Demeter Zsófia (szerk.): Alba Regia. Annales Musei Stephani Regis - Szent István Király Múzeum közleményei. C. sorozat 38. (Székesfehérvár, 2009)
Tanulmányok - Történelem - Helytörténet - Farkas Gábor: Várostörténeti tanulmány - Székesfehérvár a két világháború között 1919 - 1941
Farkas Gábor: Várostörténeti tanulmány - Székesfehérvár a két világháború között 1919-1941 jutott. Az agrárszféra azonban fejlődni alig képes. A szűk városhatárban az agrárnépesség termelőtevékenysége korlátozott. A birtokos parasztok tulajdonában levő termőföldek nagyságát maximálták, a családi gazdaságot 12 kát. holdban szabta meg a városi önkormányzat (FSZF 1938, 271-283.).(Később ezt a területet 15 kát. holdra változtatták.) A birtokos parasztság 1930-ban a lakosság 18 %-át alkotta, amely a város határából 12 ezer kát. hold területtel rendelkezett. Középbirtok 8 volt, 850 kát. hold összterülettel. A városgazdaság birtoka 6408 kát. hold, a határ 32 %-a. (A város összterülete 20 838 kát. hold.) A statisztika a földmunkásokat az ipari, kereskedelemi, forgalmi és szolgáltató foglalkozásokhoz sorolta. A városhatár nem rejtett természeti kincseket (kivéve a kőbányákat) (CT 1932, 22.). A modern város A modem város települési struktúráját objektív gazdasági folyamatok és céltudatos kormányzati tevékenység alakította ki. Döntő hatással volt a települési szerkezetre a helyi önkormányzat beavatkozása, tudatos településalakító szerepe. A magyar helyi önkormányzati tevékenységben a városnak, különösen a nagyvárosnak kiemelt a szerepe, mivel a történeti fejlődés során hatalmi funkciók rakódtak rá, és a gazdasági szervező feladatok irányításában a modem korban egyre nagyobb szerepet kapott. A tőkés fejlődés évtizedeiben, annak korai szakaszában, a magyarországi fejlődés olyan fokot ért el, hogy a települési szerkezetben világosan felismerhető a város és környékének egymásrautaltsága. A város és környéke ez időben már valóságos társadalmi és gazdasági egység, és ezt a modem közlekedési infrastruktúra tovább erősítette. A modem városi gazdasági fejlődés lendítő ereje az volt, hogy a polgárságban megérett a szakszerű és pontos munkának a tisztelete. A városok helyzetüknél fogva munkára voltak berendezve, amelyben a szorgalom emelte az egyént, ami kihatott a városi társadalom egészére, és így érvényesülhetett a szakszerűség. E szorgalom eredményeként keletkeztek a tőkés vállalkozások, ami követőkre talált a vonzáskörzet kistőkései körében (VE AB 1995, 249-259.). Településszerkezet Székesfehérvár a tőkés fejlődés évtizedeiben a közép-európai vidéki városok tradicionális jegyeit mutatta. Települési szerkezetét a történeti fejlődés évszázados vonásai mellett determinálták a hely- és vízrajzi viszonyok. A városfejlődést meghatározó tényezőket az egyes övezetek jelzik. Igazából urbánus viszonyokat a városmag (Belváros) jelez, amely az egykori vártérséget foglalja magában. Ebben a városrészben került sor elsősorban a kommunális infrastruktúra kiépítésére. A városmag gazdasági és társadalmi összetétele polgári szerepkört képviselt. Német polgársága a tőkés átalakulás társadalmi, politikai viszonyait képviselte. Közülük kerültek ki a városi és a vármegyei önkormányzati tisztviselők, az állami szervek alkalmazottai. A Belvárosban működtek a pénzintézetek, a városi önkormányzat hivatalai, a nemesi, majd a polgári vármegye, a biztosító intézetek, a kereskedők boltjai, az ipari műhelyek. Az állami szakszervek hivatalai, a katonai épületek, a rendészeti szervek székházai a Belvárosból kiszorultak, azokat a kanálison túli, jórészt városi tulajdonú házhelyeken építették meg. Ez a város második övezete, amely kisvárosi jellegű, s részben a Felsőváros, a Víziváros és az Alsóváros térségének egy-egy szelete (Mirth laktanya, 17-es laktanya, rendőr-parancsnoksági épület, igazságügyi palota, lovassági laktanya, a 69-es gyalogezred kaszárnyája, a katonát raktárak, a katonai kórház, de hely hiányában a kanálison túlra került a városi színház és még a két Zichy palota). A nyugati irányú városi terjeszkedést a Sárrét ingoványai lehetetlenné tették. A második övezet külső képe mégis a modem várost mutatta. Az államigazgatási épületek mellett modem, emeletes bérházak épültek (Vörösmarty tér, Zichy liget, a Vásártér nyugati oldala). A kisvárosi rész társadalmi szerkezete alapvetően paraszti jellegű, melyet szatócsboltok, kézműves műhelyek tulajdonosai és alkalmazottai színeztek. A város harmadik övezetét a Felsőváros, az Alsóváros, a Víziváros, a Rác- és az Egettváros parasztnegyedei képviselték. Az itteni hosszú házsorok, az utcák vidékies, falusi hangulatot árasztottak. A paraszti porták alacsony színvonalat tükröztek, a házak zsúppal, náddal fedettek, melyeket megtört egy-egy módosabb parasztgazda háza, amely külsejében is tükrözte a tulajdonos emeltebb vagyoni létét, igényesebb életfelfogását. A gazdagparasztság életvitele, gazdasági felfogása a parasztpolgárság kialakulása felé mutatott. A harmadik övezetben éltek a földmunkások és azok a szegényebb paraszti rétegek, akiknek vagyonuk nem volt, esetleg bérelt földeket műveltek, és az év legnagyobb részében napszámos munkával, aratással, szakmánymunkával tartották fenn magukat és családjukat. A munkavállalás városban és a vidéken egyaránt lehetséges volt. Közülük kerültek ki a kézműves műhelyek, a kereskedelmi boltok munkásai, a hivatali szolgák, a vasúti forgalom alkalmazottai. A negyedik övezetben a nagyobb ipari létesítmények, a gyárjellegű műhelyek, kereskedők raktárai, malmok, bőrgyárak, kékfestő műhelyek, téglagyárak, a Városmajor és az ahhoz tartozó gazdasági épületek, a határban szórtan létező tanyák (melyek a gazdagparasztság termelő egységei, és egyben a gazdasági cselédek lakásai) találhatók. Az övezet szerves részét képezte a Déli Vasúti Pályaudvar, a személy és a teherforgalom lebonyolítását szolgáló 82
