Demeter Zsófia (szerk.): Alba Regia. Annales Musei Stephani Regis - Szent István Király Múzeum közleményei. C. sorozat 39. (Székesfehérvár, 2010)
Tanulmányok - Művészettörténet - A Bory Jenő Emlékkoferencia előadásai - Bory Jenő mint építész - Köpöczi Rózsa: A Bory-vár mint magánmitológia - A szimbolizmus jegyei Bory Jenő művészetében
Alba Regia 39. (2010) KÖPÖCZI RÓZSA A BORY-VÁR MINT MAGÁNMITOLÓGIA A SZIMBOLIZMUS JEGYEI BORY JENŐ MŰVÉSZETÉBEN A posztmodern kor megtanított minket arra, hogy értékelni tudjuk az első látásra bizarrnak ható, a meglévő kategóriákhoz nehezen sorolható jelenségeket. Sok ember számára a székesfehérvári Bory-várral való első találkozás zavarba ejtő lehet, de aki hagyja magát elsodortatnr a XXI. századi építészet formáitól merőben eltérő, a mai szemmel irracionálisnak ható XX. századi vár varázsától, könnyen bűvkörébe kerülhet. Mit üzenhet a mai látogatónak az egyre népszerűbbé váló, most már múzeumként működő építészeti együttes, ami eredetileg egy álmait matériába öntő szobrász-építész, Bory Jenő otthona volt? Az épületek túlélnek bennünket. Az egymás után következő nemzedékek újra és újra belakják, birtokba veszik az elődök által emelt házakat, várakat, palotákat, városokat. Az üzenetek, a rejtett jelentések egymásra rétegződnek, néha hosszú Csipkerózsika álomba merülnek. Mégis érdemes olvasni, az építész által megalkotott terek, formák, építészed tagozatok, szobrok, díszítmények szövevényében, mert az előző századokban született alkotások is hordozhatnak tanulságokat a mai ember számára. Próbáljuk ilyen szemlélettel bejárni a Bory-vár zegzugos útvesztőit, talán sikerülhet egy olyan ember nyomára bukkanni, akinek volt bátorsága úgy élni, hogy tetteit álmai vezérelték. Bory Jenő alkotói szándéka a Bory-vár esetében nem alkalmazkodott az általános értelemben vett hajlék, ház, otthon építésével szemben támasztott racionális mérnöki elvárásokhoz. Sokszor alárendelte a praktikus követelményeket a művészi formaképzés szabályainak, bár tanult építész volt — 1903-ban kapott diplomát a budapesti Műegyetemen —, mégis elsősorban szobrásznak tartotta magát. Első építészeti megbízása, a székesfehérvári Jézus Sej ve templom (1909—1911) felépítése után jószerével nem kapott munkát eredeti szakmájában. O maga erősíti meg azt a feltevésünket, hogy a Bory-vár az elmaradt építészi lehetőségek kompenzációjaként nőtt túl az egyszerű otthonépítés dimenzióin, végül megalkotta saját emlékművét és múzeumát, aminek még életében múzeumőre lett. ttA szarajevói tervekből csak emlék maradt és egy pár muzeális festmény, de a tervek a lélek mélyén tovább éltek és tovább fejlődtek... Sőt más is fejlődött belőlük. — Bármily hihetetlenül hangzik: a székesfehérvári Bory-vár ennek a csapásnak köszönheti létét. Hazajött a művész és amit abbahagyott ott, itthon folytatta. Nemcsak tervez *s kifogyhatatlanul. ’’ Ez a történet már 1912-ben elkezdődött, amikor Bory Jenő a Székesfehérvár melletti Mária-völgyben megvásárolta azt az egyholdnyi területet, ahol eleinte csak egy kis présház állt abból a célból, hogy a nyári szünetet családjával ott tölthesse. Ettől a pillanattól — persze a háború kényszerű kitérőjével — kezdetét vette a Bory-vár építéstörténete, mely napjainkig tart, hiszen a leszármazottak, utódok gondosan próbálják helyreállítani, javítani a mű-életmű várban megtestesült, minduntalan felfeslő szövetét. A mítosz továbbélése szempontjából döntő momentum a folyamatosság. Az otthon-vár ma sem lakatlan, egyik alapvető funkciója, az otthon-lakás jellege máig megmaradt, továbbra is együtt élnek az intim magánéleti terek a nyilvánosságra szánt részekkel. Külön szerencse, hogy átvészelte a háború viliarait, sikerült elkerülnie az államosítást, és a vár fenntartásának nehéz örökségét a szobrász leszármazottai ma is vállalják. Ha lényegét néhány tömör mondatban próbáljuk megfogalmazni, eszünkbe juthatnak a középkori építőmesterek, vagy akár Antoni Gaudi, a századforduló nagy spanyol építésze, aki legtöbbször nem használt kiviteli terveket, „álmában kapott inspirációk, sugallatok alapján” tervezte, építette házait, templomait. Találhatunk példákat a századforduló Magyarországán épült historikus kastélyok között is, melyekre összhatásában, külső megjelenésében hasonlít Bory Jenő vára. Felidézhetjük a bajmóczi Pállfy-kastélyt, a tiszadobi Andrássy-kastélyt, vagy akár a budafoki Törley-kastélyt is. Tornyaik, bástyáik, várszerű megjelenésük miatt akár előképül is szolgálhattak Bory építményéhez. Időben sincsenek messze a székesfehérvári építkezéstől, a századfordulóra szinte valamennyi készen állt. De lényegét tekintve mégis egészen más dologról van szó. Míg az előbbiek egy-egy dúsgazdag, nem is biztos, hogy főúri család által megrendelt, a kor divatja szerint megtervezett és kivitelezett, funkciójukat nehezen találó építmények, addig Bory Jenő saját műalkotásának tekintette várát, nem annyira épületnek, mint inkább szobornak. Háza összefoglaló tervek nélkül, évrőlévre fejlődött, terjeszkedett. Soha véglegessé nem váló formáival élőlényhez hasonlítható, akár Gaudi teremtményei. A 1 1 Bon Jenő: Önéletrajz, 1943, a Bory-vár dokumentumtára 197
