23 A Medvesalján, bár mindkét csoportnevet ismerik, „ma már szívesebben vállalják a palóc, mint a barkó nevet.”24 Végeredményben vizsgálatunkban egy szűkebb és egy tágabb Barkóság-fogalommal kell dolgoznunk, s az előbbit csupán Domaháza és Uppony, az utóbbit ezeken kívül Bárna is képviseli. Megvizsgálhatjuk még a Bárna által képviselt tágabb Medves-vidék kulturális különállását is, azonban az Északi nagyrégió 50 települését nézve az összes lap klaszterezése során Bárna majdnem utolsóként, a 47. lépésben jelenik meg önálló egytagú klaszterként, ami a környékéhez (jelen esetben Bodonyhoz és Maconkához) való nagyfokú hasonlóságára utal, és a további vizsgálatot nem bátorítja. A szűkebb Barkóság két települése egy járásban és egy becslőjárásban található, egységességét tehát a statisztikai lapok alapján nem vizsgálhatjuk. Ugyanakkor a tágabb Barkóság a statisztikai adatok tükrében rendkívül egységesnek tetszik. Összesen 30 lapon mutatható ki az egység: egy (népsűrűség 1900) kivételével az összes demográfiai lapon, a 16 művelési ágak arányát bemutató lap közül 10-en, két jövedelmi lapon (nádas, teljes termőterület) és 1895-ben a szántóterületre vetített birtoknagyságot bemutató térképen. Mezőgazdasági szempontú egységét alátámasztja az is, hogy az északi átmeneti agrárrégión belül, annak déli határán fekszik. A három falu azonban három természeti középtájon (Bükk-vidék, Medves-vidék, Vajdavár-dombvidék) fekszik, amelyből az első kettő nagyobb területre is kiterjed. A nyelvjárási határ is átvágja, Upponyban már keleti palóc dialektust beszélnek. Minden építészeti felosztás alapján az északi házterülethez tartozik, ám Barabás szerint déli határától már az alföldi házterület felé tartó átmeneti zóna következik. A Borsod—Nógrád megyehatár minden vásárhely-sűrűségi lapon megjelenik, ebből a szempontból tehát egységről nem beszélhetünk. A Sajó mente a kendermegmunkálásban is zónahatár. A különböző kulturális aspektusok szerinti tagolódásvizsgálatok közül csak az étkezés esetében, és csak a szűkebb Barkóság jelenik meg a 14. lépésben egységként. A díszítőművészet szempontjából Domanovszky szerint határhelyzetű, tőle északra és keletre nincs kiemelkedő művészeti ág. A zene és néptánc nagy és közepes dialektusterületein belül helyezkedik el (a táncot illetően nyugat felé határon van), az új stílusra alapozott területi felosztás ugyanakkor két csoportra osztja: Bárna a Medves-vidék, a másik kettő a Borsodi-dombság része. A kulturális rokonságvizsgálat alapján azt mondhatjuk, hogy a 19 Ez utóbbi esetben azért, mert Domanovszky Palócföldet tágabban értelmezi. 20 PALÁDI-KOVÁCS 2003 (1982), 171.; PALÁDI-KOVÁCS 2003 (1989), 194. 21 HAJDÚ-MOHAROS 2000, 722., 774. 22 PALÁDI-KOVÁCS 2003 (1968), 136-141, különösen a 140. oldal térképe. 23 PALÁDI-KOVÁCS 2003 (1997), 358. ^ PALÁDI-KOVÁCS 2003 (1997), 375. 108
