Demeter Zsófia (szerk.): Alba Regia. Annales Musei Stephani Regis - Szent István Király Múzeum közleményei. C. sorozat 39. (Székesfehérvár, 2010)
Tanulmányok - Művészettörténet - A Bory Jenő Emlékkoferencia előadásai - Bory Jenő mint építész - Köpöczi Rózsa: A Bory-vár mint magánmitológia - A szimbolizmus jegyei Bory Jenő művészetében
Alba Regia 39. (2010) Mihály egész alakos emlékmű makettjével. A galéria előtt arany mozaikkal berakott betonlapon a művész jelmondata olvasható: ,yA kövek beszélnek. ” Továbbhaladva a második teraszra érünk, ami nem más, mint egy oszlopos, boltíves folyosó. Középső boltívét egy elefántszobor tartja, jelképesen a hátán hordozva az egész épület súlyát. Ezt a helyet ezért a kezdetektől Elefántudvamak nevezik. Mellvédjén Lehel vezér és Szolimán szitán monumentális betonszobra áll. A folyosó falán Bory Jenő allegorikus freskóvázlatai láthatók, jól mutatva sajátos történelemszemléletét: számára a négy legfontosabb történelmi korszak a klasszikus római kor, a kereszténység, a hűbériség, és a szocializmus. Ha jobb oldali irányba haladunk tovább a felfelé vezető lépcsőn, a főépület bejáratához érünk, ami több helyiségből áll. Középpontjában a kb. 100 négyzetméter alapterületű, betonkazettás mennyezetű szobrászműterem helyezkedik el, amit építője lovagteremnek is nevezett. Itt dolgozott egykor Bory-mester. Az eredeti felszerelésből már hiányzik a hatalmas mintázóasztal. Ezek a díszes termek ma már inkább múzeum benyomását keltik. Bory Jenő művein kívül több száz darabból álló, jelentős műgyűjteményének darabjai láthatók itt. Felesége festményei mellett, többek között Rakssányi Dezső, Körösfői Kriesch Aladár, Haranghy Jenő, Viski János... stb. vásznai borítják szinte tapétaszerűen a falakat. A várudvar baloldalán az épülethez kilátótornyok csatlakoznak, várkapu köti össze őket, fölötte vastag láncon pallos függ, itt természetesen betonból öntve. A toronytetők bástyáiról szép panoráma nyílik a környékre. A csigalépcsők, beugrók, pihenők is tartogatnak meglepetéseket, a legváratlanabb helyeken bukkan föl egy-egy portré, egész alakos figura vagy színes üvegablak. Mind-mind szimbolikus helyek, megállásra, gondolkodásra késztetnek. A vár hátsó traktusát, ami nem más, mint egy varázsos hangulatú belső kert, Szjzpszlopos udvarnak nevezték el. A zöld növényzet valójában a vár tereinek folytatása, mondhatjuk ezt a helyet az édenkert másának, olyan otthonos helynek, ahol néhány percre átléphetünk egy más idősíkba. Az udvart körbefutó folyosó fölött 103 oszlopon, 24 kupola emelkedik. Az így kialakított árkádok alatt Bory Jenő az ország különböző pontjain felállított szobrainak gipszmásolatait helyezte el, mintegy pszeudo múzeumot alakítva ki saját műveinek modelljeiből. Az egyébként sehol ilyen együttesben nem látható szobrokat gipszöntvények helyettesítik, melyek kissé bizarr látványt nyújtanak, mert az eredetileg különböző léptékű és anyagú művek itt egyneművé, egyszínűvé változtatva, egymás mellé állítva új minőséggé váltak, különös hatást keltenek, szinte olyan érzésünk van, mintha egy panoptikumban járnánk. A kupolák és oszlopok fölötti nyitott, árkádos folyosót történelmi szoborgaléria övezi, ez Bory Jenő sajátos nemzeti panteonja, betonba öntve. ,A sorodat 43, többnyire páros betonszoborból áll, az ősvezér Almossal kezdődik és Tinódi Lantos Sebestyénnel, a magyar múlt költőjével és kobzos dalnokával fejeződik be. A művész valamennyi történelmi alakját korhű öltözetben, történelmi szerepéhez stilizáltan ábrázolta. ’u A várudvar hátsó részének szimmetria tengelyében, mintegy a műteremmel átellenben helyezkedik el: a Hitvesi szeretet kápolnája. A kupolával fedett, centrális tér középpontját felesége teljes alakos márványszobra foglalja el. A szobrot körülvevő tér minden tartozékával — kisebb szoborvázlatok, például a Csók egyik változata, falfestmények stb. — egy életérzés apoteózisa, romantikus rajongásának testet öltött bizonyítéka, éppen ezért a Bory-vár fontos helye, egyik szimbolikus középpontja. Az érzések ilyen túláradó megnyilvánulása nem volt ritka a XIX-XX. század fordulóján. Mai szemmel nézve már kissé túlzottnak érezhetjük, mégis el kell fogadnunk, mint ennek a világképnek a szerves részét. Az egész várat egy hatalmas díszletnek tekinthetjük, egy olyan ember alkotásának, aki nem félt felvállalni élete szerepeit, és ezekhez a szerepekhez teremtette meg több évtized során a színpadot. Miután 1945-ben nyugdíjazták a Képzőművészeti Főiskola rektori székéből, pedig ereje teljében érezte magát, visszavonult Székesfehérvárra. Leginkább a vár háborús sérüléseinek a javításával foglalkozott, és múzeumőrként, idegenvezetőként élte életét saját otthonában. 1959-ben műtermében ravatalozták fel, ott vettek végső búcsút tőle tanártársai, tanítványai, tisztelői. A mű, a mester halála után Csipkerózsika álomba merült. Sok évtizednek kellett eltelni, hogy újraértékeljék a közben a magyar művészettörténetből a szó szoros értelmében kiírt művész munkásságát, ezzel együtt a Bory-várat is. Az élesztés sikerült. Az új megvilágításba helyezett szobrok, a letisztított festmények, az átrendezett szobák, a kijavított építészeti tagozatok, az újrafestett falak, a szobraiból rendezett kiállítások, a 2001-ben kiadott album életre keltették a Bory-kultuszt. Bár a Bory-vár pmcéjében alvó Csipkerózsikát nem sikerült feléleszteni, de a tüllökbe öltöztetett, alvó nőt ábrázoló, éten szépségű szobor is részévé vált a Bory Jenő által folyamatosan épített legendának. Könnyen leleplezhető illúzióként kísért ma is a Bory-vár szövevényes tereiben, a látogatók mégis várják a vele való találkozást, ahogyan a gyerekek újra és újra haliam akarják a sokszor elmondott, jól ismert mesét. A pincében rejtőzködő Csipkerózsika-installááó kitűnően szimbolizálta Bory Jenő mítoszépítő hajlamának természetét. Építészi és szobrászi életművének egy részét a magyarországi szimbolizmus áramlatai közé sorolhatjuk. Ez a stílus Magyarországon nem határolható körül pontosan időben, nem jellemző rá a kronológiai következetesség. A legtöbb XIX—XX. század fordulóján kibontakozott életmű csak részlegesen, sokszor felületesen érintkezett hatásával. Bory Jenő fél századot átívelő munkásságát is hol erősebben, hol gyengébben itatja át eszmerendszere. Természetesen nem minden művén mutatkoznak tisztán ennek a stílustendenciának a jegyei, de világlátása, melynek fontos összetevője volt 4 Dr. Ágoston Béla: Bory Jenő és a Bory-vár, 2. jav. kiadás, 16. o. 199
