Demeter Zsófia (szerk.): Alba Regia. Annales Musei Stephani Regis - Szent István Király Múzeum közleményei. C. sorozat 38. (Székesfehérvár, 2009)
Tanulmányok - Régészet - Éry Kinga: A székesfehérvári ereklyecsont embertani vizsgálata
Éry Kinga: A székesfehérvári ereklyecsont embertani vizsgálata harmadáig tart. A nyílvarrat a koronavarrattal való találkozástól (bregma pont) a pars vertiás varratszakasz közepéig terjed; a fogazottság a varrat elülső, part bregmatica szakaszán enyhébb, a pars vertiás szakaszán sűrűbb (1. kép). A csont belső felszínén a koronavarrat nyomtalanul elcsontosodott. A nyílvarrat is teljesen elcsontosodott, sőt helyén kiemelkedés (eminentia sagittalis) jött létre, amely a homlokcsont nyílirányú középvonalában is megfigyelhető. Mindkét falcsont belső felszínén, de különösen a nagyobb területű jobb oldalon közepes mélységű érbarázdák láthatók, amelyek a középső verőéri főtörzs {arteria meningea media) ágának befogadására szolgálnak. A bal ág nyílvarrathoz közeli végén apró gödröcske {Pacchionigranulatio) látható (2a-b. kép). Méret szerinti jellemzők Húrhossz méretek. A csont nyílvarrat szerinti tengelyénél mért legnagyobb hossz 98,4 mm, ezen belül a homlokcsonti szakasz hossza a bregma pontig 51,9 mm, a falcsonti szakasz hossza a bregma ponttól 46,5 mm. A csont szélessége a haránt irányú koronavarrati tengely két szélső pontja között 74,7 mm, ezen belül a bregma ponttól jobbra eső szakasz 48,5 mm, a bregma ponttól balra eső szakasz 26,2 mm. Oldalhossz méretek. A homlokcsont jobbra eső egyenes részének hossza 8,4 mm, ennek folytatásában a koronavarrat jobb széléig terjedő rész hossza 4,4 mm. A jobb falcsont hossza annak behasadt részéig 5,5 mm, az ezt követő rövid szakasz nincs lemérve. A hátulsó falcsonti rész hossza 5,8 mm. A bal falcsont hossza a koronavarratig 6,2 mm, a koronavarrattól a bal homlokcsonti rész elülső csúcsáig ugyancsak 6,2 mm. Falvastagság méretek. A homlokcsont szélének vastagsága a jobb oldali szakasz középen 8,4 mm (3. kép), a koronavarrat jobb oldali végződésének szélén 4,4 mm. A jobb oldali falcsont szélének vastagsága középütt 5,5 mm (4-5. kép), a nyílvarrat hátulsó végződésénél 5,8 mm (6. kép). A bal oldali falcsont szélének vastagsága középen 6,2 mm (7. kép), s a koronavarrat bal oldali végződésénél ugyancsak 6,2 mm. Az átlagos falvastagság a csontszéleken tehát 6,1 mm, a varratvégződéseknél adódó csekélyebb értékek nélkül 6,7 mm. A homlokcsontnak a két falcsontnál tetemesebb vastagsága a külső-belső csontkéreg, valamint szivacsos állomány arányos megoszlása szerint normál állapotú. Életkori jellemzők A lelet külső felszínén a koronavarrat és a nyílvarrat rövid, vizsgálható szakasza közepes mértékben elcsontosodott, ami hozzávetőlegesen 43-47 évre;5 a belső felszínen a varratok régen lezajlott összezáródása hozzávetőlegesen 58-72 évre utal.6 Az elhalálozási kor tehát, az adott varratszakaszok becslési határértékeit felezve, 51- 60 évre vélelmezhető. Nem szerinti jellemzők A koponyatető részlet, mindennemű szélsőséges alaki jelenség hiányában, a nem meghatározásához nem nyújt támpontot. A sima külső koponyafelszín s a 6,2, vagy akár 6,7 mm-es átlagos falvastagság egyaránt utalhat férfi vagy női nemű halottra.7 EGYÉB MEGJEGYZÉS A vizsgált csontlelet a székesfehérvári ereklyeleltárban Szent István király koponyarészeként van bejegyezve. Erre utal a csont belső felszínén fekete tintával írott, elmosódott latin nyelvű felirat is, amit Kralovánszky Alán felvétele és kétféle olvasattá vázlatrajza szemléltet (8. és 9. kép). A felirat az 1945. évi felnyitás jegyzőkönyve szerint: „ Pi Regis sti Stéfani, Regis Ungariae”.8 Ezen hagyományt az embertani vizsgálat igazolni nem tudta, nem is tudhatta. A csontlelet néhány jellemzője azonban talán adalék a személyhez kötés feltételezéséhez az alábbiak szerint. 1. Az ereklyecsont szerinti életkor. István király születésének időpontja ismeretlen, de azt a történészek 975-re vagy egy-két évvel későbbre teszik, tehát 1038-ban bekövetkezett halálakor a király 60-65 éves lehetett.9 A 5 Meindl-Lovejoy 1958. 6 Nemeskéri-Harsányt-Acsádi 1960. 7 Martin-Saller 1959 8 Lásd az 1. jegyzetet. 9 Györffy 1977, Engel 1987. 32
