Demeter Zsófia (szerk.): Alba Regia. Annales Musei Stephani Regis - Szent István Király Múzeum közleményei. C. sorozat 39. (Székesfehérvár, 2010)
Tanulmányok - Néprajz - Lukács László: A karácsonyfa elterjedését előmozdító intézmények, szervezetek
Alba Regia 39. (2010) Oláh Gábor (1881—1942) író naplójában nem panaszkodik a debreceni idegklinikán töltött 1940-es karácsonyáról: „Karácsonykor az idegklinikán szép karácsonyfát állítottak, feldíszítették, villanygyertyákkal kivilágították. Istentiszteletet is tartottak. A cukrokat, narancsokat szétosztották a betegek közt.. ,”25 Az Alsólendvai Híradó 1911. karácsonyi számában Sz. G. betűjelű szerző arról tudósított, hogy az oktatási-nevelési és az egészségügyi intézményekben a karácsonyfa már általános: „Annál dúsabbak az intézeti karácsonyfák. Hisz már alig van olyan iskola, kórház, árvaház, s más efféle intézet, ahol ne állítanának karácsonyfát. Sőt a jótékony asztaltársaságok is beálltak már a sorba s ami még szebb, rendszerint szegény gyermekek felruházásával is egybekapcsolják a karácsonyfaünnepélyeket.”26 Egy fénykép tanúsága szerint az 1930-as években a balassagyarmati kórház sebészeti osztályán is díszítettek karácsonyfát a betegek és az ünnep napjaiban az ágyak mellett szolgálatot teljesítő személyzet számára. Kórházainkban ma is állítanak karácsonyfát, a gyermekosztályokon elmaradhatatlan, ahogy erről a Fejér Megyei Hírlap 2004. december 24-ei száma Székesfehérvárról hírt adott: „Nincs annál szomorúbb, mintha a gyerek éppen a karácsonyt kénytelen kórházban töltem... A Szent György kórházban szerencsére hosszú évek óta igyekeznek a kis betegeket felvidítani: a gyermekosztályon tegnap is karácsonyoztak. Lovranits József bűvésztrükkjeivel szórakoztatta a szülőkkel együtt kacagó kicsiket, aztán a hagyományokhoz híven a Generál Pausa együttes következett karácsonyi dalokkal. A programot támogató adományozóknak köszönhetően sok ajándék is került a fa alá.” 3. Uradalom Gyakran az uradalmi cselédek vagy gyermekeik is karácsonyi ajándékot kaptak a földbirtokostól. A karácsonyfát így a kastélyban dolgozó személyzet, de az uradalmi cselédség is megismerhette. Réső Ensel Sándor a Sáros megyei uradalmi cselédek karácsonyfájáról már 1862-ben hírt adott a Nefelejts című lapban: „Sáros megyében a jómódú földesurak alsóbbrendű cselédeik számára is készíttetnek karácsonyfát, nagyot, melyet zöld ágaival egy ember alig bír vinni, s ezek ágain a cifrázatokon kívül nemesebb ajándékok is függnek, így sapka, harisnya, táska, ing, kötő, szoknya, fejkötő, ködmön, pipa, dohányzacskó, és azok mindegyikére egy-egy cseléd neve van akasztva, például Palkó kocsisé, János béresé, Juci szolgálóé, Ancsa kályha fűtőnőé. Karácsony előestéjén ezen fát az ispán a cselédházba viteti; körül égnek a gyertyák, melyek a napot jelzik, mely karácsonykor ismét hosszabbra kezd nyúlni. A szobába gyűlnek a cselédek, és ekkor az ispán őket latinul köszönti... Elmondja, hogy uruk karácsonyfával ajándékozván meg, azt tekintsék meg, s kinek nem volna rajta ajándéka, az szóljon. A szemle megtörténvén, a cselédség a fa körül letérdepel, és fennszóval imádkozik uraságáért. Ima végeztével egy szép fiatal eszes legény fehérbe öltözik angyalnak, melyhez az arany szárnyakat a pap adja. Ez felveszi a karácsonyfát, s viszi ki az urasági lak felé. A cselédség ünnepies ruhában kíséri őt, a ház előtt megáll, s éneklik a latin ’Triumphus regis angelorum’ című éneket, ekkor az angyal beviszi az urasághoz a fát, és kéri, hogy a karácsony két ünnepnapján ott maradhasson, erre engedelmet kapván leteszi, kimegy... A szóra ’Cantatum’ szép éneket zengedeznek, s mellette visszavonulnak a cselédházba vacsorára, hol az ispán a zöld ágról, mint amely csillogó gyümölcseivel folytonosan a munkálkodó természet vigasztaló reménye, úgy a fáról, melyet sok népek mint istenséget imádtak, hosszú beszédet tart. Éjfélig tart a mulatság, akkor éjjeli misére mennek.”27 A gödöllői királyi kastélyban felállított karácsonyfáról a Mulattató 1875-ös újévi számában Mikszáth Kálmán tudósított: “A kis Mária Valéria királykisasszony gazdag karácsonyfát állíttatott fel Gödöllőn; aztán összehívatta az egész falu gyermekeit, s ő maga osztotta ki az örömben úszó szegény parasztgyermekek közt. És csak miután előbb a szegények öröméhez járult, vezettetett be őfelsége a királyné belső szobájába, hol viszont mamája számára állított fel gazdag karácsonyfát.”28 Mary Elizabeth Stevens angol nevelőnő 1864-69 között az Andrássy-családnál dolgozott Magyarországon, ahonnan hosszú levelekben tudósította édesanyját és nővérét. Az 1864. évi karácsonyról az Andrássyak tőketerebesi (Zemplén m.) kastélyából írta: „És most a karácsonyfáról. Karácsony előestéje volt. Előző nap a grófnéval rózsaszín papírból rózsákat készítettünk a fa díszítéséhez. 24-én délután mi ketten, Emma, a gyermekek dajkája, egy inas és egy szobalány segítségével a fa díszítésével foglalatoskodtunk. Szép nagy feketefenyő volt, jó sok időbe tellett mire elkészültünk. A díszek a rózsaszín rózsák voltak, aranyos papírból készült hosszú láncok, narancsok, aranyozott almák és diók, egy csomó gyertya és néhány bonbon. Az ajándékok zömét a fa körül felállított asztalokra és székekre tettük, mert túl nehezek lévén, nem lehetett volna felakasztani őket a fára... Van itt egy nagyon szép szokás. Karácsony előestéjén a fát a család gyermekei számára állítják, de természetesen ott állt karácsony napján is, teljes díszben. Akkor azonban a rengeteg ajándék és jó meleg mha a birtokon dolgozók gyermekei számára kerül a fa alá. Általában a család 25 OLÁH 2002, 591. 26 HALÁSZ 1994, 267-268. 22 RÉSŐ ENSEL 1862, 527. 28 MIKSZÁTH 1964, II., 20. 151
