Demeter Zsófia (szerk.): Alba Regia. Annales Musei Stephani Regis - Szent István Király Múzeum közleményei. C. sorozat 38. (Székesfehérvár, 2009)
Tanulmányok - Történelem - Helytörténet - Farkas Gábor: Várostörténeti tanulmány - Székesfehérvár a két világháború között 1919 - 1941
Alba Regia 38. (2009) hatására cselekedtek, kompromittáló adatokat rájuk nem is lehet találni”, mondta a Városi Párt vezére. A tanácsi végzés értelmében Kerekes Lajos ügyében kell a vizsgálatot lefolytatni, és annak eredményét a városi Közigazgatási Bizottság ülése elé terjeszteni. Augusztus 14-én első ízben ülésezett a törvényhatósági bizottság, ahol Lipcsey Lajos elnökölt. A rendkívüli közgyűlés jóváhagyta a tizenkettes bizottságot, és megbízást adtak neki, hogy a fegyelmi bíróság helyett a testületek, tisztviselők proletáruralom idején történt kihágásait vizsgálja meg. (A tizenkettes bizottság tagjai: Bilkei Ferenc, Lits Ferenc, Almássy János, Berveiler János, Say Ferenc, Szabady József, Ketskés Elek, Fíolly Géza, Lőwy Károly, Szalay Miklós, Vermes Mihály, Zavaros István.) (Juhász 1927, 350.) Augusztus 14-én a Prónaykülönítmény 3 tisztje (Vértessy Károly, ifj. Sréter István és Tüköry Dénes főhadnagyok) Simontomyáról érkezett Székesfehérvárra. Utazásuk célja, hogy a városi viszonyokról információt szerezzenek (román megszállás első napjai, a hatalomátvétel). A tájékozódást Horthy István altábornagytól szerezték. Az augusztus 25-i városi közgyűlésen Károlyi József főispán elnökölt. Az augusztus 28-i közgyűlésen a (fentebbről ismert) Csöppenszky indítványt Holly Géza megismétli, és javaslatára a törvényhatósági tagság kommün alatti magatartásának kivizsgálását rendelték el. Ezt a vizsgálatot ötös bizottságra bízták. A határozat szerint szeptember 8-ig kellett volna a tagságnak írásban a kommün alatti cselekedetről beszámolni. Ezt azonban a tagság nem tette meg. Későbbi felszólítás oknak sem lett eredménye. Többen azt válaszolták a felszólításra: „aki vétkes, az vallja meg bűneit”. A megjegyzés azon városi tisztviselőkre vonatkozott, akik kiszolgálták a kommünt. A törvényhatósági bizottsági tagok a kiadott kérdőíveket nem jutatták vissza a tizenkettes bizottságnak. A szeptemberi napokban gazdasági jellegű feladatokat oldott meg a városi hatóság. A villanytelepet 1919. február 27-én a városi néptanács városi tulajdonba vette. Most tanácshatározat kötelezte a villanytelepet, hogy a háborús időkben tönkrement gépeket javítsák ki, és kezdjék meg a villamosenergia-szolgáltatást. Közben a városi hatóság arról is intézkedett, hogy a katonaság által elhagyott sóstói léghajózó telepen beindítja a második villanytelepet. Ez a forgóáramú villanytelep a városi közműveket, az intézményeket, az ipari üzemeket látta volna el elektromos energiával. A bérföldekről is intézkedni kellett. Itt volt a vetés ideje, és a bérföldek rendezését a gazdák képviselői sürgették. Meghosszabbították a vadmezői 297, a laposmezői 69 kát. hold bérleteket; a Sáralja-dűlőt (140 kát. hold) pedig házi kezelésbe vették, és azt a Városmajorból műveltették (Juhász 1927, 348-353.: FK 1979, 112-113.). A román okkupáció A románok 70 ezer főnyi katonasággal törtek Magyarország ellen. A fővárosba augusztus 4-én vonultak be. Székesfehérváron az a hír terjedt el, hogy a Dunántúl pacifikálását nem a román, hanem az antant szövetségesek más nációkból álló csapatai végzik. Augusztus 6-án azonban kormányzati forrásból származó értesülés szerint Fehérvárt a románok szállják meg. A hadügyi kormányzat intézkedett, hogy a laktanyákat és a szállodákat készítsék elő a román csapatok fogadására. Ugyanekkor közük, hogy a csapatok élelmezését a városi hatóság oldja meg, a költségeket utólagosan a kormány megtéríti. A román megszálló csapatok előőrse augusztus 7-én érkezett a város határába. Lipcsey Lajos tanácsnok és a rendőrség részéről Zavaros Aladár fogadták az egység parancsnokát, Totescu őrnagyot, aki egy zászlóalj katonát vezetett (8 tiszt, 225 fős legénység). A Totescu vezette alakulat a városban a román dandár megérkezéséig, augusztus 17-ig maradt, ezután Veszprémbe távozott. A románok tartós megszállásra rendezkedtek be. (A dandár 2 lovas- és 1 pikás századból, 1 üteg mezei tüzérségből állt, mintegy 3 ezer főből.) Újabb alakulatok a fővárosból érkeztek, de rövid pihenés után nyugati irányban távoztak. Augusztus 10-én magasabb rangú román tiszt kijelentette, hogy az osztrák határig nyomulnak, és ezzel megakadályozzák, hogy a francia csapatok a Dunántúlra lépjenek. A tiszt szerint maguknak akarják megtartani egész Magyarországot. A dandár parancsnokát, Neagu alezredest szeptember 1-jén a veszprémi dandár élére helyezték. Utóda, Gerota alezredes a parancsnokságot a Magyar Király Szállodában rendezte be, a legénységet a 17. honvéd gyalogezred és a 69-es laktanyában szállásolták el. A városparancsnok, Ramniceanu alezredes, a városházán rendezte be irodáját. Ide rendelte naponta a városi rendőrkapitányt, a csendőrparancsnokot, a kerületi katonai parancsnokot, akik az előző napi városi eseményekről referáltak. Szeptember 19-től cenzúrázottan jelenhettek meg a városi és a megyei lapok. A város közbiztonsági alakulatait, melyeket augusztus első napjaiban fegyvereztek fel, a románok leszerelték, fegyvereiket elkobozták, a postát és a vasúti távírdát ellenőrzésük alá vonták. A városban állomásozó magyar katonai alakulatok a leszerelés hírére kivonultak a városból, és felszerelésüket 25 kocsira rakva, Siófok felé magukkal vitték. Az árkász alakulat 11 géppuskát csempészett ki a városból. A román katonaság felderítette a fehérvári katonai raktárakat, a felszerelést hadazsákmányként Romániába küldte. (Székesfehérváron gyűjtötték össze a veszprémi, az inotai, a hajmáskéri, kisvelencei raktárakban őrzött felszerelést, és a bevagonírozást a vasútállomáson végezték.) Szeptember 8-án a sóstói léghajózó telep felszerelését, köztük egy léghajót szállítottak el. (Szeptember 20-án petróleummal töltött tartályvagonokat indítottak útnak, 21-én 110 vagonban Hajmáskérről származó, 43 vagonban fehérvári raktárakból származó felszerelést szállítottak el.) A sóstói raktárbázisban a háború utolsó éveiben a gyapjúközpont által 91
