Demeter Zsófia (szerk.): Alba Regia. Annales Musei Stephani Regis - Szent István Király Múzeum közleményei. C. sorozat 39. (Székesfehérvár, 2010)
Tanulmányok - Történelem - Helytörténet - Bányai Balázs: Momentumok egy sokoldalú urasági lak történetéből - A lepsényi Nádasdy-kúria évszázadai
I X Alba Regia 39. (2010) Az 1780-as évek derekán elvégzett átépítés és felújítás ellenére egy bő évtizeddel később ismét az épület leromlott állapotáról kapunk tudósítást a Nádasdy (VI.) Ferenc birtoklásának időszakából származó utolsó kúriára vonatkozó forrásból. Horváth István tiszttartó 1799. április 9-én írott leveléből kiderül, hogy az átépítéskor rossz minőségű építőanyagokat is felhasználtak, és az épület karbantartását is elhanyagolták az 1790-es években. „Lepsénbe a kertet most keríttetem, de az épületeknek reparatiojához jeles matériáié fog kívántatm...” írja Horváth, és azt is hozzáteszi, hogy utóbbira nincsen pénze. Az épület legrosszabb állapotban talált részével kapcsolatban megjegyezte, hogy „azon a tájékon, az egész kastélnak külső falai öszve vannak repedezve, ... [a tetőt] darabonkint jó matériáiéval kelletik meg erősíteni, egyéb iránt minden reparatio haszontalan lészen, késni sem lehet pedig vele, mert félő, hogy valamelyik részen ki ne döllön a fal, mind ezeknek meg orvoslására más módot nem tudok találni, hanem hogy magunk téglát égessünk Lepsénybe.”74 Bár magának az uradalmi téglavetőnek elsőként csak egy 1808-as okiratban olvasható említése — amelyből még arról is tudomást szerzünk, hogy az ott előállított téglát és vályogot főként saját használatra gyártja az uradalom, és azokból ritkán ad el75 — ez az 1799-es levélrészlet is erősíti azt a fenti fetételezést, hogy az uradalom maga is képes volt téglát égetni már 1787-ben.76 A kúria Horváth által sürgetett felújítása a következő években megtörtént, ez azonban már egy újabb korszak történetének elbeszéléséhez tartozik. A „Mlgos Uraságnak Residentialis há^a és Kastéllyá” A 18. század során ha lassan is, de szépült a lepsényi kúria. Amint a 19. század elejéről ránk maradt kis számú, de értékes forrásból kiderül, az 1800-as évek első évtizedének végén újabb előrelépést mutathatunk be az épület megjelenését illetően. Ekkor a barokk homlokzatarchitektúra mellett felsejlik az enteriőr díszes volta is, melynek nyomait sem a falkutatás során nem sikerült megtalálni, sem a 20. századra vonatkozó interjúk készítésekor nem kerültek említésre, így máig ismeretlen az egykori lakók és az érdeklődők előtt is. Apjához hasonlóan az ifjabb főispán is hatalmas adósságot hagyott hátra, melynek összege 180 000 forint volt.77 Ahogy azonban apját, úgy az új birtokost, gróf Nádasdy (VII.) Ferencet (1768—1808) sem tántorította el az adósság az építkezéstől, attól, hogy a lepsényi kúriát otthonává varázsolja, és nem mellékesen a nánai uradalomhoz tartozó Perén a Bakony egyik legjelentősebb kastélyát tartsa fenn.78 Magáról a grófról annyi ismert, hogy királyi kamarás volt,79 Hoyos Josephát választotta nőül, akitől egy gyermeke született, a kisgyermekként elhunyt Ferenc (1799—1800). Nádasdy (VII.) Ferenc maga is fiatalon, váratlanul hunyt el 1808 nyarán, midőn a „Lovak öszvetörték”.80 A Nádasdyak közül egyedül őt temették el Lepsényben, kriptája a település katolikus templomában található. A temetés színhelye jól jelzi a helységhez való ragaszkodását. Halálának évéből származik a lepsényi jövedelmek összeírása, melyben a kúria mint „a Mlgos Uraságnak Residentialis háza és Kastéllyá” került említésre, ezt az épület „körül lévő, zöldséges, veteményes és mulató Kert” választotta el a falutól és a földektől.81 Ebből a rövid feljegyzésből is kitűnik, hogy a Jankovich Miklós nyomán elterjedt állítás, miszerint a gróf mindig Bécsben tartózkodott,82 nem állja meg a helyét. Rendszeres lepsényi jelenlétét bizonyítják az általa Lepsényből írt, illetve a részére Lepsénybe postázott leltelek.83 Erre utal az is, hogy az apja idejében bérbe adott lepsényi uradalmat a bérlet lejárta előtt évekkel, 1803-ban visszaadta a bérlő Novotny,84 így az ismét saját kezelésbe került. Míg a korábbi években a birtokosok csak a kastély, illetve a kúria környékén jelölhették ki a más nemesek vadászatai elől lezárt területet, addig az 1802-es, vadászatról és madarászatról szóló törvény (1802. XXIV. te.) lehetővé tette, hogy a birtokosok akár földjeik felén is megtilthassák a vadászatot idegen nemesek részére.85 1805-ben tehát immár a törvény adta lehetőségekkel élve kijelölték, hogy Lepsény mely részén vadászhattak szabadon M MOL P 507 levelezés B. 1078. 75 MOL P 507 Okiratok 111. 1292. 76 Kolmár István 1763 őszén arról számolt be a birtokos gróf Nádasdy Ferenc horvát bánnak, hogy „Már vagyon 60000: ezer égetett tégla: vetés után még annyi fogok égettetni.” Az inspektor írásából sajnos nem derül ki biztosan, hogy a téglaégetés az uradalomban történt, vagy másutt állították elő az építőanyagot. MOL P 507 Levelezés 406. 330—334. 77 MOL P 507 160. 1386. 392-394. 78 A perei kastély építésének időpontja 1791 és 1807 közé esik, de pontos adattal egyelőre nem rendelkezünk. A főispán, vagy maga (VII.) Ferenc gróf építtette. Erről lásd: MOL S 19. No 56.; MOL P 507 Okiratok III. 163. 1424. 73-77.; MOL P 507 Okiratok III. 160. 1390. 425^126. 79 Lásd a hozzá címzett levelek megszólítását. MOL P 507. 63. 1153. 811 MOL P 507 Okiratok III. 157. 1279. 115. 81 MOL P 507 Okiratok III. 157. 1292. 82 JANKOVICH 1977, 78. 83 MOL P 507. Levelezés B. 63. 1153. 181-182., 205-206., 207-208., 215-216. 89 MOL P 507 Okiratok III. 157. 1287. 146. 85 CSŐRE 1994, 148-152. 113 T
