Demeter Zsófia (szerk.): Alba Regia. Annales Musei Stephani Regis - Szent István Király Múzeum közleményei. C. sorozat 38. (Székesfehérvár, 2009)
Tanulmányok - Régészet - Buza Andrea - Keszi Tamás: Iuppiter Culminarisnak szentelt oltár Rácalmásról - Az isten intervisai kultuszának eredete
Alba Regia 38. (2009) TANULMÁNYOK -ABHANDLUNGEN BÚZA ANDREA - KESZI TAMÁS IUPPITER CULMINARISNAK SZENTELT OLTÁR RÁCALMÁSRÓL. AZ ISTEN INTERCISAI KULTUSZÁNAK EREDETE AZ OLTÁRKŐ LEÍRÁSA Az Intercisa Múzeum 2005 júliusában kapott értesítést arról, hogy sóderkotrás közben római oltárt találtak Dunaújváros környékén, amelyet a legénység el akar adni. (Az informátor nevét biztonsági okból nem tartjuk tanácsosnak publikálni.) A múzeum restaurátorának, Késmárky Ritának sikerült kapcsolatot találnia a kotróhajó legénységével, ezt követően Újlaki Pongrácz Zsuzsánna és Keszi Tamás a helyszínen megtekintette a leletet, és megállapodtak annak múzeumba szállításáról. Az oltár a rácalmási Duna-szakaszon került elő. Az oltár homokkőből készült, egyes részein erősen töredékes (1. kép). Az abacus felső része csonka, az eredetileg meglévő sarokakroterionok közül a bal oldaliból szinte alig maradt meg valami, a jobb oldali is töredezett. Ez utóbbin három, 1,8-2,5 cm hosszú, függőleges bevésés látható, a bal oldalin egy 3 centiméter hosszú. Ezek alapján feltételezhetjük, hogy az akroterionok eredetileg bordázottak lehettek. A két akroterion közötti mélyedésből kehelyre emlékeztető alak emelkedik ki, amelyből egy darab átlós irányban letörött. Mivel felső része nem maradt meg, nem tudjuk biztosan, mit ábrázolhatott eredetileg. Elképzelhető, hogy az áldozat bemutatásánál használt kancsót jelenítették meg. A törzset az abacustól, illetve a talptól eredetileg négyes tagozás választotta el, ez ma az elülső oldalon a töredezettség miatt nem látható jól, az oldalakon azonban egyértelmű. A betűkben több helyütt megmaradt a vöröses festéknyom, az oltár tetején égésnyomok figyelhetők meg. A felirat, illetve annak értelmezése a következő: I(ovi) Ofptimo) M(aximo) Cul(minari vagy Culminali) / et G[e]n(io) h(uiusce) / loc[i] s(acrum) P(ublius) / Ael(ius) Ant(oninus) / cor(nicularius vagy cornicen) p(osuit) e(t) d(edicavit). A tárgy múzeumba szállításakor, illetve múzeumon belüli mozgatásakor a felirat több helyen megsérült, ezért mellékeljük a szövegmezőről a kotróhajón készített fotókat (2-3. kép). Az első sorban az KL ligatúrában az L vízszintes szára szinte teljesen eltűnt, de az első felvételeken még jól látszott. A 2. és a 3. sor közepét érintő, már a találáskor meglévő sérülés ellenére a LOC C-je egyértelmű, mivel a külső kőzetréteg törése megtartotta a betű ívét. Ugyancsak a közvetlenül a találás után készített felvételen látszik jobban a 3. sor S-e, a P-nek pedig a szára, valamint az, hogy utóbbi alsó feléből nem indul további vonal. A 4. és 5. sorban a szöveget tagolni látszó pontok az AEL, a COR és a P után csak a felület sérülései. A COR első betűje a felület sérülései miatt kissé bizonytalanul olvasható, de közelről, súroló fényben jól látszik a C alsó ívének zárása (4. kép). A Culminari, illetve Culminali olvasat között nem lehet határozottan dönteni, mert a RIU 1081-es oltáron az előbbi, a QL III, 11673, 5186; AIJ 284, ILJug II, 1165 és a camuntumi feliraton az utóbbi szerepel. Nem tartjuk kizártnak - bár erre vonatkozó egyéb adatot nem találtunk -, hogy a két alak közötti eltérés nyelvjárásbeli különbséggel magyarázható, ezért az Intercisa környéki oltárokkal kapcsolatban a továbbiakban a Culminaris változatot használjuk, amíg nem kerül elő ettől eltérő, biztos adat. A posuit et dedicavit Pannóniában szokatlan fordulat, de más - elsősorban africai provinciákban - nem ismeretlen; előfordul nemcsak sír- és egyéb feliratokon, hanem oltárokon is: AÉ 1922, 23; AÉ 1977, 594; AÉ 1985, 972; AÉ 2001, 2098; C3L II, 3089; QL II2/5, 59; C3L II, 4052; ILS 5490; QL V, 6596; C3L VIII, 1616; CILVIII, 2228; QL VIII, 2682; QL VIII, 5013; C3L VIII, 5288; CIL VIII, 5298; QL VIII, 5337; QL VIII, 8807; C3L VIII, 10856; QL VIII, 11808; C3L VIII, 12001; QL VIII, 20728; C3L VIII, 27771; C3L XIV, 118; AÉ 1921,23; AÉ 1924, 304; AÉ 1946,275; AÉ 1955, 51; AÉ 1950, 126; AÉ 2005, 1690. h.p(osuit) e(t) d(edicavit) rövidítésére külön-külön találunk példát. 7
