Demeter Zsófia (szerk.): Alba Regia. Annales Musei Stephani Regis - Szent István Király Múzeum közleményei. C. sorozat 38. (Székesfehérvár, 2009)

Tanulmányok - Történelem - Helytörténet - Farkas Gábor: Várostörténeti tanulmány - Székesfehérvár a két világháború között 1919 - 1941

Alba Regia 38. (2009)

főispánt, hogy a közhangulat megnyugtatása érdekében rendelje el Steiner újbóli letartóztatását. Sréter István, a katonai körletparancsnok 1919. december 11-én a letartóztatáshoz szükséges engedélyt kéri a fővezérségtől. Onnan 1920. január 5-én érkezik meg a válasz a dunántúli kormánybiztoshoz, hogy Steinert le kell tartóztatni. Január 12-én Pallavicini kormánybiztos tudatja Károlyi főispánnal, hogy Steiner szabadon hagyását helyteleníti. A főispán 1920. március 15-én keresi meg a polgármestert, Zavaros Aladárt, foglaljon állást Steiner szabadon hagyása vagy letartóztatása ügyében. Zavaros április 10-én válaszol a főispánnak, hogy az ügyben a városi rendőrséget állásfoglalásra megkereste. A fehértiszti századok (és a fővezérség) 1919. november 15-én távoztak Székesfehérvárról a főváros irányában (Juhász 1927, 383-392.: FK 1979,117-121.).

Polgármester-választás (1919. november 20)

A városi önkormányzatban hiányzott a választott vezető. Augusztus 8-án a belügyminiszter Lipcsey Lajost a helyettes polgármesteri teendők elvégzésével megbízta, aki a városvezetői funkciót szakértelemmel látta el: elnökölt a rendkívüli törvényhatósági bizottsági üléseken, végezte az árvaszéki feladatokat, előkészítette a tanácsi testület üléseire viendő tárgyakat, felügyelte a szakosztályok munkáját, naponta ellenőrizte az adminisztrációt. A törvényhatósági bizottság egy része, a városházi alkalmazottak Lipcsey Lajos polgármesterré választását biztosra vették. Szeptember 25-i közgyűlésen hangzott el, hogy a választást egy hónapon belül meg kell ejteni. A pályázat meghirdetésére ekkor nem került sor, a városi politikai helyzet nem volt alkalmas arra, hogy a politikai csoportok választási kampányt folytassanak. A pályázatot október 23-án írta ki a városi közgyűlés. A politikai légkör rendkívül feszült: a fővezérség, a különítmények, a dunántúli kormánybiztosság, a szélsőséges szervezetek, a Magyar Országos Véderő Egyesület (MOVE), az Ébredő Magyarok Egyesülete (ÉME), az Etelközi Szövetség (ESZ), a Fehér Ló Társaság, a civil szféra valamennyi megmozdulását ellenőrizték. A pályázatot november 10-ig adták be a jelöltek a városházára (Lipcsey Lajos, Zavaros Aladár és Holly Géza.) Zavaros jelentkezése meglepetésként hatott. (Városvezetési tapasztalata egyoldalú, a közéletben alig vett részt. Rendőrségi munkája nem olyan jellegű, hogy ráláthatott volna a polgármesteri teendőkre. Zavarosnak nem volt meg az árvaszéki teendőkhöz szükséges jogi képesítése, amely a pályázat egyik feltétele.) Szakmai körök Zavaros indulását esélytelennek tartották. Holly Géza ügyvéd pályázata megértésre talált. Másfél évtizede törvényhatósági bizottsági tag, a városházi polgári ellenzék vezére, a városi Függetlenségi és Negyvennyolcas Párt elnöke. 1918 novemberében Saára Gyula lemondása után indult a polgármesteri tisztség megszerzéséért, de akkor választását az erős szociáldemokrata falanx megakadályozta. Lipcsey Lajos indulása a választáson szakemberek körében általános tetszést aratott. A város hatalmasságai azonban nem Lipcsey és nem is Holly megválasztását támogatták. Károlyi főispán és Prohászka megyéspüspök Zavaros Aladár megválasztása mellett álltak ki. 1919 őszén, a polgári restauráció kérdésében mindketten egyetértettek. A fővezért a haza megmentőjének nevezték. (Károlyi legitizmusa, Prohászka szabad-királyválasztó politikai hitvallása még nem került felszínre.) Mindketten új, keresztény, magyar, nemzeti reneszánsz megszületésének időszakát látták 1919. év őszi hónapjaiban, és ennek városi realizálását és egyben garanciáját Zavaros személyében vélték felfedezni. Károlyi konzervatív eszmevilága találkozott a megyéspüspök koncepciójával. Zavaros érdeméül tudták be, hogy a kommün alatt a városi vörösőrök parancsnokaként a polgári érdekek mellé állt. Fegyvereket küldött a nemzeti hadseregnek, a városban állomásozó magas rangú tisztek, továbbá Prohászka és környezte biztonságára felügyelt. Amikor elérkezett a választás napja, a közgyűlés tagjainak nagyobb részét a Károlyi-Prohászka kettős megnyerte. A választás első fordulójának eredménye: Zavaros 53, Lipcsey 43, Holly 14 voks. A második fordulóban a „Holly-párt” Zavaroshoz szegődött. Zavaros 68, Lipcsey 45 szavazatot kapott, így a többségi voksokkal Zavarosé lett a polgármesteri tisztség. A választás után megindult Zavaros ellen a kemény politikai hajsza, amely intrikával volt átszőve. (A szélsőséges szervezetek a vörösőrök parancsnoki tisztségét rótták fel neki, a szakemberek pedig az árvaszéki elnöki funkció betöltéséhez szükséges képzettséget hiányolták.) Zavaros megválasztása egyértelműen a városi konzervatív, klerikális irányzat győzelmét hozta. A Zavaros köréhez tartozók, Bükéi Ferenc felsővárosi plébános vezetésével politikai indokokat hoztak fel a polgármester imázsának emelésére. Kommün alatti kétkulacsosságát különösen kiemelték, továbbá mély vallásosságát (katolikus) hangoztatták. Érveltek a Zavaros család társadalmi helyzetével. Közismert, hogy a család nem tartozott a vagyonos osztályba, hanem az alsóközéposztály szintjén, egyszerűen és nem hivalkodóan élt. A város lakossága származása miatt is elfogadja a polgármestert, hangzott a csoport érvelése. A polgármester néhány hónap alatt elsajátította a városvezetés mechanizmusát, és nagy rutinnal dolgozott. 1921 végén a kormányzat felmentette tisztségéből legfőbb patrónusát, Károlyi József főispánt. A polgármester a városi apparátussal a közigazgatási konszolidációt eredményesen megvalósította, a polgári ellenzék, bár támadott, de Zavaros státusát megingatni egy ideig nem tudta (PV 1980. 117-121.).

93